Még jóformán meg sem száradt a magyarkanizsai önkéntes tűzoltók ruhája a szabácsi (šabaci) és obrenovaci mentőakciókból való hazatérésük után, máris újabb feladatra indultak.

Vasárnap délután a tűzoltóotthon elől egy nagy tűzoltókocsival négy tűzoltó utazott el Svilajnacra, Magyarkanizsa egyetlen szerbiai testvérvárosába, hogy a Községi Tűzoltó Szövetség képviseletében segítséget nyújtson az árvízi védekezésben. Az egységet Bajtai Balázs, a Községi Tűzoltó Szövetség brigádparancsnoka vezeti, aki bő fél nappal korábban, szombaton este érkezett vissza a legutóbbi küldetésből.

- Irányításom alatt Fodor Tibor, Dobák Tibor és Takács Imre utazik el a közép-szerbiai testvérvárosunkba. A tűzoltókocsi tartályában 8 ezer liter ivásra alkalmas vizet viszünk, emellett 300 liter palackozott vizet is beraktunk a rakodótérbe. Viszünk magunkkal búvárpumpát és szivattyúkat, hogy a házakból és pincékből ki tudjuk szivattyúzni a vizet. A felszerelést az alapján állítottuk össze, ami a svilajnaci polgármester segítséget kérő üzenetében szerepelt. A pontos állapotokat ugyan nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy testvérvárosunk egy része is víz alatt áll, ezért igyekezünk minél előbb odaérni és munkához látni. Élelmet csak saját részünkre viszünk, nem is lenne már hely a kocsiban semminek. A tervek szerint mi négyen szerdáig maradunk, akkor érkezik majd a váltás, a segélyakció pedig addig fog tartani, amíg arra testvérvárosunk igényt tart.

Az indulás előtti eligazításon Csikós László, a Munkaügyi, Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Minisztérium újdonsült államtitkára, még mint a Községi Válságtörzs főnöke és a Községi Tűzoltó Szövetség titkára ellenőrizte, komplett-e a felszerelés, visznek-e mindent, amire szükségük lesz, majd jó utat és sok szerencsét kívánva bajtársainak, útjukra bocsátotta őket.

Időközben a Vöröskereszt községi szervezete gyűjtési akciót indított az árvízkárosultak megsegítésére. Cseszkó Mónika, a szervezet helyi titkára elmondta, hogy Magyarkanizsa nagyobb és forgalmasabb üzleteiben gyűjtőkosarakat állítottak fel, ahol aktivistáik átveszik a vásárlóktól az árvízkárosultaknak szánt adományokat, de a polgárok bevihetik azokat a Vöröskereszt székházába is, a jövő héttől pedig, reményei szerint, ugyanerre a települések lakóinak is lehetőségük lesz saját helyi közösségükben.

- Elsősorban tartós, könnyen és gyorsan felhasználható élelmiszerekre lenne szükségünk, és nagyon sok ivóvízre. Várunk továbbá tisztálkodási- és fertőtlenítőszereket valamint használt, de tiszta, az évszaknak megfelelő ruhákat. Gyűjtési akciónk eredményeként egy teherautó már hétfőn reggel útnak indul Svilajnacra az első segélyszállítmánnyal, de természetesen az adományokat és felajánlásokat továbbra is várjuk, hiszen a jelekből ítélve sajnos egy ideig elhúzódik még a katasztrofális árvízhelyzet. Azt a segélymennyiséget, ami esetleg meghaladja testvérvárosunk igényeit, a Vöröskereszt szervezetein keresztül felajánljuk majd más községeknek vagy településeknek, amelyek arra igényt tartanak. Kérjük polgártársainkat, hogy aki teheti, segítsen, ha mással nem, hát azzal, hogy szabadidejéből egy-két órát eltölt a Vöröskereszt valamelyik gyűjtőhelyén, ruhát válogat vagy éppen segít csomagolni az adományokat.

A tűzoltóautó az önkéntes tűzoltókkal délután fél 3 után 5 perccel indult el Kanizsáról. Bajtai Balázzsal 6 és fél órával később, este fél 10-kor sikerült beszélnem telefonon. A brigádparancsnok elmondta, hogy miután a mezőgazdasági középiskola kollégiumában elfoglalták szálláshelyüket, egy kicsit szétnéztek a városban. A romantikus, dimbes-dombos Svilajnac alacsonyabban fekvő területeit víz borítja ugyan, de magában a városközpontban nincsenek nagyobb gondok, bár a városba vezető úton is voltak helyek, ahol a Kamaz márkájú tűzoltóautó kerekei több mint fél méteres vízben gázoltak. A legnagyobb problémát a kiáradt Resava a környező kis falvakban okozta, ahol vannak házak, amelyeknek csak a kéményük látszik ki a vízből. Ott persze ők sem tehetnek semmit, ezért hétfőn reggel Svilajnac alacsonyabb területein látnak hozzá a víz kipumpálásához a pincékből és alagsorokból.

Bödő Sándor