Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek ifjú korában hasonló utazási vágyai voltak. Felkerekedni gyalog, kerékpárral vagy éppen autóstoppal és világot látni. Persze ez csak keveseknek sikerült, a vágyat, az ismeretlen iránti kíváncsiságot gyorsan letörték a realitás szigorú korlátai, néhányan azonban csak nekiugrottak a nagy kalandnak. A mai fiatalok már sokkal szabadabban utazhatnak, mint mi annak idején, legtöbbjüknél azonban az utazási vágy a munkakeresés, a megélhetés miatti külföldre vándorlásban, nem pedig kalandos utazásokban merül ki. Az oromi Losonc Csongor kivétel ez alól. Huszonhét éves korára három földrész számos országát megjárta. Utazásairól pénteken este tartott hangulatos élménybeszámolót a címben jelzett elnevezéssel.

A Községi Ifjúsági Iroda rendezvényére nagyon sokan kíváncsiak voltak. Nem csak fiatalok, hanem középkorúak és idősebbek is, és nem csak helybeliek, mert voltak ott például Óbecséről, de még a magyarországi Kalocsáról is.

A vállalkozó szellemű fiatalember mindig egyedül utazott, hol stoppal, hol másként, de mindig eljutott oda, ahova az adott pillanatban kigondolta, pedig sem nyelvtudása, sem pénze nem volt hozzá. Útjain csak az internetes, utazókat segítő oldalak információira támaszkodott.

„Egyedül utaztam, mindig nekem kellett segítséget kérnem mindenhez, pedig sokáig még angolul sem konyítottam. Európa jó néhány országa után átmentem az Egyesült Államokba és Kanadába, majd szinte egyik pillanatról a másikra Dél-Amerikában kötöttem ki. Mivel nem beszélek spanyolul, gyakran kerültem furcsa helyzetekbe, de azt tapasztaltam, hogy az emberek igazán jóindulatúak tudnak lenni, csak kevés kell ahhoz, hogy jobban együtt tudjunk működni, könnyebbé tegyük egymás életét, egészen apró cselekedetek kellenek ahhoz, hogy élhetőbbé tegyük ezt a világot. Talán hihetetlen, de sohasem terveztem, hogy körbejárom a világot, most, három kontinens után viszont azt mondom, hogy még csak egy nagyon kicsinyke szeletet láttam belőle, ezért továbbra is kíváncsi vagyok. Sohasem terveztem, hogy legközelebb hova megyek, egyik út hozta a másikat.”

Az európai országok közül Csongor Albániában is járt.

„Međugorjen voltam, ahonnan leugrottam a horvát tengerpartra és ott jutott eszembe, hogy onnan Albánia sincs messze, hát átmentem oda is, mivel kíváncsi voltam, mi igaz abból a sok minden rosszból, amit nekem erről az országról meséltek. Hát, mit mondjak? Szerintem Albánia Európa Indiája. A mélyszegénység, a nyomor, az elmaradott civilizáció mellett ott van a gyönyörű természet és egy adat, miszerint Európában, egy személyre visszavezetve, Albániában van a legtöbb Mercedes személygépkocsi. Nyugat-Európa sem adott semmi újat. Fejlett a civilizáció, minden működik ahogy kell, rend és tisztaság van, az emberek kulturáltan viselkednek, viszont azt látom, hogy a jólétben, a jólét szülte lehetőségekben az emberek elkényelmesedtek, az egész életvitelük semmitmondóan unalmas, mintha kihalt volna belőlük a lélek.”

Az USA-ba a Kőrösi Csoma Sándor program jóvoltából jutott ki először, majd saját szervezésben is átruccant az Atlanti-óceánon túlra, és ha már ott volt, Kanadát sem hagyta ki. Idővel ráunt a nagy dimenziókra, a nagy ürességre és Dél-Amerika felé vette az irányt. Elvégre onnan közelebb volt, mint Európából.

„Dél-Amerika merőben más, mint az összes többi, ahol megfordultam. Brazíliában megismerkedtem egy kolumbiai fiatalemberrel, akivel néhány napot együtt töltöttünk és jó barátság alakult ki közöttünk. Annyira egy húron pendültünk, hogy az első nap végére kijelentettük, mi valójában testvérek vagyunk, csak nem egy anyától. Az ő temperamentumuk, az élethez való hozzáállásuk nagyon hasonló a miénkhez, csak annyi az eltérés, hogy ők kevésbé bánatosak, a zene, a tánc sokkal nagyobb szerepet tölt be az életükben. Abban is hasonlítanak ránk, hogy ott is nehéz a megélhetés, mert aki becsületesen dolgozik, az náluk sem jut előrébb egy tapodtat sem.”

Az új országok, új viszonyok, új helyzetek Csongor addigi világszemléletében is nyomot hagytak. Az emberekre is másként tekint, mint korábban.

„Nálam pálfordulást hoztak ezek az utazások. Rengeteg jó emberrel, velük párhuzamosan rengeteg jószándékkal találkoztam útjaim során. Mindig egyedül voltam, mindennek és mindenkinek kiszolgáltatva, mégsem élt vele vissza senki, sőt segítettek, bármikor is volt szükségem rá. Új felismerés volt ez számomra az európai és részben az itthoni, kissé már elidegenült világ után.”

Élménybeszámolója során Losonc Csongor képekkel és videó-felvételekkel illusztrálta hol járt az elmúlt években, de hogy a rendezvény még hangulatosabb legyen, Cseszkó Károly és felesége Erika, a Bolero Táncklub vezetői néhány latin-amerikai táncot is bemutattak a jelenlévőknek, az est további része pedig baráti beszélgetéssel és a latin táncokkal való ismerkedéssel telt.

Beszélgetésünk végén Losonc Csongor elmondta még, hogy alig másfél hónapja ért haza Kolumbiából, de 10 nap múlva pár hónapos külföldi profitszerzésre indul, hogy ezúttal végre némi tőkét is összekovácsoljon karácsonykor esedékes, újabb, immár fél évig tartó dél-amerikai utazásához, mert megfogadta, hogy oda egyszer még visszatér. Utána jöhet a negyedik kontinens, de hogy melyik lesz az, egyelőre nem árulta el. Lehet, hogy maga sem tudja még, elvégre nála az egyik út adja a másikat...

Bödő Sándor