Hosszabb ideje beszél már a Magyar Szó napilap szerkesztőségében esedékes átalakításokról a vajdasági magyar közélet, készpénznek vehető az információ, hogy az Újvidékről korábban Szabadkára és Zentára mozdított szerkesztőség még a nyár folyamán visszakerül a székvárosba. Az évekkel ezelőtti lépéssel kapcsolatos érvek és ellenérvek ütköztetése jóformán mind a mai napig tart, és mindkét oldal képviselői jogosan tehetik fel a kérdést, hogy miért döntöttek most annak ellenkezője mellett. A válaszok azonban elmaradnak: a lapvezetés teljesen elzárkózott attól, hogy reagáljon a Vajdaság Ma megkeresésére.

Ökrész Rozália irodájából azt válaszolták, hogy az igazgatónő egyelőre nem nyilatkozik, mert még nem kristályosodott ki az átalakítások minden részlete. Varjú Márta főszerkesztő pedig egészen egyszerűen nem reagált semminemű megkeresésünkre, legyen szó akár levélről, telefonhívásról vagy szöveges üzenetről. Az elzárkózás leginkább azért lehet meglepő, mert egy közpénzekből működtetett intézményről van szó, a vajdasági magyarság egyetlen napilapjáról, úgy tűnik azonban, hogy a lapvezetés szerint nem áll jogunkban információkat kapni a Magyar Szót érintő főbb változásokról. Továbbá amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy röviden ugyan, de Ökrész Rozália korábban egy szerb orgánumnak már nyilatkozott az átalakításokról, kérésünkre azonban még megerősíteni sem volt hajlandó a hírt. Maradnak tehát a találgatások és félinformációk, és persze az időközben elhangzó vádak is cáfolatlanul terjednek tovább.

Nem nyílt levél, mégis bárki elolvashatja

Időközben előbb szerb, majd magyar nyelven is nyilvánosságra kerül egy levél, amelyben a lappal és a vajdasági magyar médiával kapcsolatos álláspontjának ad hangot a Magyar Szó tizennégy munkatársa.

A szövegben egyebek mellett arról írnak, hogy a VMSZ a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül pártbefolyás alá helyezi a Magyar Szót, illetve hogy a lapvezetés úgy próbálja átszervezni a munkát és szerkesztőséget, hogy azok a munkatársak, akik a politikai tevékenységet is folytató Magyar Mozgalom civil szervezet tagjai, munkaerő-felesleggé váljanak. Az aláírók közül csak egyébként egyetlen személy nem szerepel a Magyar Mozgalom alapítói között, ezért is kerestük meg őt. Szögi Csaba újságíró, a Képes Ifjúság melléklet korábbi szerkesztője válaszában rámutatott arra, hogy nem nyílt levélről van szó, a levél az EBESZ-nek és különböző EU-s szervezeteknek szól, viszont a cégnek az átalakítással kapcsolatos hivatalos bejelentésééig nem kívánt nyilatkozni a kérdésről.

Megkerestünk további két aláírót, tőlük sem érkezett válasz, majd Kókai Pétert, a lap egykori főszerkesztőjét, az MM helyi önkormányzati képviselőjét arról kérdeztük, hogy miért éppen most döntöttek a lépés mellett, annál is inkább, mert a levélben azt fejtegetik, hogy már hosszú ideje történnek kényesnek mondott ügyek a Magyar Szó háza táján. Kókai szerint a Magyar Szó jelenlegi szerkesztéspolitikáját és belső állapotait kritikusan szemlélő munkatársak tiltakozása nem most kezdődött és nem ez az első lépés.

„Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt írtuk meg első levelünket, amelyben párbeszédet kezdeményeztünk a fenti témára a vállalat vezetésével. Azt a levelünket sem a nyilvánosságnak szántuk, mi igyekeztünk kulturált és méltóságteljes módon, házon belül rendezni a kérdést, és úgymond nem kiteregetni a szennyest – épp a lapvezetés volt az, amelyik nyilvánosságra hozta azt a levelet. Azóta már számtalan levelet írtunk, megbeszélést kezdeményeztünk a főszerkesztővel, a szerkesztőbizottsággal, a házvezetéssel, a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülettel, a Magyar Nemzeti Tanács illetékes Tájékoztatási Bizottságával, és magával az MNT-vel, tehát minden létező fórumhoz fordultunk, amelynek bármilyen illetékessége lehet ebben a témában. Ezekben a kezdeményezésekben épp az a közös nevező, hogy egyiket sem hoztuk nyilvánosságra, mindvégig következetesen a Magyar Szó Kft.–MNT körein belül szerettük volna rendezni ezt a kérdést. Mivel a helyzet egy év alatt sem javult, sőt, mint azt épp a bejelentett átszervezés ténye bizonyítja, csak rosszabbra fordult, ezért éreztük úgy, hogy dimenziót kell váltanunk, és rá vagyunk kényszerülve arra, hogy kilépjünk az eddigi koordinátarendszerből” – fejtette ki álláspontjukat az egykori főszerkesztő, s leszögezte: a jelenlegi levelet sem a nyilvánosságnak szánták.

Szavai szerint szerbiai, magyarországi és európai jogvédő szervezetekhez, szakmai és civil szervezetekhez, megfigyelői missziókhoz és hasonló szervekhez fordultak, elsősorban a tájékoztatás céljából. Egyes szerbiai szakmai, tehát újságírói szervezetek voltak azok, akik megjelentették ezt a levelet, így került a nyilvánosság elé, tagalta, illetve elismerte: az aláírók hibája, hogy nem jelezték egyértelműen és minden kétséget kizáróan, hogy ezt a levelet nem a nyilvánosságnak szánták.

„Azt pedig, hogy végül nyilvánosságra került, személy szerint egyáltalán nem tekintem tragikusnak, vagy akár bajnak. Végül is a Magyar Szó egy közszolgálati intézmény, amely többek között közpénzekből biztosítja működését, mindenkinek joga van tudnia, mi történik ott” – fejtette ki szubjektív kitérőjében Kókai Péter.

„Nem szervezett politikai puccs”

Nehéz nem észrevenni, hogy az utóbbi időszak számos közéleti ügyének közvetve vagy közvetlenül politikai kötődése is van: a választási kampányból jól ismert hangulat bizonyos jegyei rendre felfedezhetőek a vajdasági magyarságot érintő történésekben. A Magyar Szó dolgozóinak levelét végigfutva is nem egyszer kerül említésre a VMSZ és az MM.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy Kókai Péter az MM megválasztott helyi önkormányzati képviselőjeként hogyan viszonyul ahhoz a tényhez, hogy a levél aláírói közül csak egyetlen személy nem szerepel a Magyar Mozgalom alapítói között. Válaszában leszögezte: nem egy politikai puccs zajlik a szemünk előtt.

„A levelet egyértelműen a Magyar Szó munkatársai írták alá, ebben a minőségükben. Azok, akik végül aláírták a levelet, csupán a jéghegy csúcsát képezik a Magyar Szóban. Ennél jóval nagyobb azok száma, akik elégedetlenek akár a saját helyzetükkel, akár a Magyar Szó szakmai színvonalával és belső szervezettségével. Viszont, a Magyar Szóban teljesen eluralkodott a megfélemlítés hangulata, azokat, akiktől szeretnének megszabadulni, hol nyíltan, hol burkoltan a munkahelyük elvesztésével fenyegetik, tehát egzisztenciálisan sakkban tartják. Emberileg teljesen érthető, hogy ilyen helyzetben sokan azt a túlélési stratégiát választják, hogy inkább hallgatnak, és így próbálják meg átvészelni ezeket a vérzivataros időket, és nem is lehet elítélni őket ezért, viszont, ha esetleg felülbírálnák álláspontjukat, akkor világosan látszana, hogy itt nem egy Magyar Mozgalom által szervezett politikai puccsról van szó, hanem egy ennél jóval szélesebb hátterű belső elégedetlenségről.”

A levél megszövegezését követő hullámverés kapcsán Kókai Péter azt írta, a hatás az ő szemszögükből egyértelműen pozitív: sok visszajelzést kaptak, és már egy-két személyes találkozón is túl vannak, más reményeik nem is voltak. Az esetleges további lépések kapcsán a bizonytalanság hangján szólalt meg, hiszen még nem tudni, hogyan zajlik majd le ténylegesen a bejelentett átszervezés. „Ami egészen biztos: ami jogszerű és törvény által adott lehetőség, azzal az érintett munkatársak élni fognak” – szögezte le.

Ezek után pedig ismét csak ott vagyunk, ahol a part szakad: úgy tűnik, a július elejére ígért végleges döntés és hivatalos tájékoztatás előtt nem tudhatjuk meg, hogy milyen tervekkel vág neki az átalakításoknak a Magyar Szó.

Rizsányi Attila