Levelek a Rózsa utcából
Ahelyett, hogy...
Betűméret:             

Állok a sorban egy óbudai önkiszolgáló pénztáránál és furcsa hangokat hallok a hátam mögött. Érthetlen szavakat mormolnak mögöttem, érthető, hogy hátra fordulok. Két szépen öltözött, ápolt, feketehajú, barnásbőrű fiatal áll mögöttem és önfeledten beszélget egymással. Ahogy kiveszem, talán arabul. Egy pillanatra megáll a sor, a futószalagra tett áru sehogy sem mozdul előre, ezért kicsit arrébb tolom a magamét, hogy a fiatalemberek ne a kezükbe tartsák, amit éppen venni akarnak: egy üveg Nascafé és tejszínhab, és egy zacskóban tortilla. Szemmel láthatóan itt élhetnek a közelben, vagy itt dolgozhatnak valahol, bizonyosan van hol meginniuk a kávét. Előzékenységemet mosollyal és fejbólintással köszönik meg, nekem meg az jut az eszembe, hogy mennyire sokfélék vagyunk mi itt Budapesten. Néhány napppal ezelőtt egy kerthelyiségben ékes szerb nyelven beszélgetett két férfi, de mivel érdektelen volt a téma, nem szóltam át hozzájuk, hogy mindent értek.

Később, a Budapestről Frankfurtba tartó buszban ugyanez a helyzet. Arabul, franciául és olaszul beszélő fiatalok utaznak körülöttem, és már csak Regensburgnál figyelek fel arra, hogy a mögöttem ülő férfi szerbül szól bele a telefonba. Azon, persze, már meg sem lepődök, hogy Nürnbergben két szerbül beszélő fiatalember ül a közelembe.Ugyanott mellém ülve angolul szólít meg egy csinos kínai lány.

Szerte-széjjel vagyunk a világban. Keressük a boldogulásunkat, ahogy tudjuk. A gyakori utazónak nem is tűnik fel mindez már bizonyára. Talán az sem, hogy az osztrák-német határon megállítanak bennünket és rendőrök kérik az útlevelünket. Öt fiatal férfiét leviszik külön ellenőrzés céljával, de tíz perc múlva visszajönnek és az első ajtónál név szerint mindenkinek visszaadják az okmányát. Minden rendben, utazhatunk amerre szándékunkban áll…

Más kérdés a papirok és meghatározható identitás nélkül hozzánk érkező férfiak tömege, akikkel Európa előbb-utóbb valóban nem tud mit kezdeni. A német faluban, ahova megérkezem, már négy éve él több férfi, akik az idén sem segédkeztek a szüret alatt a falubelieknek, s ezt némi haraggal és megvetéssel jegyzik meg a helybeliek. Nem lehet nem figyelni a tartósan maradni akaró érkezőkre és magatartásukra, hiszen jönnek és jönnek végeláthatatlanul. Az embercsempészeknek nagy biznisz ez tengeren és szárazföldön egyaránt. Jól kereshetnek a mi vajdasági határmenti falvainkba érkező taxisok is, akik hidegvérrel kiteszik a négy-öt, vagy annál is több, idegenből érkezett utasukat, megmutatják az irányt, hogy merre van Magyarország, Nyugat Bácskában azt is, hogy hol van Horvátország, és már távoznak is…

Honnan ez a sok ember, és mit akar!? A kérdést gyakran hallom, válasz nélkül, esetleg egy kommentár kíséretében, hogy mit gondolnak, meddig bírják az európai őslakosok ellátni őket. Lehet, hogy előítélet, de a környezetemben Vajdaságban is, és Németországban is az a hétköznapi vélemény, hogy a most érkezők nem a háborúk elől menekülnek, hanem a szociális ellátásért, az ingyen lakásért és ételért jönnek. Ha nem így lenne, akkor lenne nevük és lennének papírjaik. De nem, ők valakik biztatására érkezhetnek. Olyan információk nélkül, hogy itt „mennyire jó”, nem indulnának útra, és nyilván némi útravaló nélkül sem – hallom sokszor. Eközben a magyar kormányhű sajtóban olvasom, hogy mindez mögött Soros György amerikai milliárdos áll, aki üzletet lát a népvándorlásban és Európa etnikai összetételének és nemzetállamainak a megváltoztatásában. Ezt röviden Soros tervnek nevezik, amiről az ellenzéki sajtóban pedig azt olvasom, hogy Soros terv nincsen.

Ám legyen. Mármint eltérő vélemény. Ha van, ha nincs terv, menekültek vannak.

Szerbiában is sokan, „több ezren”. Az Európai Unió épp mostanában hagyott jóvá 4 millió eurót Szerbiának az itt tartózkodó több ezer menekült téli ellátására. A hírt október 9-én közölte az Európai Bizottság, azt is hozzátéve, hogy az uniós támogatás a rászorulók alapvető szükségleteit fogja fedezni: lakást, fűtést, ételt, orvosi ellátást, tisztálkodási szereket és az iskolások tanítását biztosítják ebből a pénzből. Ugyanezen célokra 2015 óta 80 millió eurót kapott Szerbia – jelentette be az Európai Bizottság. Nyilván a közös kasszába folyó adóból jutott erre, egyebek mellett. Ha van terv, ha nincs, az illegálisan érkezőket támogatják ennyi uniós közös pénzzel. Akik valami módon legálisan érkeznek, lásd mint fentebb, megvan az útjuk.

A támogatási rendszer az, aminek a logikájával valami nagyon nincs rendben. Idecsalogatott, illegálisan érkező emberekkel eurómilliókból várótermet csinálnak például Szerbiából, ahelyett, hogy….(biztosan lehetne másként, tudják is hogy hogyan, de egyelőre ez a biznisz).

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Kimaradunk - illusztráció
2024. DECEMBER 12.
[ 14:34 ]
Kiskapuk - illusztráció
2024. DECEMBER 5.
[ 14:39 ]
Leírhatatlan térdfájdalommal ülök egy pesti fájdalomklinika várójában, amikor váratlanul megcsörren a telefonom. Egy szerb ismerősöm kérdez valamit, kínomban hangos magyarázatba kezdek szerbül, a lányom pedig oldalba bök és int, hogy vegyem halkabbra. Kellemetlenül érzem magam az ide nem illő viselkedésem miatt, ám...
2024. NOVEMBER 7.
[ 13:33 ]
Tudjuk mindannyian, hogy óvatosnak kell lennünk a vágyainkkal, aminek beteljesülését elvárjuk az élettől. A figyelmeztetés is ismert: vigyázz, mit kérsz Istentől! És a tapasztalat is, hogy amikor valami fontos megvalósul az életünkben, már nem is annyira fontos, és azon töprengünk, talán más megoldás jobb lett volna. Egy...
2024. OKTÓBER 27.
[ 16:02 ]
Látva a napilapot a kezemben, megállít egy korombeli idős(ebb) férfi az utcán: „Engem már nem érdekel a politika, én már csak a keresztrejtvény kedvéért veszem az újságot” – mondja, és épp a gondolataim közepébe talál, hogy a politika sokféle érzelmet vált ki. Azon morfondírozom ugyanis, hogy mennyi párhuzam van a...
2024. OKTÓBER 17.
[ 15:04 ]
Beolvasás folyamatban