(A Média rovatból átvett összeállítás)

Sajtótörténeti kuriózumnak lehettek tanúi a Magyar Szó olvasói, ugyanis a napilap hasábjain nyilvános pengeváltásra került sort Tómó Margaréta újságíró és Varjú Márta főszerkesztő között.

A sajtószabadsággal kapcsolatos cikkeket a Pannon RTV Párbeszéd című műsora indukálta, amelyben Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője, Miskolczi József nyugalmazott újságíró, Fazekas András, a Családi Kör hetilap főszerkesztője és Bodzsoni István, a Pannon RTV igazgatója Kókai Péter, a Magyar Szó munkatársa vezetésével beszélgetett a kérdésről.

A mintegy másfél órás vitaműsornak mintegy folytatásaként Tómó Margaréta, a Magyar Szó újságírója fontosnak tartotta, hogy szóljon „kollégái[m]ról, a mindennapi szélmalomharcról, a munkánkról, amit sajnos sokan közülünk sem becsülnek már”. Az újságíró szabad című írásában Tómó Margaréta egyebek mellett arról ír, hogy meglátása szerint az elmúlt években kikopott az újságírókból a lelkesedés, és közli, szerinte a mai vajdasági magyar sajtó legnagyobb hiányossága, „hogy egyáltalán nem, vagy csak alig buzdít gondolkodásra”. Ennek ellenére, mint leszögezi, hisz az olvasóban, illetve a kollégáiban „akikkel együtt kifordítják a világot a négy sarkából, ha eljön az ideje”.

Erre a cikkre reagált Varjú Márta főszerkesztő tegnapi vezércikkében, amelyből kiderül, a budapesti könyvhéten tett látogatása miatt nem „láttamozhatta” a Magyar Szónak azt a számát, amelyben megjelent Tómó Margaréta írása, így csak hazaérve vette észre Tómó Margaréta „cikkében fellelhető pontatlanságokat és néhány szakmailag kifogásolható megfogalmazást”. Ehhez kapcsol Varjú Márta egy, az olvasói vélemények felmérésének igencsak furcsa módját választó felmérést, amelyek – mint kifejti – szintén hozzájárul ahhoz, hogy nyíltan beszéljen „azokról a kérdésekről, amelyek részben azóta, hogy a Magyar Nemzeti Tanács a Magyar Szó társalapítója lett, részben korábbról, a ’90-es évek óta, részben pedig az MNT által elfogadott médiastratégia óta feszítenek, foglalkoztatnak bennünket”.

Varjú Márta ezután téves állításokat felvonultató, öntömjénező és a lelki állapotról szóló okfejtésnek nyilvánítja kolléganője írását, majd a fentebb is idézett részlet („...kifordítjuk a világot a négy sarkából, ha eljön az ideje”) kapcsán azt írja: nem tudja, „hogy fenyegetés, zsarolás, esetleg mindkettő vagy egyszerűen csak szófordulat”. Közli továbbá az olvasóval, érdekli, hogy Tómó Margaréta mit akar csinálni addig, „amíg nem jött el ennek az ideje”.

Tómó Margaréta egyebek mellett erre a kérdésre is választ ad a napilap következő számának címlapján megjelent írásában, amelyből kiderül, szívesebben válaszolt volna személyesen, telefonon vagy egy szerkesztőségi ülés keretében, de – mint fogalmaz – „megkeresés hiányában és a vezércikkben megjelentek miatt így kénytelen vagyok én is a lap hasábjain válaszolni: írni, írni, írni szeretnék. Méghozzá SZABADON!”.

Tómó Margaréta ugyanakkor közli: szófordulata mögött nem húzódik meg semmilyen összeesküvés, a főszerkesztő ellene irányuló személyes sértéseire nem kíván reagálni, illetve kifejti a sajtószabadsággal kapcsolatos meglátást is: „Az, hogy az újságíró szabad-e, nem megválaszolatlan kérdés többé azok után, hogy Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője nem máshol, mint a címlapon von felelősségre engem, saját lapjának alkalmazottját egy véleményműfajú szövegem megjelenését követően, amelyet nem mellesleg a főszerkesztő-helyettes megjelenésre jóváhagyott.”