Kishegyesen, a Nyugati temetőben, a Hegyesi csata emlékművénél tartottak megemlékezést a1848/49-es forradalom és szabadságharc utolsó győztes csatája 166. évfordulója alkalmából. A Hegyesi csata emlékművét, illetve az 1887-ben emelt emlékmű mását 15 évvel ezelőtt szentelték fel.

Az eseményen Linka B. Gabriella, az MNT tagja és a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, valamint Szügyi István a helyi közösség tanácselnöke mondott történelmi emlékeztetőt. Közreműködött a Szajkó énekcsoport, valamint Kőműves Csaba és Dudás Nikolett szavalók.

A Magyar Nemzeti tanács nevében Linka B. Gabriella és Kecskés Endre koszorúzott. A cserkészek nevében Lászlóné Pátkai Zsuzsanna és Rózsa Viktor, az önkormányzat képviseletében Mohácsi Zoltán alpolgármester és Hallgató Imre a községi képviselő-testület elnöke. A VMSZ községi szervezete nevében Linka Miklós és Sándor Géza, a VMDP Topolyai-Kishegyesi Községközi Szervezete nevében Molnár Eszter és Kovács László. A kishegyesi helyi község nevében Sipos Tibor és Vörös Julianna helyezte el a kegyelet virágait. A rendezvényen megjelentek az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület idei táborának résztvevői is, több mint hetven cserkész és kiscserkész.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc utolsó győztes csatája volt a Hegyesi csata. A magyar történelem eme dicsőséges eseménye 1849. július 14-én a három település, Kishegyes, Bácsfeketehegy és Szeghegy határánál zajlott. A Guyon Richárd, francia származású angol katonatisztből lett honvédtábornok vezette magyar alakulat megfutamította a Jellasics bán vezette császári csapatokat, majd az ellenséget még aznap ki is űzték Bácska területéről. A történelem Hegyesi csata néven jegyzi az ütközetet. Az 1849. évi délvidéki hadmozdulatok eredeti célja a Bácska megszerzése és birtoklása volt. A császáriak oldalán Josip Jellasics horvát bán a nyár elején sorra aratta győzelmeit. Guyon Richárd június végén indul el a császári sereg ellen. Július 8-án ver tábort a serege Kishegyes, Szeghegy és Feketehegy között. Célja, hogy egyesüljön a közeledő Kmety György tábornok hadosztályával. Jellasics, értesülvén Guyon hadi mozdulatairól július 12-én seregével átlépi a Ferenc-csatornát, majd gyors meneteléssel július 13-án éjfélre Feketehegy alá ér. Azonnal támad először a bal-, majd a jobb szárnyon. A császári sereg mintegy 12–13 ezer katonából állt, 79 ágyúval felszerelve. Guyon 7–8 ezer fős seregének ezzel szemben mindössze 40 ágyúja volt. A magyar sereget váratlanul érte a támadás, váltakozó hadiszerencsével folyt az ütközet, amikor Peretzi Mihály ezredes jelentős tűzerővel támadást indított a jobbszárnyon. Ez megingatta Jellasicsot, a császári csapatok megkezdték a visszavonulást. Guyon nyomban parancsot adott az ellenség üldözésére és azt sebtében elfoglalt verbászi állásából is kiverve kiszorította Bácskából. Az osztrák félnek 684 halottja és sebesültje volt, míg a magyarok vesztesége 81 halott és 141 sebesült. A magyarok kezére került két 12 fontos ágyú és mintegy 200 foglyot is ejtettek.

Az eredeti emlékművet 1887-ben emelték a csata valódi helyszínén, de Trianon után lerombolták. Az emlékmű táblái azonban, valamilyen csoda folytán megmaradtak és a múlt század végén a községháza padlásán megtalálták őket. A kishegyesi Nyugati temetőben 2000-ben - az eredeti táblák és korabeli felvételek alapján - állították fel újra az egykori emlékmű mását. Guyon Richárd emlékére a templom melletti szoborparkban 2010-ben mellszobrot állítottak, valamint a faluban egy utcát is róla neveztek el.

Tóth Péter