ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Itt és így?
Betűméret:
Az alábbi jegyzetben azokat a gondolataimat szeretném megosztani a Portéka olvasóival, amelyeket a Magyar Szó idei január 3-i számának egyik cikke váltott ki bennem. A napok óta foglalkoztató írás – lényegében egy, pontosabban két interjú – az újság művelődési rovatában jelent meg „A barlangrajzok óta egy vonalat húzunk közösen” címmel, s benne a rovatszerkesztő Mihályi Katalin az európai hírű táncművész-koreográfussal Nagy Józseffel beszélget a művész közelmúltban tartott kanizsai bemutatójáról, továbbá két aktuális kérdésről. Arról, hogy Nagy József nemrégiben elvállalta a méltán világviszonylatban is ismert és megbecsült budapesti Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatását, illetve arról, hogy Nagy kilépett a magyar közvéleményben és sajtóban szűnni nem akaró nagy vihart kavart Magyar Művészeti Akadémiából. A szerkesztő-riporter jól érezte, hogy mindkét kérdés, éppen úgy, mint a kanizsai bemutató, olvasói közérdeklődésre számot tartó. Azzal, hogy a Trafó vezetői kinevezésével interjú formájában már több hete illett volna foglalkozni, az MMA-val kapcsolatos gesztus pedig valóban update téma.
A Trafó kapcsán Nagy József nem csak arról beszél, hogy a pesti befogadó intézmény olyan pont, amely „ablak a világszínház felé”, s egyben a magyar kortárs alternatív színházi törekvések megmérettetésének lehetősége is volt, és szándéka szerint az is kell, hogy legyen, hanem – s ez számunkra különösen fontos mozzanat – arról is, hogy világszínházi kötődéseivel az általa vezetett kanizsai műhely is ilyen, ergo két jellege és rendeltetése szerint igen közeli, mondhatnánk rokonintézményről van szó, ezzel magyarázható a Trafó vezetésének vállalása.
Az MMA kapcsán Nagy József arról beszél, miért nem vállalja az ottani tagságot. Mert: „nem tudok a jelenlegi felállással egyetérteni, nem tudok továbblépni velük”. S ezt tényként el kell fogadni, annál is inkább, mert Nagy József nem elsietve, hanem higgadtan, megfontoltan érvel. Nem kekeckedik, de nem akar, nem tud bólogató Jánosként viselkedni, mert az a helyzet, amit a testület elnökének botrányt gerjesztett nyilatkozata és magatartása váltott ki, veszélyes következményekkel járhat. Ezért kell átgondolni, átbeszélni a történteket, s vészjelzést adó gesztusával erre akart figyelmeztetni. Ugyanakkor diplomatikusan Nagy József arra is utalt, miért visznek veszélyes terepre az MMA elnökének a tehetséget és a szakmaiságot „más dolgokkal” behelyettesítő megnyilatkozásai. (Zárójelben, ha valaki nem tudná: a biztosítékot egy Konrád Györgyöt sértő megjegyzés verte ki, s Nagy József mellett többek között olyan jelentős magyar művészek léptek ki az MMA-ból, mint a színész Cserhalmi, György, a festő Fehér László, Tompa Gábor, rendező stb.) Nagy azt nehezményezi, hogy a művészeket tömörítő testület vezetése nem művészeti kérdésekkel foglalkozik, elfeledkezik arról, hogy a művészethez „művészeti szempontból” kell viszonyulni.
Annak ellenére, hogy én sokkal radikálisabban fogalmaztam volna egy olyan testület kapcsán, mely a politika segítségével jutott érdemtelenül országos szerephez – ezzel Nagy József az interjúban, nyílván okkal, nem foglalkozik –, az vitathatatlan, hogy válasza korrekt, teljes mértékben elfogadható. Ahogy a tagságot felfüggesztő gesztusa, úgy válasza is átgondolt, szuverén értelmiségi vélemény. Ezért döbbentett meg a szerkesztés gesztusa, hogy Nagy Józsefnek a kérdésre adott válasza mellett, keretbe kiemelve, kétszer olyan terjedelemben, megszólaltatta a MMA „legutóbbi közéleti fejleményei kapcsán” Bicskei Zoltánt, a testület másik vajdasági tagját. Nincs kifogásom az ellen, ha a lap egy külön interjúban közli a tagságot továbbra is büszkén vállaló Bicskei véleményét (jóllehet erről megvan a nem éppen hízelgő véleményem), de ITT és – kivált – ÍGY, Nagy József ellenében ez súlyos szerkesztésetikai vétség. Kíváncsi vagyok, sajtóetikai bizottságunk felfigyel-e erre a nem csak ostoba, hanem megalázó, egy nagy művészt kiskorúsító gesztusra. Nem csak az európai rangú Nagy Józseffel szemben megengedhetetlen, bár vele szemben kifejezetten sértő, hanem bárkivel szemben, akitől egy lap interjút kér. Mert, hogy felháborodásom világos legyen, nem az történt, hogy a testületi tagság vállalása vagy feladása okán rendeztek körkérdést, amely során logikus lett volna a különféle vélemények közlése, hanem a lap számára Nagy József elfogadhatatlannak ítélt válaszát kontrázták meg.
Ha már a lap szerkesztése erre az etikát mellőző gesztusra vállalkozott, jó lenne tudni, miért tette. Erre csak egyetlen válasz lehet: a Magyar Szó nem osztja Nagy József véleményét, s elvi okokból hangot kívánt adni annak a felfogásnak, amelyet Bicskeivel együtt képvisel. Nevezetesen annak, hogy a művészet igazi feladata a szlogenné tett „magyar szellemiség” érvényesítése lenne, ami nagyon jól hangzik, csak éppen semmi köze sincs a művészethez, de ez sem az MMA elnökét, sem híveit nem érdekli, ellenben hangoztatása alkalom lehet, mint b. z. teszi, hogy sértő szavakkal illessék azokat, akik szerint, mint Nagy József is mondta, a művészetet nem lehet „más dolgokkal” behelyettesíteni, a művészetet művészetként kell szemlélni és értékelni, amit egy filmesnek és fesztiválmenedzsernek illene tudnia, akit vehemens kirohanása alól az sem menthet fel, hogy – bár ezt kötve hiszem – esetleg nem tudta, milyen céllal és ki ellenében szólaltatták meg.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!