Hadd dicsekedjem el: újabban igazi mázlista vagyok! Hol arról kapok értesítést, hogy értékes nyereményt sorsoltak ki nekem egy hazai cég nyereményjátékán, hol meg arról, hogy egy amerikai multimilliomos várja jelentkezésemet vagyona megosztása végett.

Általában egy csicsergő női hang tudatja velem telefonon, hogy mekkora szerencsében van részem: számítógépes rendszerük pont az én nevemet választotta ki a telefonelőfizetők sokezres jegyzékéből! Nincs más dolgom, mint felkeresni irodájukat és átvenni a főnyereményt. Hogy csak a legutóbb felkínált nyereményeket említsem: kerti napernyő vagy egy teflon bevonatú edénykészlet. Egyedül a napernyőhöz tartozó kerti garnitúrát, illetve az edénykészlet legnagyobb serpenyőjét kell megvennem, természetesen készpénzért, a többit ingyen kapom!

Kezdetben megpróbáltam szabadkozni, hogy köszönöm szépen, de nincs szükségem sem napernyőre, sem teflonos serpenyőre, annál inkább fogadnék el magam is egy bizonyos összeget készpénzben… És máskor lehetőleg ne ebéd utáni sziesztám alatt zavarjanak hívásukkal, mert esetleg kijövök a béketűrésemből, és olyat találok mondani, amit magam is megbánok. Ilyenkor a csicsergő hang tulajdonosa a vonal másik végén általában mélységes csalódásának ad hangot, amiért elszalasztok egy ilyen kiváló alkalmat!

Ezért mostanában inkább csak csendben leteszem a kagylót, még mielőtt értesülnék, hogy mekkora szerencse ért.

Azzal is meg szoktak örvendeztetni, hogy ingyen vacsorával kedveskednek nekem, ha megtisztelem jelenlétemmel árubemutatójukat. Például egy olyan különleges porszívót fognak nekem prezentálni, ami 99,99 százalékban fölszippant minden port a lakásban, a megsemmisített és porrá zúzott atkákat pedig külön steril nájlonzacskóba csomagolja. Eközben fúvókája ózondús és kellemesen illatosított levegőt fúj ki, olyan érzetet keltve, mintha egyenesen a zöld erdőben sétálnék. Az ingyen vacsora után akár azonnal el is vihetem a csodamasinát, ha befizetem az árát, ami megközelítőleg az átlagbér tízsszeresét teszi ki.

Az egészségemről is gondoskodnak ismeretlen jótevőim. Mintha tudnák, hogy milyen siralmas az általános orvosi ellátás, és mennyit kell várni a szakorvoshoz szóló beutalóval. Ők viszont maguk ajánlják fel szolgálatukat teljesen ingyen! Díjtalanul megmérik a vérnyomásomat, közlik velem telefonon, és akár azonnal kezelésbe is vesz a híres prof. med. dr. X. Y. primáriusz…, persze, illő tiszteletdíj fejében. Korábban csak a pizzások szoktak ajánlkozni vagy a szódás a szomszéd utcából, hogy nincs-e szükségem friss szódavízre ebben a kánikulában, újabban már a főorvosok is ezt a módszert alkalmazzák. Legközelebb lehet, hogy vakbélműtétet kínálnak akciós áron.

Tavaly az évi szabadságok idején ért az a szerencse, hogy ingyen nyaralást sorsoltak ki nekem a Hawaii-szigeteken! Luxusszálloda, mindenféle full extrával, kreol szépségek fűszoknyában ágyba hozzák a reggelit… Ilyen szerencse csak egyszer az életben érheti az embert, figyelmeztettek. Mindösszesen a repülőutat kell kifizetni, meg persze a borravalót a lányoknak.

Mondtam, hogy a borravalóra esetleg fel tudnék venni bankkölcsönt, de a repülőútra, sajnos nem futja. Így hát nem jutottam el Hawaiira.

Ezek után azon se lepődtem meg, hogy egy szép napon egy bájos afrikai szépség keresett meg a világhálón, és bizalmasan elpanaszolta, hogy milyen kegyetlen sors érte…

Onnan tudom, hogy bájos, mert fotókat is mellékelt az üzenethez, amelyeken egy szál tangában napozik a kies nigériai tengerparton, a hajlongó pálmafák alatt. Ugyan a nagy bánat jeleit nem fedeztem fel az arcán, azt viszont megállapíthattam, hogy szakasztott Naomi Campbell, a híres színes bőrű manöken… Megtudtam, hogy dúsgazdag apukája után milliókat örökölt, de a kormány cselszövései miatt nem tud hozzájutni az őt megillető mesés vagyonhoz. Olyan sanyarú helyzetbe került, hogy még az örökösödési illetéket sem tudja kifizetni, de élelemre is alig futja neki. Ezért kéri az én segítségemet. Ha megteszem, hogy átutalok neki néhány ezer eurót, és hozzájut óriási örökségéhez, akkor szívesen hozzám jön feleségül. Ha már nős vagyok, az se baj, mert akkor a kedvesem lesz…

Csak az tartott vissza a kecsegtető ajánlat elfogadásától, hogy valahol elolvastam, hogy Afrikában nemzeti sportként űzik a naiv európaiak átverését, hiszékenységükre és anyagi mohóságukra spekulálva. Nigériában állítólag olyan méreteket öltött az effajta szélhámosság, hogy évente százmilliós összegeket utaltatnak át a balek európai férfiakkal. Valóságos iparággá fejlődött a biznisz, sok ezer foglalkoztatottal. Úgy is hívják ezeket az üzeneteket, hogy „nigériai levél”, és a figyelmeztetések ellenére továbbra is rengetegen bedőlnek a trükknek: elküldik bankszámlaszámukat, utána pedig nem győznek csodálkozni, hogy kifosztották őket. Szégyenükben, hogy felültek az ilyen ostoba mesének, sokan nem is tesznek feljelentést.

Másfajta üzeneteket is kapok a világhálón mostanában, olykor – nem túlzás! – naponta akár tíz e-mail is érkezik címemre. És mind ugyanazzal az ajánlattal: ha válaszolok és felveszem velük a kapcsolatot, tízezer euró ütheti markomat! A mese nagyjából ugyanaz: egy ismert amerikai multimilliomos halálosan beteg, ezért elhatározta, hogy emberbaráti meggondolásból szétosztja vagyonát, nehogy pokolba kerüljön. Tízezres tételekben kínálja fel a véletlenszerűen kiválasztott szerencséseknek a világ minden táján. Az egyik ilyen mázlista pont én lennék…

„Helló, ez nem vicc, ez kész őrültség, hidd el nekem!”, kezdi levelét az egyik üzenetküldő, Thomas. „Magam is majd leestem a székről, amikor megtudtam, hogy kapok tízezer eurót… Azért írok, mert te is kaphatsz! Egy őrült amerikai multi az illető, mindenkit felkarol, aki jelentkezik nála… Tehát ne késlekedj, csak néhány klikk, és gazdag ember vagy!”.

Thomason kívül írt már nekem Benjamin, Jack, Freddie, Walter, Olaf… Hol angolul, hol németül, hol svédül üzennek, és olyan közvetlen hangot ütnek meg, mintha évek óta puszipajtások lennénk. Eddig rögtön töröltem az üzeneteiket, nehogy besétáljak valamilyen trükkös csapdába, de most elhatároztam, hogy legközelebb megkérem őket: küldjék el azt a tízezret az én nevemben az afrikai Noéminak, hadd szerezze meg szegényke az apuka millióit… Hátha kapok tőle hálából köszönőleveket, egy monokinis fotó kíséretében.

A napokban még egy kínai nyelvű e-mail is érkezett címemre! Sajnos, nem tudtam elolvasni, csak a benne szereplő tekintélyes összegekből következtetek, hogy ők is pont engem akarnak gazdaggá tenni.

Azóta is emészt a kíváncsiság, hogy vajon ki lehet a kínai jótevőm? Hiszen életemben nem jártam Kínában, sőt Ázsiában sem. Csak nem függ össze a dolog a kínai elnök mostani belgrádi látogatásával? Olvasom Tomislav Nikolić elnök lelkendező nyilatkozatát, hogy a vizit meghozta a tavaszt Szerbiába, és kezdődik a felvirágzás! Lehetséges, hogy ez már ennek a felvirágoztatásnak a része lett volna? Nekem külön küldtek egy szép summát, én meg, a pancser elbliccelem?

Akkor ne is csodálkozzam, ha kimaradok a felvirágzásból. És főleg ne az elnököt hibáztassam, ha továbbra is csóró maradok.

J. Garai Béla