(A Média rovatunkból átvett összeállítás)

A Magyar Szó napilap tizennyolc munkatársa ma nyilvános levélben közölte: elfogadhatatlannak és sértőnek tartják azt, ahogyan Varjú Márta főszerkesztő beszélt a lap munkatársairól a Pannon RTV Párbeszéd című műsorának június 2-i adásában. Mint arról hírt adtunk, a sajtószabadság témájára rendezett vitaműsor miatt a napokban nyilvános pengeváltásra került sor a főszerkesztő és Tómó Margaréta között, a levél az ügy folytatásának tekinthető.

A számos címzettnek továbbított, de a lap mai számában is közölt levélben Varjú Mártának a műsorban elhangzott kijelentései közül hatot idéznek – mint megjegyzik, meglátásuk szerint „a főszerkesztő alább idézendő mondatai önmagukban is megállják a helyüket, kontextusból kivéve sem veszítenek jelentésükből” –, majd ezekre reagálva fogalmazzák meg reakcióikat, kérdéseiket, amelyeket több illetékesnek is továbbítottak. A címzettek között van Ökrész Rozália, a Magyar Szó igazgatója, mgr. Hajnal Jenő, a lap alapítójának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) az elnöke, Németh Ernő, az MNT Tájékoztatási bizottságának elnöke, Újhelyi Lukács, a lap Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (TJGYT) elnöke, illetve dr. Horváth Futó Hargita, dr. Káich Katalin, Juhász Attila és dr. Silling István TJGYT-tagok, valamint Varjú Márta főszerkesztő, Kabók Erika, főszerkesztő-helyettes, Németh Zoltán, főszerkesztő-helyettes, továbbá Fodor István, Kókai Péter és Léphaft Pál szerkesztőbizottsági tagok, meg a Magyar Összefogás listájáról az MNT-be bekerült összes képviselő.

A lap aláíró munkatársai Varjú Márta kijelentései kapcsán egyebek mellett választ keresnek arra is, hogy van-e bármilyen megkötés arra vonatkozóan, hogy az újságírók mit írhatnak meg, illetve hogy ki mögé kell, hogy álljon a főszerkesztő, ha nem az újságíró mögé, élére. Kifogásolják ugyanakkor, hogy a szerkesztőség első embere szerint a lap munkatársai „nem hajlandóak dolgozni, munkakerülők, képzetlenek, nem tudnak kérdéseket feltenni, és nem akarnak kommentárt írni”, és hogy ennek a véleményének a szóban forgó műsorban is hangot adott, időközben pedig „velü[n]k ezt soha nem közölte, noha a napi operatívákon ezt megtehetné, hiszen a rovatvezetők is jelen vannak”.

Varjú Mártának arra a kijelentésére, miszerint „A Magyar Szóban most is vannak olyanok, akiknek nincs egyetemük. Nem ezen áll vagy bukik a dolog, hanem azon, hogy nincs felvételi vizsga.”, a munkatársak a következőt reagálták: „Mi mindannyian bármikor, előzetes bejelentés nélkül hajlandóak vagyunk szakmai tudásunkat és alkalmasságunkat felmérő tesztet kitölteni, és ugyancsak hajlandóak vagyunk bármikor, minden előzetes bejelentés nélkül meghatározott műfajú cikket írni.” A terepi munka kerülésére vonatkozó vádak kapcsán ugyanakkor kifejtették: „Az lehet, hogy a főszerkesztőnek nincs tudomása arról, hogy a regionális oldalak munkatársai szinte folyamatosan a terepen dolgoznak, de ettől ezt a tényt egy élő műsorban elmondott néhány mondattal nem lehet semmissé tenni.”

„Amennyiben a főszerkesztő elégedetlen beosztottjai munkájával, ne általánosítson, ne a nyilvánosság előtt járassa le az alkalmazottait, hanem helyben (a szerkesztőségekbe tett látogatáskor) vonja felelősségre azt, aki nem tesz eleget a munkafeladatnak” – szögezik le, továbbá felszólítják a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási bizottságát, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületét, valamint a szerkesztőbizottságot, hogy „írásban foglaljanak állást: etikusnak tartják-e, hogy egy főszerkesztő (aki félévente látogat el a szerkesztőségekbe) a nyilvánosság előtt, a valóságnak nem megfelelő érvekkel bírálja a saját munkatársait”. Az aláírók – Bajtai Kornél (az online szerkesztőség vezetője, rovatvezető), Diósi Árpád (újságíró), Fehér Rózsa (újságíró), Fekete J. József (újságíró), Horváth Zsolt (újságíró), Kószó Attila (tördelő), Magyar Lívia (újságíró), Mihájlovits Klára (újságíró), Miklós Hajnalka (belgrádi tudósító), Molnár Edvárd (fotóriporter), Pesevszki Evelyn (újságíró), Szögi Csaba (a Képes Ifjúság melléklet felelős szerkesztője), Tómó Margaréta (újságíró), Tóth Báthori Erzsébet (könyvtáros, szakszervezeti elnök), Török Arnold (újságíró), Tőke János (rovatvezető), Vígi Zoltán (deszkfőnök), Vígi Zsoldos Zsaklina (webszerkesztő) – kíváncsiak továbbá arra is, hogy a címzettek szerint a főszerkesztőnek vajon feladata-e az újságírói mögé állnia.

A szerkesztőbizottság megvitatta

„A Magyar Szó szerkesztőbizottsága 2015. június 9-én ülésezett, ahol egyebek mellett megvitatták mindazokat a kérdéseket, amelyek a Párbeszéd című, egyes kollégáink által aláírt véleményben szerepelnek" – közli ugyanabban a lapszámban Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes, aki rámutat arra, hogy az aláírók között van szerkesztőbizottsági tag is, de az ülésen nem fogalmazott meg különvéleményt.

„Nem tudhatom, de feltételezem, azért nem, mert sejtette, tudta, hogy készül ez a levél” – fogalmaz Németh, s ebből kiderül: a közölt levél és a szerkesztőbizottság által tárgyalt szöveg nem feltétlenül identikus. Kifogásolja, hogy a meg nem nevezett aláíró nem képviselte a leírtakat a szerkesztőbizottsági ülésen, akkor ugyanis – meglátása szerint – a levelet nem is kellett volna elküldeni.

„De nyilván nem egy ilyen párbeszéd volt a cél, hanem egy olyan, amilyent az aláírók közül néhányan hónapok óta folytatnak az online világban, amikor a főszerkesztőt sehogy másként nem nevezik, csak így: a hülye p... és nincs állat, amihez nem hasonlították, nincs jelző és sértés, amit nem vágtak a fejéhez” – áll Németh Zoltán szövegében, aki szerint a párbeszéd alapfeltétele, hogy a levél aláírói „abbahagyják a hónapok óta zajló mocskolódást”.

„Mindenki, aki a Magyar Szóhoz tartozik tudja, hogy ami történik velünk, az nem tegnap kezdődött és egy sokkal szélesebb és mélyebb történet egyik megállója. De reméljük, közösen ennek is a végére fogunk járni, és erősebben jövünk ki belőle, mint ahogyan azt most mindazok, akik ezt a folyamatot a párbeszédre hivatkozva, de a mocskolódását alkalmazva remélik” – fejti ki értékítéletét a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese.

Varjú Márta ajtaja a szó szoros értelmében nyitva van

Varjú Márta főszerkesztő mai vezércikkében folytatta Tómó Margaréta újságíróval a lap hasábjain folyó, nyilvános kommunikációját. Szavai szerint „az internetes felületeken hónapok óta tartó feszültségkeltés miatt” nyert sajátos jelentést számára Tómó Margarétának az a félmondata, hogy „amikor eljön az ideje”. „Most is úgy gondolom, megalapozottan, de erről majd az elkövetkező napok adnak hírt” – írja.

Kifejti továbbá, hogy a Magyar Szó főszerkesztői a kommunista időkben is védték az újságíróikat, még ha ők maguk is kommunisták voltak, s ezt teszi most ő is, függetlenül a meggyőződésétől, „ami talán nem ugyanolyan, mint egyes kollégái[m]é”.

Szavai szerint Tomó Margaréta egyes mondatai nem férnek össze a szakmai alázattal, de ugyanakkor megköveti kolléganőjét, ha netán megbántotta volna azzal a minősítéssel, hogy öntömjénező.

„És sajnálom, hogy a gondolatait, amelyekben azért mégis csak jelen van valamiféle lebeszélése az Olvasónak rólunk, nem velem osztotta meg. Mindenki tudja, hogy az ajtóm nyitva áll. A szó szoros értelmében” – közli a főszerkesztő, aki szerint az első megkereséssel Tómó Margaréta „tartozott volna magának, az újságnak, az Olvasónak és talán nekem (Varjú Mártának) is”.

A címlapon közölt vezércikk zárásaként Varjú Márta „az együttműködés és közös építkezés reményében” közli: az ügyet lezártnak tekinti. (VajMa)