Július 22., hétfő

Megtartotta első ülését a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását előkészítő munkacsoport. Selaković igazságügyi miniszter júniusban hozott formális határozatot a tizennyolc tagú munkacsoport megalakításáról, amelyben a különböző rangú kormányhivatalnokokon kívül,a szerbiai nemzeti tanácsok képviseletében Marcsel Dragan (a román nemzeti tanács jegyzője) és magam is helyet kaptam. Ez ugyan már a sokadik törvény-előkészítő munkacsoport, amelynek a munkájában közvetlenül részt veszek, de el kell ismernem, nem kis aggodalommal készültem a testület első ülésére: milyen irányban kívánja a kormányzat módosítani a törvényt? A munkacsoport első ülése után úgy tűnik, aggodalmaim kicsit túlzóak voltak: a munkacsoport egyhangúlag úgy döntött, hogy a módosítások a választásokra, a külön választói névjegyzékre és a nemzeti tanácsok megalakulására és nyilvántartására vonatkozó eljárást érintik majd. Folytatása következik.

Július 23., kedd

A velünk együttműködő CMH irodákban, valamint az elektronikus pályázati űrlapok segítségével máris csaknem kétszázan nyújtották be a kérvényüket az MNT idei felsőoktatási ösztöndíjpályázatára, de a legtöbb pályázóra augusztus folyamán számítunk. A rendelkezésre álló beiratkozási adatok arra engednek következtetni, hogy felsőoktatási ösztöndíjprogramunk ebben a tanévben kiemelkedő eredményeket hozott: az adatokból arra következtethetünk, hogy az idén legalább 20%-kal több magyar fiatal jutott be a költségvetés terhére vajdasági felsőoktatási intézménybe, sőt, ami még inkább biztató, a hiányszakok esetében a növekedés még nagyobb. Sok nehéz, de a munkaerőpiacon keresett szakon megkétszereződött a magyar egyetemisták száma. Az elmúlt három évben unalomig ismételtem, hogy közösségünk egyetlen reális kitörési pontja a tudás, a képzettség, az egyetemi oklevél, azaz hogyha nem dolgozzuk le képzettségi hátrányunkat a környező nemzeti közösségekhez képest, örökre napszámosok maradunk a szülőföldünkön. Lassan, de biztosan beigazolódik, hogy igenis meg lehet változtatni a negatív társadalmi tendenciákat, elveszettnek kikiáltott helyzetekben is a magunk előnyére fordíthatjuk a dolgokat. Mindennek a kulcsa a szakszerűség, a tervezettség, az összefogás és nem utolsósorban a kitartás.

Július 24., szerda

Összehívtam az MNT 35. rendes ülését július 31-ére. A számos, oktatással kapcsolatos napirendi pont előtt két „fajsúlyos“ dokumentumot is megtárgyalunk a szabadságok időszakának kellős közepén. Az egyik az idei második pótköltségvetésünk, a másik pedig a népesedési stratégiánk. A pótköltségvetést elsősorban azért kell elfogadni, hogy megteremtsük benne a Várady kiválósági ösztöndíj-hitel alapot. Ebből az alapból már az idei tanévben tíz itthon tanuló doktorandusz és húsz akadémiai mesterképzésen résztvevő egyetemista részesülhet kiemelkedő ösztöndíjban. Mindazonáltal a közösségépítés vonatkozásában még ennél is sokkal fontosabb a népesedési stratégiánk elfogadása és végrehajtása. A rendkívül kicsi gyermekvállalási hajlandóság, kiegészítve az elvándorlással, helyenként pedig az asszimilációval is, közösségünket a szakadék szélére sodorta. Noha a legtöbben előre borítékolják a kudarcunkat, mi mégis összeakaszkodunk ezzel a jövőnket elemésztő betegséggel. Hogy miért? Elsősorban azért, mert ebben az ügyben hallgatni és nem cselekedni főben járó bűn, meg aztán hány eddig megvalósult próbálkozásunkra mondták már, hogy lehetetlen kísérlet...

Július 25., csütörtök

Munkatársaimmal az elmúlt hét napban sokat dolgoztunk a kosztolányis diákok magyarországi felvételije során felmerült problémák megoldásán. Formális okokra hivatkozva a nyelvi elit gimnáziumunkban letett magyar érettségijüket a felvételi eljárás során egyszerűen nem ismerték el! Végül megkeresésemre az ügyre Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tett – megnyugtató módon – pontot, azaz elismerték az érettségi pontokat a kosztolányisoknak is.

Dr. Korhecz Tamás