A Természetjáró Egyesület sorrendben hetedik, minden év január másodikán megrendezésre kerülő gyalogtúrájára idén Magyarkanizsa mellett jöttek túrázók Horgosról, Zentáról, Törökkanizsáról, Adáról, Kiskunhalasról, sőt egy család Antwerpenből is. Utóbbiak persze nem a gyalogtúra kedvéért utaztak el a Tisza-parti városkába (bár az jót tenne a túra népszerűségének, jegyezték meg többen is viccelődve), hanem mert az anyuka, Czérna Ágnes magyarkanizsai, és az újévi ünnepek alatti itthon tartózkodást kihasználva a család nem akarta kihagyni ennek a szép túrának a lehetőségét. Ágnes kétéves kisfia, Robberch Bálint így a túra legfiatalabb résztvevője lett, de ha már itt tartunk, mondjuk el azt is, hogy a legidősebb az egyesület aktív tagja, a 68 éves magyarkanizsai Koncz Sándor volt.

„A kutyák számát tekintve mindenképpen rekordot döntöttünk, mert a résztvevők eddig még soha nem hoztak magukkal hat házi kedvencet, de a túrázók száma is ott volt az eddigi legjobbak között, ha nem a legjobb. Az sem mellékes, hogy sokan voltak olyanok is, akik eddig nem jártak a túráinkra. A jövőt tekintve ez mindenképpen biztató jel” - mondta a túra után Huszta Erzsébet, a Természetjáró Egyesület elnöke. „Gyönyörű túraidőnk volt. Induláskor ugyan még harapott a levegő, nagyjából mínusz 5 fok lehetett, de a verőfényes napsütésben nagyon jól esett a gyaloglás mindenkinek, a kutyusok pedig kimondottan élvezték a nagy szabadságot. Kiváló volt a hangulat, az úton végig kellemes beszélgetés folyt a túrázók között. A Potisje cserépgyártól indultunk, majd végigmentünk a Tiszavirág sétaösvényen, aztán az út mellett folytattuk a martonosi töltésig, azon végigsétálva a Ponty Sporthorgász Egyesületnek a falu központjában lévő otthonáig mentünk, ami megközelítőleg 7-8 kilométer gyaloglást jelentett egyirányba. Ahogyan tavaly, idén is az ottani horgászok biztosították számunkra a meleg helyiséget a megpihenésre és az étkezésre. Az idei menü a régóta áhított, fenségesre sikeredett zsíros lepény volt lila és édes hagymával, forralt borral és forró teával, amit egyesületünk tagja, Danyi Zsuzsanna készített el számunkra, de a túrázók közül többen hoztak magukkal pogácsát és kekszet is. Amíg ott voltunk, végig velünk volt a horgászok elnöke, Guti János, sőt Horváth Gergely, Martonos helyi közösségének tanácselnöke is, akikkel kellemes beszélgetést folytattunk és elhatároztuk, hogy jövőre a most felújított Kultúrotthont fogjuk megmutatni a túra résztvevőinek. Köszönet illeti a túra minden résztvevőjét, amiért ilyen szép számban eljöttek hagyományos megmozdulásunkra. Külön köszönet a törökkanizsai Pópity Egonnak, aki öt diákjával Törökkanizsáról átgyalogolva csatlakozott a csapathoz, ami gyakorlatilag azt jelenti, míg mi 15-16, addig ők hatan oda-vissza nagyjából 27 kilométert tettek meg és persze az adai Posztós Zsoltnak is, aki lázas betegen is bevállalta a megmérettetést. Ugyanezt állandó résztvevőnk, a kerékpártúrájairól elhíresült oromhegyesi Vörös Tamás már nem tudta megtenni, mert utolsó tavalyi túrájáról december legvégén hazaérve komolyabban belázasodott. Ráfér a pihenés is, hiszen az elmúlt esztendőben több mint 15 ezer kilométert karikázott le.”

Martonosról hazafelé a túrázók egy része nagyjából ugyanazt az útvonalat választotta, mint arrafelé, néhányan a réten keresztül vezető rövidebb út mellett döntöttek, de úgy 15 óra tájékán, szétszórtan, kisebb csoportokban, valamennyien visszaérkeztek Magyarkanizsára. A fáradság jelei egyáltalán nem látszottak rajtuk, pedig nem könnyű egy ilyen túrát jóformán az újévvárás másnapján teljesíteni, de ahogyan az egyesületi elnök is mondta: „Nem érdekes a fáradság, az majd elmúlik, de a lelkünknek nagyon jól esett ez a gyalogtúra!”

Bödő Sándor