DAČIĆ, AZ ÖSSZEESKÜVŐ. Bármennyire is hangoztatják a nagyobbik kormánypárt propagandistái, hogy kétség sem fér választási győzelmükhöz és hogy A. Vučić rendkívüli népszerűsége holtbiztosan garantálja hatalmi pozíciójuk megtartását, azért a szavazók okozhatnak nekik váratlan meglepetést.

A legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények is erre inthetik őket: eszerint a SNS támogatottsága egy hónap alatt két százalékkal csökkent (talán a csalódottság, talán a mizerábilis fizetések miatt, vagy talán azért, mert az emberek egyre inkább átlátnak a józan észt sértő sikerpropagandán), míg az összes többi párté mérsékelten emelkedett. Persze, ezzel még korántsem került veszélybe vezető pozíciójuk, hiszen - a Factor plus ügynökség szerint – még így is 49,5 százalékra számíthatnak, de akár néhány százalékos visszaesés is jelentős kudarc lenne számukra. Azt jelezné, hogy a média feletti korlátlan ellenőrzés, az óriási propaganda-hadjárat ellenére megingott a bizalom irántuk, vége a felfutásnak, az euforikus lelkesedésnek - következik a lejtő. A haszonleső pártkáderek kezdhetnek rettegni attól, hogy előbb-utóbb elbúcsúzhatnak a zsíros állásoktól.

Ez az aggodalom magyarázza a minduntalan előbukkanó összeesküvés-elméleteket, amelyeknek kiagyalói hol a pártvezér miniszterelnök, hol a pártból ideiglenesen félreállt államfő életét, hol puccsot emlegetnek, hol meg magának az egyes számú kormánypártnak a hatalmát látják veszélyben. A legújabb ilyen affér a szocialista koalíciós partnert keveri gyanúba: a Vučićék tömjénezéséről elhíresült Informer bulvárlap a napokban azzal a szenzációval rukkolt ki, hogy Ivica Dačić SPS-vezető, kormányalelnök és külügyminiszter titokban egy „új DOS”, egy új ellenzéki tömörülés megteremtésén munkálkodik azzal az alávaló céllal, hogy megbuktassa a haladókat!

A lap ezzel magyarázza a szocik és a haladók közötti ismétlődő pengeváltásokat és vádaskodásokat, például az SPS tiszteletbeli elnöke, Milutin Mrkonjić volt közlekedési miniszter kirohanását, aki nem átallotta megkérdőjelezni a sikersztoriként tálalt belgrádi új vasúti pályaudvar átadását, mondván, szó sincs semmiféle új létesítményről, hiszen azt már többször is felavatták – most csak átmeszelték Vučić szereplése végett. Vidéken is szinte állandó a civakodás a két vezető párt káderei között, és ha az SPS vidéken szövetkezne az ellenzékkel – vélik egyes elemzők – könnyen legyőzhetné a haladókat. Állítólag ez az egyik nyomós ok, amiért Vučićék úgy döntöttek, hogy előre hozzák a parlamenti választásokat és a helyi választásokkal egy időben rendezik meg, hogy vezérük nevével kampányolva kiszorítsák a konkurenciát. A másik ok a vajdasági esélyek kiszámíthatatlansága: itt sem állnak túl fényesen a haladók, ezért itt is Vučićtyal próbálnak áttörést elérni.

A királybuktatás gyanújába keveredett I. Dačić, persze, cáfol, lojalitását hangoztatja és szentül ígéri, hogy nem fog szövetkezni egyetlen ellenzéki párttal sem. A haladók azonban továbbra is bizalmatlanok, Nebojša Stefanović belügyminiszter és SNS-alelnök arra emlékeztet, hogy Ivica 2008-ban is így udvarolt a haladóknak, aztán mégis a demokratákkal lépett koalícióra… Ezek után elég nagy meglepetés lenne, ha a SNS a választások után újra az SPS-t választaná partnernek.

SZIRBISZTÁN. A szerbek Putyin iránti olthatatlan szerelme nemcsak az EU-ban kelt visszatetszést, hanem a szerb-török viszonyt is megmérgezi. Kapcsolatukban amúgy is folyton felmerül valamilyen viszály, olykor egészen banális dolgok miatt. Két évvel ezelőtt például Tayyip Erdogan török miniszterelnök pristinai kijelentése keltett vihart Belgrádban, amikor azt találta mondani, hogy: „Törökország Koszovó, Koszovó Törökország”. T. Nikolić elnök ezt egyenesen kardcsörtetésnek minősítette, és megvádolta Ankarát, hogy területi igényt támaszt Szerbiával szemben. Nyomban le is mondta azt a hármas találkozót, amelyen a szerb és a török elnök a boszniai elnökség képviselőjével tárgyalt volna a balkáni megbékélésről.

A súlyosan megromlott török-orosz viszony folyományaként újabban Ankara sem tekint barátként Szerbiára. Sőt, a török sajtó olyan váddal állt elő, hogy szerb zsoldosok harcolnak a kurd lázadók soraiban. A török lapok egymással versengve szapulják a „Szirbisztánra” keresztelt Szerbiát, arról számolva be, hogy állítólag szerb mesterlövészek vadásznak a kurdok ellen harcoló török alakulatok tisztjeire, és többet meg is öltek közülük. Belgrádban azt állítják, hogy minden alapot nélkülöző híresztelésekről van szó, a török sajtó „történelmi” okokból indított kampányt a szerbek ellen, és mindezt az Oroszországgal támadt viszály szította fel.

JÓTÉKONYSÁG. Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég, tartja a népi szólás, és a jelek szerint ez a közel-keleti „vendégek” szerbiai fogadására is érvényes. Tavaly ilyenkor még azt visszhangozta a belgrádi sajtó, hogy Szerbia tárt kapukkal várja a migránsokat, és nem tesz kivételt köztük a tekintetben, hogy valóban háború sújtotta területekről érkeznek, vagy csak a jobb élet reményében igyekeznek eljutni a gazdagabb uniós országokba. A. Vučić sorozatos öntömjénező nyilatkozatokban hangoztatta, hogy Szerbia sohasem fogja lezárni határait a menekülők előtt, „szemben más országokkal”.

Ám miután az emberáradat nem szűnt meg, itt is kezdett megváltozni a hangulat, akárcsak a befogadó országokban. Különösen a véres párizsi terrortámadás ingatta meg az embereket, az ellenzéki Szerb Néppárt vezetője, Nenad Popović pedig azzal a követeléssel rukkolt elő, hogy „hermetikusan” zárják le a Macedónia felé eső határt a terrorveszély miatt. Amikor pedig A. Vučić a múlt héten a davosi donátori konferencián bejelentette, hogy kormánya félmillió eurót adományoz a háború sújtotta Szíriának, az „elveszett szíriai nemzedékek” javára, a rezsimkritikus sajtó össztüzet zúdított rá.

„Elúszott a fizetésekből és a nyugdíjakból levont pénz!”, emelte ki címében a Telepromter c. bulvárlap. Majd emlékeztetett arra, hogy a miniszterelnök másfél éve azzal hitegeti a megrövidített embereket, hogy üres az államkassza, nincs pénz a járandóságok emelésére, ugyanakkor külföldön megjátssza a jótékonykodó államférfit, és önkényesen, a parlament jóváhagyása nélkül osztogatja a saját polgáraitól megvont pénzt. Azt is felrótták neki, hogy Banjalukában tett minapi látogatásakor egymillió eurót ígért a Boszniai Szerb Köztársaságnak, a srebrenicaiaknak pedig ötmillió eurót.

A lap szerint sokkal hasznosabb lenne, ha a kormányfő külföldi jótékonykodás helyett saját országa „elveszett nemzedékein” igyekezne segíteni, hogy ne kelljen elmenekülniük az országból, mint a szíriaiaknak. A cikk mellé csatolt ankétban pedig a következő kérdésre kérték az olvasók válaszát:

„Ön mit szeretne kapni A. Vučićtól a beígért szerb-német csevapcsicsa helyett?

-csókot;

-állást

-repülőjegyet Kanadába, egy irányba”.

A válaszok ilyen arányt mutattak: csók: 4,3; munkahely 26; kanadai repülőjegy 68 százalék.

J. Garai Béla