Rendezvények idején rendre kicsinek bizonyul a magyarkanizsai Art Caffé bensőséges, művészi hangulatot sugárzó terme. Így volt ez a szombat esti könyvbemutatón is, hisz a házigazdáknak, a Rákóczi Szövetség kispiaci szervezete tagjainak illetve a Regionális Kreatív Műhely vezetőinek pótszékeket kellett behordaniuk, mert a magas bárszékeket is elfoglalták már az érdeklődők.

Szentesi Zöldi László (a Magyar Televízió, a Duna Televízió és az Echo TV korábbi szerkesztője, ma a Demokrata című hetilap főmunkatársa) Vendégségben Törökországban című bemutatóestjén legújabb gasztronómiai kiadványát, az Isztambuli vendégség című, úti élményekkel, művelődéstörténeti érdekességekkel, a török konyha legismertebb vagy éppen ismeretlen receptjeivel és szebbnél-szebb fotókkal teli könyvét prezentálta a helyi és a szomszédos településekről, sőt más községekből érkezett közönségnek.

- A könyvbemutatón Törökország tájegységeinek, az ott élő nemzeteknek a konyhaművészetével is foglalkozott, feltárta a közöttük lévő összefüggéseket, a könyv azonban kimondottan Isztambul gasztronómiáját mutatja be.

- Ez azért van, mert az egész ország gasztronómiai gyöngyszemeit 1200 oldalban képtelenség lenne összefoglalni. Bejártam Isztambult, ezt a 14 millió lakosú hatalmas várost, rengeteg emberrel megismerkedtem, mesterszakácsok mutatták be nekem a tudományukat, de a hétköznapi török konyha rejtelmeibe is sikerült betekintést nyernem. Pár évvel ezelőtt fordítottam hátat a politikai-gazdasági újságírásnak és fordultam a gasztronómiai kutatások felé. 44 évesen rá kellett jönnöm, hogy vannak fontosabb dolgok annál, ki lesz legközelebb kormányon. Amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy az ember mit és miért is eszik, hogyan készíti azt el, rádöbbentem, hogy a gasztronómia egy fantasztikusan izgalmas világ. Két évvel ezelőtt a székely konyháról jelentettem meg könyvet, most meg a török konyhával ismerkedtem meg, elsősorban abból a megfontolásból, hogy ezt a sok csodát bemutathassam a szélesebb közönségnek is. A gasztronómia olyan, mint a népdalkincs. Az emberek átvesznek egymástól dolgokat és gondozzák, ápolják tovább. Kallós Zoltán, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi néprajzkutató és néprajzgyűjtő mesélte egyszer, hogy amikor a Mezőségben járt, azt tapasztalta, hogy az egyik faluban a helyi románok, a szomszédosban pedig az ottani magyarok is sajátjukként énekelték ugyanazt a dalt. A lényeg azonban az volt, hogy a cigányzenekar mindkét faluban ugyanúgy játszotta el. Népeinket sok minden összeköti, így a gasztronómia is, a politikai azonban nem. A hasunk, a konyha szeretete a szerb, a magyar és a török ember életében is egyaránt fontos – fejtette ki a szerző.

- A szerb konyhában – az ismert történelmi okok miatt – jóval több a török hatás, mint a magyarban.

- Természetesen, hiszen a hosszú ideig tartó török uralom megtette hatását. A megszállás sajnálatos ténye ellenére kétségtelen, hogy a szerb konyhaművészetre kimondottan jó hatással voltak a törökök. Számos szerb étel tőlük ered, még megnevezésükben is hasonlítanak a törökre. Példának okáért itt a csevap (kebab), ami ugyan perzsa eredetű étel, de török közvetítéssel jutott el ide, Magyarkanizsára is. De említhetem a burekot, amit mi magyarok böreknek nevezünk, a lecsót, ami szerbül ugye gyuvecs vagy akár az előételt is, amit török is szerb is meze néven említ. Rengeteg hasonló példát tudnék még felsorolni. Egyes kutatók azt vallják, hogy a bécsi rétes vagy a francia croissant is keleti eredetű. Márpedig, ha az, akkor mindenképpen a török burekból eredeztethető.

- A török konyha európai vonatkozásairól is hallhattunk a bemutatón.

- Persze, mert arról is beszélhetünk. Gondoljunk csak bele: a mediterrán, a Földközi-tenger vagy az Égei-tenger vidékének, így a törököknek és a görögöknek az étkezése is az életörömről szól. Hogy is lehetne szomorú az az ember, aki olívaolajjal főz, olajbogyót eszik, friss juhsajtot fogyaszt, helyi zöldségféléket, paradicsomot, paprikát süt, főz és ráadásul olívaolajjal! Olyan jó lenne ezt tapasztalni és megélni itt Kanizsán is, itt a Délvidéken vagy nálunk Magyarországon!

- A könyvben, a színes tartalom mellett sok receptet is talál az olvasó. Azt mondta, hogy aki ki szeretné őket próbálni, ne kísérletezzen, tartsa magát a leírtakhoz! Miért?

- Csak azért, hogy azt érezze, amit én, amikor ezeket az ételeket Törökországban megkóstoltam. Idővel, mondjuk a tizedik alkalom után nyilván elkerülhetetlen lesz, hogy az ember ne alakítgassa a saját szája ízéhez ezeket az ételeket, de legalább eleinte ne tegye, mert csak így ismerkedhet meg az igazi török, az igazi isztambuli konyha remekeivel! - fejezte be beszélgetésünket Szentesi Zöldi László.

A világot járt újságíró sokszor megfordult Törökországban is, és minden alkalommal azt tapasztalta, hogy Isztambulban nagyon jó magyarnak lenni. Úgy véli, hogy a magyarokat talán csak Lengyelországban kedvelik annyira, mint a törököknél. Ezért is döntött úgy, hogy a török konyhát ahol csak teheti, tovább népszerűsíti. Nem csak illusztris könyvével, hanem személyesen is, hiszen a könyvbemutató előtt saját maga készítette csadzsikot, bulgur-salátát és a sárgarépás joghurtpürét - valamiféle érdekes ízű török likőr kíséretében - a bemutatót követően a hallgatóság is megkóstolhatta. Egybehangzó vélemények szerint minden nagyon finom és ízletes volt.

Bödő Sándor