Az ENSZ 1999-ben nyilvánította február 21-ét nemzetközi anyanyelvi nappá, és 2000 óta ünnepeljük február 21-én, hogy előmozdítsuk a nyelvi változatosságot és a kulturális sokszínűséget, valamint a többnyelvűséget, küzdjünk a nyelvek kihalása ellen, és támogassuk az anyanyelvi oktatást.

A nemzetközi anyanyelvi nap alkalmából a tartományi ombudsman közleményében az anyanyelv fontosságára hívja fel a figyelmet, valamint arra, hogy míg egyfelől Szerbiában a nemzeti kisebbségek képviselői részére lehetőség nyílik arra, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, másfelől, a szerb mint környezetnyelv, mint nem anyanyelv tanítása máig sem megoldott. Ez pedig rendkívül hátrányos helyzetbe hozza különösen a homogén nyelvi közegben élőket, akiknek az iskolai oktatáson kívül nincs más alkalmuk megtanulni az államnyelvet. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Vajdaságban, illetve Szerbiában a közigazgatási és a bírósági eljárásokat csak elvétve folytatják le a hivatalosan használatban lévő kisebbségi nyelvek valamelyikén. Az ilyen körülmények között pedig az anyanyelv, ahelyett, hogy ösztönözné a nyelvi és kulturális sokszínűséget, a többnyelvűséget, ami az ENSZ idevágó határozatának is egyik fő eleme, az ellentétébe csap át, az elidegenedés és elszigetelődés eszközévé válik a nemzetek és kultúrák között, figyelmeztet a nemzetközi anyanyelvi nap alkalmából kiadott közleményében a tartományi ombudsman.

A anyanyelv világnapját Banglades javaslatára tartják annak emlékére, hogy 1952-ben – az akkor még Pakisztánhoz tartozó – Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. A rendőrség összetűzött a tüntetőkkel, és öt diákot megölt. A bangladesiek akkor az anyanyelv napjává nyilvánították a napot.

Napjainkban a hatezer nyelv több mint felét fenyegeti kihalás. Jelenleg a magyar anyanyelvűek létszámát a világon 14-15 millió körülire becsülik.