Néhány korábbi írásban foglalkoztunk a német nyelv hatásával a magyar nyelvre. Beszéltünk a germanizmusok elterjedéséről, ennek okairól, és arról is, hogyan helyettesíthetjük az idegen hangzású kifejezéseket magyarokkal.

Most olyan német eredetű kifejezéseket ismertetek, amelyek az idősebb iparosok körében még ma is használatosak. Ezek nem nevezhetők germanizmusoknak. Legtöbbször elferdített német szavakról van szó.

Amikor a magyarországi városokban megkezdődött a polgárosodás, nagy szükség volt iparosokra. Az iparos réteg a fejlettebb németországi városokból települt be, később oda jártak a fiatalok szakmai tapasztalatot szerezni. Nem csoda tehát, ha a szerszámok, műveletek nevét németül ismerték meg. A későbbi korokban (és nem csak a nyelvújítók!) találtak már magyar megfelelőket is, de az iparosok sokszor ragaszkodtak a generációról generációra öröklődő idegen kifejezésekhez. A legtöbbet még ma is használják; igaz, egyre ritkábban. Ennek oka pedig a fejlődés, az automatizáció, ami kiszorítja a hagyományos szakmákat (cipész, asztalos, különböző fémmunkások…). Ezáltal a szerszámok neve is feledésbe merül.

Kezdjük a legegyszerűbbel: a sróffal. Csavart jelent. Él még a srófol ige is, ami csavarást, lecsavarást jelent. Illetve, már átvitt értelemben is használjuk: ’árat, követelést fokozatosan emel’ a jelentése. Értelemszerűen a srófhúzó a csavarhúzó. Szerbül šrafciger a csavarhúzó párja. Valószínűleg a ciggöl (=húz, von) tájnyelvi kifejezés is innen ered.

A subler magyarul tolómérce. A német Schub (= tolás, lökés) szóból származhat. Ugyanitt említem meg a súbert, ami ’tolókát, reteszt’ jelent.

A német Zirkel körzőt jelent, magyarul cirklinek mondták. Latin eredetű szó, de mi a németből vettük át. Így van cirkalom, ami a körző régies elnevezése, ma kör alakú vagy görbe vonalú díszítésre használjuk. Ha valaki cirkalmazza a dolgokat, körülményesen, cikornyásan fogalmaz, cifrázza a mondanivalóját. A cirkulár – vagy egyes helyeken cirkula - körfűrészt jelent.

Sok hasonló hangzású kifejezést használnak a mesterek. A Zwickel éket jelent, magyarul cvikliként emlegetik. A cvikkoló a fémiparban használt szakító, harapó, csípő szerszám. A cvikcvangli egy fajta (huzalvágó) fogó. Szerb iparosok is használják: cvikcvangle a neve „szerbül“. Németül a zwicken jelentése csipked, (meg)csíp.

A spindli orsó, a vinkli derékszög, sarok. A német Winkel (=szöglet, zug) köszön vissza használatakor.

A tipli faék, amelynek a kirner (pontozó) jelöli ki a helyét, vagyis kirnerez: megpontozza, kijelöli a fúrandó lyuk helyét. A stészli szelepemelő. A pajszer (vagy pájszer) emelőrúd, illetve feszítővas.

De ha mindez nem pászol (vagy passzol), akkor fogjuk a smirglit (csiszolópapírt, csiszolóvásznat) és lesmirglizzük (lecsiszoljuk) a munkát!

Mgr. Viola Lujza