Május elseje
Betűméret:
Ugyan kinek jut ma már eszébe május elsejéről a munkásosztály, a chicagói melósok vérbe fojtott megmozdulása vagy az a követelésük, hogy nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés? Ez az egykoron forradalmi szlogen napjainkban legfeljebb a munkanélküliek bosszantására alkalmas. Szegények, nem hogy a tízórás gürcölésbe egyeznének bele szíves-örömest, hanem boldogan vállalnák a legkeményebb kiszákmányolást is!
Ha egyáltalán akadna, aki állást ad nekik. Megse kérdeznék, hogy mennyiért.
De általában nem akad, hiszen mostanában lámpával is alig találni pénzes kapitalistát, aki hajlandó lenne errefelé befektetni. Így a balszerencsé állástalanoknak csupán arra jó május elseje, hogy alkalmi üdítőárusként, vagy rostélyos sütögetőként néhány dinárocskára tegyenek szert a lármás vásári forgatagban, ami ezt a napot jellemzi. Hátha átvészelik a következő alkalmi munkáig.
Május elseje tipikus példája annak, hogy miként lehet egy eredetileg nemes eszmét teljesen kiforgatni és gagyivá degradálni.
A huszadik század mítoszrombolása után a huszonegyedik század kommercializmusa és elbóvliasodása következett.
A lázadó melósok után a bájaikat kiteregető pevaljkák, a dobhártyarepesztő rezesbandák, s mindez hagyma-, és csevapcsicsabűzzel körítve.
A kizsákmányoltak ünnepének kisajátítása tulajdonképpen már az úgynevezett munkáshatalom színrelépésével megkezdődött a világháború után. Szüleink meséiből tudjuk, hogy kötelező volt orgonával díszíteni a léckerítést, nehogy népellenségnek kiáltsák ki őket. A boltok kirakatában a partizánvezér képe díszelgett, és amíg az emberek sorbanálltak a jegyre mért tejért és kenyérért, a villanyoszlopra szerelt hangyszórókból mozgalmi dalokkal lelkesítették őket.
Az újvidékeik kötelező szórakozása a kamenici parkban tartott népünnepély volt, ahová kimustrált, agyonzsúfolt, életveszélyes dereglyékkel szállították az embereket. Mint napjainkban a bangladeshi nincsteleneket.
Móricka akkoriban így válaszolt a tanárnő kérdésére, hogy mit jelent családjának az ünnep?
-Május elseje a kikelet és a hazaszeretet napja, tanárnő kérem.
-Ezt hogy érted, Móricka?
-Úgy, hogy mindenkinek ki kellett vonulni, közben mindenki haza szeretett volna menni.
Az önigazgatói idők látszat ünnepei arról szóltak, hogy ki milyen ügyesen tudja összekötni a két napos május elsejei állami ünnepet a hétvégékkel? A leleményesebbje akár tíz napos vakációt is kreált belőle, ami bőven elegendő volt egy alapos bevásálásra a trieszti ócskapiacon, a Ponte rossón, ahol az öntudatos dolgozók a divatos nájloningeket meg a felülmúlhatatlan „suskavác” esőkabátokat szerezték be.
Miközben az otthon maradottak a Nagy Vezető tiszteletére tartott májusi tornabemutatót élvezték az első színes tévéken.
A kilencvenes évek rendszerváltozása sürgősen majálissá csupaszította le a nemzetközi munka ünnepét, megfosztva a mozgalmi jelzőktől. És csak azért nem szüntette meg, mert ezt a nyugati országokban sem tették, sőt, ott vitathatatlanul megmaradt eredeti szakszervezeti jellege.
A május elseje sugallta internacionalizmus a nemzeti öntudatra ébredéssel különben is bűnös tévelygéssé degradálódott, amikor már a kutyát sem érdekli a 19. század végi chicagói munkások vérbe fojtott megmozdulása. Kellett nekik ugrálni.
Ma lazán állunk hozzá a dolgokhoz, fő a pihenés, a rekráció, a szabadtéri falatozás és vedelés.
És minden nemzet saját hőseit ünnepelve majálisozik és ringlispilezik, így a csevapcsicsa meg a babgulyás, a sljivovica meg a sör is jobban esik.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!