Egész Szerbia ismét a tervezett melegfelvonulás végkimenetelét várja, hogy ezúttal vajon engedélyezik-e, vagy a szerb állam ismét meghátrál ettől a kihívástól, amely normális országokban már nem is téma, talán még a híradókban sem tudósítanak róla, mert ezekben az országokban ennek a rendezvénynek már nincs is hírértéke. Miért is lenne, hiszen egy fejlett társadalomban sokkal befogadóbbak a polgárok, és pontosan tudják, hogy attól még soha egy gyerek sem vált homoszexuálissá, hogy évente egy napon a melegek végigvonultak a fővárosuk központján.

A homoszexualitás gyökerei ennél sokkal mélyebbek, de az ami már az ókori görög társadalomban teljesen elfogadott és normális jelenség volt, az ma Szerbiában még mindig nagyon sok fejben elfogadhatatlan, nem normális, beteges stb.

Kifejezetten jó, hogy most napirenden van ez a téma, addig sem kell azon gondolkodni, hogy mennyi más komolyabb probléma is van, amin esetleg lehetne felháborodni, szerencsére itt vannak a melegek, akik most egy-két hétig ismét elterelik a közvélemény figyelmét Szerbia tragikus gazdasági helyzetéről, a munkanélküliségről , az egyre agresszívabb tinédzserekről, Koszovó státusának megoldatlan kérdéséről stb.

Mindig megmosolygom a „Srbija nije zemlja pedera” falfirkát amikor Újvidék utcáin számos helyen ezzel szembesülök. Hogy miért? Azért, mert Szerbiában is létezik egy közösségi oldal homoszexuálisok részére, amelyen ismerkedhetnek egymással az ilyen szexuális orientáltságú polgárok, és ez az oldal bizony számos felhasználóval rendelkezik. Sokszor fénykép nélkül regisztrálnak ide be a felhasználók, mert sokan közülük tartanak attól, hogy esetleg felismerik őket. Ha Szerbia nem a melegek országa, akkor feltételezem, hogy ennek az oldalnak sem lenne létjogosultsága, márpedig valami miatt az oldal létezik már évek óta. Tetszik vagy sem, homoszexualitás mindig is volt, jelenleg is van, és a jövőben is lesz. A kérdés csak az, hogy felnövünk-e valaha is ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, vagy pedig még sokáig gyűlöljük a melegeket amiatt, hogy mindenáron demonstrálni kívánják szexuális hovatartozásukat. Mindaddig, amíg nem fogadjuk el őket mindaddig, amíg kérdéses , hogy egyáltalán megrendezhető-e Belgrádban a felvonulásuk, addig csak azt bizonyítjuk, hogy bizony hiába szeretnének politikusaink Európába masírozni, erre még jó ideig várni kell. Addig a homoszexuálisok megpróbálnak névtelenül ismerkedni, vagy esetleg megházasodnak és elnyomják magukban az érzéseiket, követik a társadalmi elvárásokat, de frusztráltak és boldogtalanok lesznek.

Van egy álmom: hogy miután a nők és az afroamerikaiak már ki tudták harcolni az egyenjogúságot, egyszer a melegeknek is sikerülni fog ez. Hogy egyszer Szerbiában is megrendezésre kerül majd a melegfelvonulás, és senki nem fogja őket megtámadni és a rendőrségnek sem kell nagy erőkkel védeni őket. Hogy egyszer Szerbia is olyan állam lesz, amelyben már nem lesz hírértéke a Büszkeségnapi felvonulásnak, és egyszer ez a nemzet sem a szexuális orientáltsága, hanem a jelleme alapján fogja megítélni polgártársait…

Álmodni szabad, de minek. Tartok attól, hogy életem végéig Szerbia nem fog ilyen állammá válni. Sőt, valószínűleg azután sem. Sokkal inkább marad a nacionalizmus és az intolerancia országa, ahol a politikusok „áleurópai” köntösbe bújva próbálnak meggazdagodni, ahol az alkoholista vagy depressziós, esetleg munkanélküli szülők közveszélyes gyerekei az utcákon randalíroznak, hogy a befolyásos védelmezőkkel rendelkező focicsapat szurkolóit ne is említsem. Ezekkel itt semmi gond nincs, ez normális! A melegek felvonulását pedig valószínűleg ismét nem fogják engedélyezni biztonsági okokra hivatkozva. Vagy ha engedélyezik is, akkor a különböző nacionalista és jobboldali csoportok majd ismét rátámadnak a rendőrökre, és ki tudja hányadszor szétverik Belgrádot is, hiszen a homoszexualitás „nem normális dolog”.

Danyi Szilvia