A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium csapata április 15-én második helyet ért el a Régen volt? Hol is volt? című Kárpát-medencei vetélkedő budapesti döntőjén. A négytagú csapatot Csőke Márk, Budai Ági, Kovács Olivér és Patyerek Réka harmadikos gimnazisták alkották, felkészítőtanáruk dr. Dévavári Zoltán volt.

A versenyt a Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány, a Holokauszt Emlékközpont és Magyarország Külügyminisztériuma az idén negyedik alkalommal szervezte meg. A Holokauszt Emlékév alkalmából a megmérettetésen először a határon túli magyar iskolák is részt vehettek, melyen így összesen 137 csapat indult. A háromfordulós vetélkedő témája többek közt a II. világháború története, Magyarország szerepe a világháborúban, a zsidóüldözések, a holokauszt, Raoul Wallenberg és más embermentők tevékenysége, valamint a zsidó-magyar kultúra együttélése volt. Az első forduló egy interneten kapott feladatsor megoldásából állt. A középdöntőn egy írásbeli feladat elkészítése mellett a csapatok személyesen, szóban is megmérettettek. A középdöntőkre Magyarország kilenc városában nyolc-nyolc csapat részvételével került sor, s minden helyszínről 2 csapat jutott tovább a budapesti döntőbe. A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium Rebellis in aeternum csapata a debreceni középdöntőben első helyezettként jutott be a budapesti döntőbe. A Budapesten több helyszínen megtartott országos döntőn tizennyolc csapat részvétele mellett a szabadkai csapat a második helyen végzett. Jutalmul a diákok részt vehetnek a 2014. évi Élet Menete elnevezésű lengyelországi emlékprogramon. A szabadkai csapat holnap indul Budapestről Krakkóba, majd Auschwitz-Birkenauba. Ebből az alkalomból kerestük fel Csőke Márkot, a szabadkai diákok csapatkapitányát, illetve felkészítőtanárukat.

Csőke Márk a Vajdaság Mának elmondta: „A felkészülés dr. Dévavári Zoltán segítségével történt, akivel többször átbeszélték a dolgokat, s konkrét útmutatás adott az elsajátítandó tananyagról. A tanár úr mindvégig megkövetelte a precíz és sokszor bizony igen nehéz, kemény munkát és tanulást, sőt még Szabadkán, a többi osztálytársunk előtt, a 3. A osztály előtt is vitázniuk kellett, hogy ezáltal is gyakoroljunk és felkészüljünk a megmérettetésekre. Ezeken a felkészüléseken a többi diák is aktívan bekapcsolódott és elmondták az észrevételeiket. A sikerért ezért, nekik, osztálytársainknak is köszönettel tartozunk.”

- Megítélésem szerint a második helyezés egy olyan mezőnyben, amelyben gyakorlatilag az egész Kárpát-medence több mint száz csapattal képviseltette magát, nagy eredménynek számít - nyilatkozta dr. Dévavári Zoltán. - Ez az eredmény elsősorban a vetélkedőn részt vett diákjainknak köszönhető, akik több hónapig igen komoly munkát, nem egy esetben lemondásokkal járó energiát, odafigyelést fektettek be mindebbe. Úgy vélem, mindez egyben annak is a bizonysága, hogy a kisebbségi, ebben az esetben vajdasági/délvidéki magyar fiatalok szellemi felkészültsége, műveltsége, tanulni akarása és kitartása a nemzetközi mezőny élvonalában is megállja a helyét. Annak a bizonysága, hogy érdemes odafigyelni, törődni és foglalkozni a felnövő generációkkal, s útmutatásainkkal – kellő alázat mellett – olyan irányt mutatni nekik, amelyek segítségével a kiélezett, sokszor nagyon is önző élethelyzetekben felnőttként is megtudják majd állni majd a helyüket. Felkészítő tanárként ezért az eredményért elsősorban tehát nekik, illetve a szüleiknek tartozom köszönettel - hangoztatta dr. Dévavári. Hozzátette: az ilyen megmérettetések arra is lehetőséget teremtenek, hogy egy-egy adott témában mind a tanár, mind a diák komolyabban elmélyedjen, s olyan információkra, tudásra is szert tegyen, amelyről eddig jóval kevesebb ismeret volt a birtokában. Ennek a vetélkedőnek éppen az az egyik fő célkitűzése, hogy ilyen fájdalmas, kényes, sokszor a tudatos (ön)elhallgatásra ítéltetett témával is megismerkedjenek a résztvevők. Ebből az aspektusból nézve a szervezőket tehát külön elismerés illeti, mivel a feladatokat úgy állították össze, hogy a téma iránt addig laikusak számára is közérthető, világosan megfogható legyen mindaz, ami a magyar történelem e sötét, szomorú, a mára is kihatással lévő időszakában történt. Ezúton szeretném megköszönni a Raoul Wallenberg Egyesületnek és Alapítványnak, a Holokauszt Emlékközpontnak és Magyarország Külügyminisztériumának a lehetőséget, hogy csapatunk első ízben részt vehetett ezen a megmérettetésen.”

Huszka Lilla