Március 13-án este felhívott Máriás Endre, a Magyar Szó újságírója azzal a szándékkal, hogy interjút készítsen velem a vizsgálati fogságban tartott hét magyar fiatal ügyének jelenlegi állásáról. Én éppen a helyi közösség tanácsülésére igyekeztem, így elfogadtam riporter ajánlatát, hogy írásban válaszoljak e-mailban eljuttatandó kérdéseire. Ez másnap délelőtt meg is történt, az itt mellékelt formában. A napilap hétvégi számában viszont mindebből csupán az első kérdésre adott másfél mondatom (a mellékelt szövegben aláhúzva) jelent meg. (Lásd: Aláírásgyűjtés az új temerini fiúkért, 2013. március 16., 17., 19. oldal.) Mindezen, régóta ismerve a Magyar Szó szerkesztéspolitikai elvtelenségeit, egyáltalán nem lepődtem meg, viszont eljárásukat ettől függetlenül szégyenletesnek tartom, ugyanis ha nem voltak kíváncsiak a véleményemre, akkor miért kérdeztek? Vagy csupán arról van szó, hogy menet közben valaki beleköpött az újságíró levesébe? Végül is, hogy a szerkesztőségi cenzúrának mi lehetett az oka, nem tudom, de a figyelmes olvasó bizonyára megtalálja majd a támpontokat néhány következtetés levonásához.

 Csorba Béla

A Magyar Szó kérdései

- Hogyan fogalmazható meg, mi volt a fő céljuk az aláírásgyűjtéssel?

- Az aláírásgyűjtés polgári kezdeményezésként indult azon hét adai, óbecsei és temerini fiatal védelmében, akiket eredetileg nemzeti, vallási és faji gyűlölet szításával vádolt az ügyészség.

A petíció megfogalmazói és aláírói azt is követelik, hogy menesszék, jogi szaknyelven kivételezzék, Zdenka Stakić bírónőt, ugyanis 2005-ben ő hozta meg az öt temerini magyar fiatalember ügyében azt a felháborítóan rigorózus, drákói ítéletet, amelynek eredménye összesen hatvanegy év börtön lett. Összehasonlításként teszem hozzá, hogy Szerbiában horvátországi és boszniai tömeggyilkosokat jóval enyhébb ítéletekkel sújtottak az elmúlt években. A bírónőnek ezenkívül más furcsa ügye is volt, ami miatt a korábbi szerb igazságügy-miniszter is követelte a leváltását.

 - Temerinben milyen eredménnyel zárult az akció?

- Erre nem tudok pontos választ adni, ugyanis VMDP a szervezésben nem vett részt, viszont – még körzeti elnökként -- felszólítottam a párt tagjait, hogy aláírásukkal támogassák a családtagok és más civilek akcióját, és Temerinen kívüli tagjainknak is juttattam aláírandó íveket. De más magyar pártok is támogatják a kezdeményezést.  Úgy tudom, hogy még mindig érkeznek aláírt ívek. Nekem jelenleg több mint 1600 aláírásról van tudomásom.

- Hol tart jelenleg az ügy?

- A vádlottak egyik védőügyvédjétől, Bozóki Antaltól kapott értesülés szerint a petíciót az akkori körülbelül 1300 aláírással már átadták mind a bíróság elnökének, mind pedig a tartomány legfőbb közjogi méltóságának, Pásztor István képviselőházi elnöknek, de tudtommal egyikük sem válaszolt a kezdeményezésre, ami a legenyhébben szólva is furcsa. Időközben viszont a felsőbíróság pótlásra visszautasította az ügyészség vádiratát, de a gyerekeket nem helyezték szabadlábra, annak ellenére, hogy védőik ezt határozottan követelték. Sőt, előzetes fogva tartásukat egy hónappal meghosszabbították. Április első napjaiban már letelik a hat hónap, a bírósági packázás és az ügy lebegtetése pedig tovább tart. A szülők némelyike időközben olyan fülest kapott, hogy lágyítottak a vádiraton, s most már csupán garázdaság vétke miatt kívánják a hét magyar fiatalt elítélni, erről a változásról azonban hivatalosan senki semmilyen értesítéssel nem rendelkezik. Szemmel láthatóan packáznak az ügyvédekkel is, megcsúfolva a jogállamiság alapvető normáit. Véleményem szerint a háttérben politikai játszmák zajlanak, rosszul felfogott szerb állampolitikai presztízsérdekekkel és kalkulációkkal.

-  Mekkora esélyt lát arra, hogy a bíróság figyelembe veszi az aláírásokat?

- Nem köteles figyelembe venni. Viszont a közvetlen polgári kezdeményezéseknek, így a petícióknak is morális nyomásgyakorló erejük van, illetve lehet. A tét ezúttal is nagy. Már régen nem arról szól a történet, hogy felelősségre vonnak-e néhány ostobán viselkedő fiatalt, hanem arról, hogy lesz-e egy újabb kirakatper, a már hovatovább megszokott kettős mércék alkalmazásával. Én remélem, hogy nem, de nem kizárt, hogy ennek érdekében növelni kell az alulról jövő nyomást, és az sem volna utolsó dolog, ha a magyarokat érintő emberi jogi sérelmek ügyében végre-valahára honi vezető értelmiségijeink is megszólalnának. De természetesen ebben a kérdésben nem én vagyok az illetékes, különösen nem pártpolitikusként, hanem kinek-kinek a saját lelkiismerete.