A Miskolci Egyetem Oktatásának Fejlesztéséért Alapítvány tizenegyedik alkalommal hirdette meg a Hídépítő játék pályázatát. A versenyzőknek megfelelő acél- és kábelelemekből álló hídszerkezetet kellett létrehozniuk egy számítógépes program segítségével. A középiskolás kategóriában hatan nyújtottak be pályamunkát és közülük Bajusz Dániel, a magyarkanizsai Beszédes József Műszaki és Mezőgazdasági Iskola másodikos tanulója nyerte meg a versenyt.

- Számítottam rá, vagy inkább úgy mondanám, hogy a tavalyi jó szereplés után csakis ez az eredmény jöhetett számításba. Akkor a külföldiek közül első lettem, összesítésben pedig a második. Most bejött az abszolút első hely – nyilatkozta Dani a ma délelőtti nagyszünet alatt, félretéve kedvünkért még az uzsonnáját is.

- A pályázatra két és fél hónapig készültünk falubéli osztálytársammal, Vörös Tamással, aki ugyan önálló munkával indult, de sokat dolgoztunk együtt. Tulajdonképpen vele versenyeztem az elsőségért, végül a második lett mögöttem, és alaposan rávertünk a mezőnyre. Köztem és közte 10 ezer értékegység, közte és a harmadik között pedig már majdnem 100 ezer volt a különbség. Tavalyi tapasztalataimból indultam ki az idei feladat elkészítésénél, amely egy három sávos virtuális híd elkészítése volt, amelyen három vonatnak kellett áthaladnia egyszerre. A híd méreteit nem adták meg, ránk bízták, mekkora lesz. Annyiban volt más a tavalyi feladathoz képest, hogy a folyó, amelyen átívelt, ezúttal jóval keskenyebb volt, de alatta mély kanyon húzódott. Ezt kellett áthidalni úgy, hogy a híd statikailag erős és biztonságos, kivitelezése viszont minél olcsóbb legyen. Ezt a hidat csak középen lehetett lábbal alátámasztani és a parton megerősíteni, míg tavaly öt-hat helyen is lehetőség volt erre. Annyival volt most nehezebb, hogy valójában csak egy láb fért el, ami instabillá tette a hidat, erre kellett megfelelő megoldást találni, úgy, hogy az ne növelje a költségeket. Ezt én két láb kiépítésével oldottam meg, ami nyerő megoldásnak bizonyult.

- Két lábbal nem drágább, hanem olcsóbb lett az általad kreált híd?

- Igen, mert így a parton kihagyhattam a plusz erősítéseket és az anyagon is tudtam spórolni. A tervező-programban benne vannak az árak, amelyekkel dolgoznunk kellett, az mindenkinek egyforma volt, lehetett tehát menet közben is ellenőrizni, hol tart az ember a költségekkel. Tulajdonképpen csak az anyagmennyiségeket kellett megadnom, a program magától kiszámolta, mekkorák annak a költségei. Ezek az értékek nem egy adott pénznemet jelentenek, hanem egy virtuális értéket. Az én hidam olyan 180 ezerbe került, mint mondtam Tamásé 10 ezerrel többe, a többieké viszont már közelebb volt a 300 ezerhez. Ez volt a döntő.

- Lehet-e ennél még feljebb jutni, még jobb eredményt elérni?

-Középiskolai szinten nem, a magasabb szint az már az egyetemisták kategóriája. Másodikos vagyok, természetesen ott akarok lenni a jövő évi és az utána következő kiíráson is.

A miskolci versenyen Dánielék mellett erdélyi tanulók is szerencsét próbáltak, a többiek magyarországi iskolákból neveztek be. Ezúttal ugyan csak hatan voltak (a „csak”-ot Dániel nyomatékosította), de aki egy ilyen összetett és komoly tudást igénylő megmérettetésen egyáltalán indulhat, az nyilván magas szintű feladatmegoldásokra képes.

- Az ember azt hinné, hogy egy ilyen komoly munka egy ilyen fiatalembernél „ki is lőtte a biztosítékot”, közben hallom, hogy ebben az iskolaévben már volt néhány másik nagyszerű eredményed is.

- Egy informatikai versenyt sikerült megnyernünk novemberben Sopronban, amelynek két internetes előfordulója is volt. A Zsámboki Ákos, Kinka Árpád osztálytársaim és jómagam alkotta csapatunk simán a döntőbe jutott és ott is nyerni tudott. Ezen a versenyen informatikával kapcsolatos feladatokat kellett megoldani, videót, képet, leírást készítettünk és hasonlók. A másik versenyt, a LEGO FLL-t Szegeden rendezték meg. Azon is magabiztosan nyertünk LEGO-robotunkkal, de aztán kizártak bennünket, mert nem az előírt program alapján programoztuk be a robotunkat, amit nem szabad. Nem bántana annyira a dolog, ha lenne esély javítani, de ennek a versenynek 17 év a felső korhatára, így legközelebb már nem indulhatunk. Mivel ez a verseny az egész világon zajlik, az első hely feljogosított volna bennünket a csehországi világversenyen való részvételre, ezt azonban a kizárás lehetetlenné tette.

- Ebben a hónapban két olyan verseny is lesz, amelyekben nagyon otthon vagy, ezért válaszút elé kényszerültél.

- Szerbiában először szervezik meg a LEGO-versenyt, ugyanakkor azonban sor kerül az országos műszakirajz-versenyre is. Én utóbbi mellett döntöttem, mert a számítógépes tervezés jobban érdekel, mint a legózás.

- Amikor ide beiratkoztam, nem igazán ismertem a tantárgyakat, a kereszttestvéremtől hallottak alapján döntöttem mellette, és mára nagyon megtetszett. Szüleim és húgom nagyon örülnek sikereimnek, mindenben segítenek. Talán sokan azt hinnék, de nem vagyok a számítógép megszállottja, szeretek kikapcsolódni, amatőr szinten néha sportolni, focizni vagy éppen görkorizni egy kicsit, de úgy érzem, hogy a jövőmet a számítógép illetve a számítógépes tervezés máris behatárolta. Ezen a területen szeretném majd kamatoztatni tudásomat és megtalálni a boldogulásomat is az életben.

Tóth Béla tanár úr diákjai már évek óta szállítják az iskolának a jobbnál jobb eredményeket a TUDOK-ról és sok más hazai valamint nemzetközi versenyről. Volt olyan is, hogy a nemzetközi verseny mindhárom dobogós helyét a magyarkanizsai középiskola tanulói hozták el. Az ember azt hihetné, hogy ilyen sikerek után már nincs is ami lelkesítse a felkészítő tanárt. Tóth Bélánál azonban nem lankad a lelkesedés.

- Mindig van valamilyen új kihívás, vannak új versenyek, amiket felfedezünk, benevezünk és újra olyan, mintha épp csak most kezdtük volna. Aztán a diákok is cserélődnek, minden generációban találni néhány lelkes és nagyon tehetséges diákot, akiknek tudását és odaadását kár volna veszni hagyni. Dani egy rettentően szorgalmas, bizonyítani vágyó diák, akiben rengeteg tehetség rejlik, aki egyénileg és csapatban is nagyon hasznos és felettébb eredményes munkát tud produkálni. A diákok tudását máris elismerik, hiszen például csapatunkat meghívták egy jutalomkirándulásra, melynek során ellátogattak például a győri Audi-gyárba, egy cukorgyárba és más érdekes helyekre, ami örök emlék marad számukra. Ezek a versenyek a diákoknak is új ismeretségeket hoznak, a szakemberek is felfedezik tudásukat, ami jövőjük szempontjából egyszer még nagyon jól jöhet. Ilyen alapon jutottunk el a debreceni National Instruments versenyre is, ami nagyon kemény és komoly szakmai tudást igényel. Akire ott felfigyelnek, az már valószínűleg az adott gyár ösztöndíjasa lehet. Kapják a gyerekek, kapja az iskolánk a meghívásokat az újabbnál újabb versenyekre, és próbálunk minél jobban helyt állni, ami dicsőség a diáknak, dicsőség a tanárnak, dicsőség az iskolának, de a városnak, a falunak és az egész községnek is. Az iskola külön is igyekszik segíteni tehetségein, hiszen például Danit és két diáktársát tavaly az első osztály befejezése után elküldtük egy magyarországi táborba, ahol új programozói nyelvvel ismerkedtek meg, amit már kamatoztattak is idei munkáik során. Igaz figyelmetlenségünk miatt épp ezért diszkvalifikálták őket azon a bizonyos versenyen, pedig tönkreverték a mezőnyt, más téren viszont nagyot fejlődtek ennek a programnak az elsajátításával.

Bödő Sándor