Felültetett a Tanjug, valószínűleg nemcsak engem, hanem másokat is. Az egykor nagy tekintélynek örvendő, mára viszont a túlélésért küzdő hírügynökség ugyanis a következő címmel röpítette világgá egyik minapi információját:

Nikolić Obamának: nem ismerjük el Koszovó függetlenségét.

Nocsak, gondoltam magamban, ez aztán a karakán magatartás! Mit nekünk Obama! Egy kicsinyke balkáni ország vezetője nyíltan szemébe vágja az első számú szuperhatalom elnökének, hogy ne is reménykedjen, Szerbia juszt se fogja elismerni Koszovót! Ebből még nagyobb diplomáciai bonyodalom is lehet.

De ugyan hol találkozhatott vele, hiszen eddig a Fehér Ház előszobájáig sem sikerült eljutniuk a szerb haladópárti vezetőknek?

Kíváncsian fogtam neki az olvasásnak, de rögtön kiderült, hogy simán átvertek: Tomislav Nikolić nem Barack Obamával találkozott, ahogy a Tanjug címezéséből következtetni lehetett, hanem egyik féltestvérével (a hét közül): Abongo Malik Obamával, egy meglehetősen ismeretlen kenyai békealapítvány még ismeretlenebb vezetőjével. Akinek annyi köze van az Egyesült Államok jelenlegi elnökéhez, hogy egyazon szülőapjuk volt, aki viszont háromszor nősült, és legalább hét gyermeket nemzett. Közülük a Barack Obama névre hallgató lett az Egyesült Államok sorrendben 44., egyszersmind első színesbőrű elnöke.

Hiába, a szokás hatalma a Tanjug buzgó szerkesztőinél, nem tudnak leszokni a vezetők magasztalásáról. Mintha tegnap lett volna, hogy az örökös elnököt emelték az egekbe. Most pedig, hogy összement a birodalom, az éppen aktuális vezetőt tömjénezik. Hadd szédüljön a jónép, hogy az elnökük egy rendkívül fontos személlyel találkozott: egy igazi Obamával! Jó, nem Barackkal, hanem csak Abongóval, de azért végeredményben ő is Obama.

Most, hogy a jugó-időkből örökölt állami hírügynökségnek a felszámolás veszélyével kell szembenéznie, hátha segít neki egy ilyen barátságos gesztus az államfő irányában.

De mivel is foglalkozik ez az úriember, akinek Nikolić oly nagy hévvel fejtette ki a Koszovóval kapcsolatos hivatalos álláspontot, mintha személyesen az USA elnökével hozta volna össze a jó sorsa? És akit igyekezett meggyőzni az államvezetés eltökéltségéről, hogy Szerbia még az uniós tagságról is kész lemondani, de akkor sem..., a többit már tudjuk. Merthogy nem adjuk fel a méltóságunkat.

Abongo úr jelenleg a Balkán országait járja alapítványa jóvoltából, amolyan békeapostolként az emberek közötti megértést hirdeti, és ha igaz, a napokban tartományunkat is felkeresi. Amúgy civilben egy elektronikai bolt tulajdonosa Nairobiban, s bár a politikával is megpróbálkozott, de nem sok sikerrel: a tavaszi kenyai kormányzói választásokon alig egy százalékot kapott. Nem segített neki a híres atyafiság.

Lehet, hogy az elektronikában valóban kiváló szakember, ám hogy a balkáni helyzethez annyit se konyít, mint tyúk a cirill ábécéhez, vagy a mi politikusaink a kenyai rinoceroszokhoz, az kiderült abból a nyilatkozatából is, amit a Nikolićtyal való eszmecsere után adott a sajtónak.

Szeretnék gratulálni Szerbia és a többi balkáni ország népének, hogy a köztük levő különbségek ellenére az egyesülés mellett döntöttek, jelentette ki a jól értesült vendég az újságírók legnagyobb megdöbbenésére.

Ezek után azt már senki sem merte megkérdezni tőle, hogy tudja-e, merre van Koszovó.

Egyébként a mecedónokat is megörvendeztette látogatásával, megdicsérte gazdag történelmi múltjukat, ám a legnagyobb benyomást állítása szerint a csodaszép macedón nők tették rá. Olyan jól érezte magát Szkopjéban, hogy még az sem zavarta, hogy a szállodában ellopták a bőröndjét.

Belgrádból is elégedetten távozott, merthogy igen gyümölcsöző eszmecserét folytatott Nikolić elnökkel. Hogy a mi lányaink mennyire nyerték el tetszését, azt nem tudom. Mindenesetre nem árt az óvatosság a hölgyek részéről: nem tanácsos elfogadni házassági ajánlatát, mert otthon már van tizenkét felesége. Hithű mohamedánként ezt megengedheti magának.

Már látom a Tanjug-információ címét, ha Abongo úr netán mégis megkérné egy hajadonunk kezét: Obama Szerbiában választott magának feleséget!.

J. Garai Béla