Hol tartunk, merre tovább 25 év után? címmel történészek, társadalomtudósok, közéleti személyiségek jelenlétében az 1944/45-ös magyarellenes atrocitásokról tartott tegnap tanácskozást Temerinben az Impressum Polgárok Egyesülete.

Ágoston András, a VMDK nevében negyedévszázaddal ezelőtt fogalmazta meg e kezdeményezést, amely az esetek tudományos feltárására és történelmi igazságtételére vonatkozik.

Ágoston András: - 1989. júniusában néhányan már pontosan tudtuk, hogy lesz VMDK, magyar szervezet lesz, autonómiát fogunk követelni, és a legfontosabb, amit akkor éreztünk, hogy felvetjük az 1944/45-ös atrocitások kérdését. Annyira jelen volt a közvéleményben, környezetünkben ez a téma, azokban a hónapokban, években, amikor folyton növekedett a szerb nacionalizmus, olyannyira, hogy az emberek újra elkezdtek félni attól, hogy mi lesz, ha megismétlődik, az ami a második világháború végén megtörtént. Ezért kellett szólnunk.

Annak ellenére, hogy a lelkes helyi kutatók foglalkoztak a témával, az események leírásával, máig is sok a fehér folt, az ismeretlen vagy az elhallgatott tény, mondta Csorba Béla, az 1944/45-ös események kutatója, a tanácskozás egyik szervezője. - A vajdasági magyar kutatók, helytörténészek is és mindenki, aki ebben részt vett, elégedett lehet a munkája eredményével, mert külső segítség nélkül is, nagyon sokat letettek az asztalra. Ez azzal magyarázható, hogy volt egy impulzív érzelmi hozzáállás, egy erőteljes belső energia. Az igazi nagy előrelépést természetesen az a politikai küzdelem jelentette, és annak az eredménye, amelynek következtében létrejött a két ország közötti vegyes bizottság. Bár meg kell mondanom, amennyi pénzt és energiát ennek a létrehozásába belefektettek, ahhoz képest az eredmények nem látványosak.

Még mindig van miről beszélni, mondta bevezetőjében Guszton András. - Az elmúlt huszonöt évben felállt az akadémiai vegyes bizottság, megszületett a kárpótlási törvény, eltörölték, de nem semmisítették meg a kollektív bűnösséget, megtörtént az államfői főhajtás, viszont elmaradt a szerb bocsánatkérés, még mindig nincsen központi magyar emlékmű, nincs igazi feltárás, számos jelöletlen tömegsír van a Vajdaságban.

Cseresnyésné Kiss Magdolna a Keskenyúton Alapítvány elnöke, aki a konferencia levezetésére is vállalkozott, elsőként Bozóki Antal ügyvédet kérte fel előadása megtartására, aki a rehabilitálás és restitúció nehézségeiről tájékoztatta a tanácskozáson résztvevőket. Mint elhangzott, az illetékesek nagyon lassan, vontatottan dolgoznak, jogukat csak azok tudják érvényesíteni, akik végigjárták a hosszadalmas, akadályokkal terhes és költséges bírósági eljárást.

A szervezők nem szorítkoztak csupán Délvidékre, Botlik József kisebbségkutató, történész, a Kárpát –medence szerte történt kegyetlen támadásokról beszélt, arról, hogy mi történt abban az időszakban Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben.

Horváth László” Magyar áldozatok és a magyarság migrációja Horvátországban a második világháború végén és után” címmel tartott előadást, Csorba Béla viszont a viszont az 1944/45-ös események irodalom- és sajtóbeli visszatükröződéséről beszélt.

Szakály Sándor, történész új szempontokkal világította meg az 1942-es történéseket, azokat tetteket, amelyeket a magyar hadsereg követett el .

Matuska Márton publicista évtizedek óta kutatja az 1944-45. telén lezajlott délvidéki magyarellenes vérengzés körülményeit, a tegnapi tanácskozáson Az elhallgatott razzia (1944-1945) címmel tartott igen tartalmas előadást.

A közelmúltban jelent meg Pintér József Szennyes diadal című monográfiája, amely a szenttamási magyarság 1944/45-ös tragédiájába nyújt betekintést, de már hozzáfogott a péterrévei adatok feltárásához is, a kutatások állásáról ő számolt be.

Az óbecsei eseményeket Kiss Igor kisebbségkutatói szociológus szemléltette, hiszen Óbecse sok más településhez hasonlóan fehér folt az 1944/45-ös viktimológiai kutatások terén.

Megbékélés sajtója és olvasatai – ezzel az előadással zárta a tanácskozást Ternovácz István újságíró, aki a sajtó anyagából válogatott, és annak olvasatait interpretálta.

A tanácskozás keretében Bank Barbara megnyitotta a Délvidéki Magyar Golgota vándorkiállítását, Pirityiné Szabó Judit viszont felolvasta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntő és támogató levelét.

Ádám Csilla