Nem csodálkoztam volna, ha Jelko Kacin kék-zölden, sebtapasszal az arcán, esetleg félig gipszben hagyja el Belgrádot legutóbbi látogatása után. Múlt heti kijelentésével ugyanis annyira felháborította a patrióta erőket, hogy bármi megtörténhetett volna vele. Még az is, hogy buzgó nemzetféltők tettlegesen megleckéztetik, mint egy rivális fociszurkolót, vagy hogy a kormány nem kívánatos személynek, persona non gratának kiáltja ki, és jó időre kitiltja az országból.

Mi az az óriási vétek, amit az Európai Parlament Szerbiával megbízott szlovén jelentéstevője újfent elkövetett?

Az, hogy szóba hozta Vajdaságot egy brüsszeli tanácskozáson, amelyet Vajdaság: a demokratikus konszolidáció és az autonómia kihívásai címmel tartottak meg az unió rendezésében. Kacin, aki gyakran megfordul nálunk és kiválóan ismeri tartományunk körülményeit, felszólalásában azt találta mondani, hogy Szerbia uniós felzárkózásának előrehaladtával eljött az idő, hogy tárgyaljanak Vajdaság autonómiájának alkotmányos helyzetéről. Az autonómia keretei nincsenek pontosan meghatározva, s ez meggátolja Vajdaságot és Szerbiát abban, hogy kibontakoztassa kapacitásait, vélekedett Kacin. Egyben sürgette Belgrádot, hogy oldja meg a tartomány pénzelésének problémáját, ami azért is ajánlatos lenne, mert multikulturális és multinacionális jellegével Vajdaság valóságos adu az uniós csatlakozásra készülő Szerbia számára.

A volt testvérnemzet képviselőjének jóindulatú figyelmeztetése azonban olyan reakciókat váltott ki Belgrádban, mintha legalábbis újabb NATO-légicsapással fenyegette volna meg az országot. Oliver Antić, Tomislav Nikolić elnök főtanácsadója diplomáciai botránynak, az ország belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozásnak minősítette felszólalását, és azt állította, hogy Kacin ezzel megsértette Szerbia szuverenitását.

A Szerbiai Demokrata Párt (DSS) vajdasági vezetősége szerint Kacin leckéztetni próbálja Szerbiát, kijelentése pedig azt jelzi, hogy Szerbiának az uniós tagságért nemcsak Koszovóval, hanem Vajdasággal is fizetnie kell. Ezért követelik, hogy Kacint tiltsák ki az országból.

Nikola Selaković igazságügy-miniszter (SNS) ugyancsak elutasította a szlovén jelentéstevő felvetését, mondván, hogy jelenleg az (általuk követelt) előrehozott választásokról kellene beszélni, nem pedig a tartomány helyzetéről. Čedomir Antić, a Haladó Klub (NK) nevű csoportosulás vezetője Kacin szavaiból azt a következtetést vonta le, hogy az EU azon mesterkedik, hogy Vajdaság önállósítsa magát, és végül független állammá kiáltsák ki.

A hatalmi pártokhoz közel álló belgrádi média „Támadás Szerbia ellen”, „Az államnak bojkottálnia kellene Jelko Kacint” és ehhez hasonló címekkel tudósítottak az esetről, mintha egy valóságos ellenséges offenzívával kellene szembenéznünk. Emlékeztettek arra, hogy Kacinnak nem ez az első szerbellens provokációja.

A szlovén politikust tehát a szerbség ügyeletes ellenségévé kiáltották ki, csak azért, mert Szerbia egyik érzékeny kérdéséhez nyúlt (egyhez a sok közül): Vajdaság alkotmányos helyzetéhez. A téma most különösen azért érzékeny, mert a haladók a tartományi hatalom átkomponálására készülnek, ami már önmagában is heves reakciókat válthat ki.

Ezzel szemben Pásztor István tartományi házelnök – aki szintén jelen volt a szóban forgó tanácskozáson - a Politikának nyilatkozva azt állította, hogy Kacin szavait semmiképpen sem lehet az ország belügyeibe való beavatkozásként értelmezni. „Egyébként is ez csak egy mondat volt a sok közül, amit Kacin kimondott. De emellett mondott száz más mondatot is. Egyetlen mondatot kiragadni meglehetősen problémás dolog”, vélekedett a VMSZ-vezető. Azt viszont elgondolkodtatónak tartja, hogy ez a mondat ekkora felháborodást keltett Belgrádban.

A ligások (LSV) szerint a vajdasági kérdés felvetése nem jelent szeparatizmust, csupán arról árulkodik, hogy a tartomány problémáit Brüsszelben is számon tartják.

Egy kicsit furcsa azonban, hogy amíg Nikolić elnök első számú tanácsadója és beszédírója, Oliver Antić diplomáciai botrányt emlegetett és hasonló vehemenciával reagált, mint Vojislav Koštunica szélsőségesen nacionalista szerb demokratái, addig Aleksandar Vučić első miniszterelnök-helyettes és Ivica Dačić kormányfő egészen másként kezelte az ügyet. Egyáltalán nem vették sértőnek a szókimondó jelentéstevő kijelentését, mi több, szívélyes fogadtatásban részesítették őt. A vele együtt tartott sajtóértekezleten Vučić olyasmit mondott: biztosan tudja, hogy Kacin nem tartozik Szerbia ellenségei közé, és hogy ugyanolyan jól tudja, mint ő maga is, hogy Vajdaság nem lehet önálló állam Szerbia határain kívül. Merthogy a lakosság hetven százaléka szerb...

Ez már a sokadik eset, hogy Nikolić és környezete az egykori radikális sémából kiindulva nyilatkozik, Vučićtól eltérően, aki sokkal óvatosabban fogalmaz, és megpróbál ésszerűen reagálni.

Míg Nikolić Vlagyimir Putyin orosz és Lukasenko fehérorosz elnököt látogatja, és sorra tünteti ki a volt szovjet köztársaságok demokratáknak egyáltalán nem mondható vezetőit, addig Vučić Berlinben, Londonban és Brüsszelben vizitel. Míg Nikolić minduntalan azt hangoztatja, hogy Szerbia sohasem mond le Koszovóról és nem fog belépni az unióba a déli tartomány feladása árán, addig Vučić nem foglal állást, számára nyilván az unós tagság a legfontosabb.

Hiába hangoztatják közben, hogy az államvezetés egységes, egyre több a nézeteltérés, s ez hosszabb távon óhatatlanul konfliktusokhoz fog vezetni. Az csak természetes, hogy ezért is Jelko Kacin lesz a vétkes.

J. Garai Béla