Ma sátort bontanak az idei, sorrendben 9. Egyházmegyei Zenetábor résztvevői. Az egész Vajdaság területéről több mint negyvenen érkeztek július 31-én a doroszlói kegyhelyre, ahol néhány napot baráti szeretetben együtt töltve, játszva, szórakozva bővíthetik zenei tudásukat, hogy utána tovább vigyék az itt tanultakat saját környezetükbe.

- A tábor célja, hogy a keresztény könnyű- és komolyzenét népszerűsítsük a fiatalok körében, vagyis, hogy ne az legyen a fiatalok szemében, hogy a templomban csak a nénikék meg a bácsikák énekelnek, hanem igenis a fiataloknak is helyük van, és kell is, hogy zenéljenek, énekeljenek az Úr dicsőségére - nyilatkozta Gajdos László táborvezető, a szabadkai Ébredés egyházi zenekar vezetője.

A csaknem egy hetes együttlétet nemcsak az egyházi zene és a hangszerek szeretete hatotta át, hanem az ökumenizmus szellemisége is. A foglalkozásvezetők között volt Ország László dobtanár, a gyermekmisszió munkatársa, teljesidejű misszionárius és a szabadkai református gyülekezet hitoktatója.

- Örülök annak, hogy ilyen jól együtt tudunk működni, függetlenül a felekezeti különbségektől. Mindenki, aki együtt akar működni, az bír is, aki pedig az ellentéteket keresi, az természetesen meg is találja – hallottuk a református hitoktatótól, akitől egyebek közt azt kérdeztük, hogyan találja meg helyét a hangszerek közül a dob a templom falai között.

- A dob régen jelen volt az egyházi zenében, mint olvassuk a Zsoltárok könyvében, dobbal, lanttal, citerával kísérték, illetve dicsőítették az Urat, viszont az egyháztörténelem folyamán ezek a hangszerek a mi vidékünkön eltűntek az egyházi zenéből. A könnyűzene betörésével az utóbbi 30 évben kezd visszatérni, de elég nehezen. A dob az a hangszer, amit újra meg kell, hogy szokjon az egyház, és ezért is külön fontos a dobosok képzése, hogy ne csak megtanuljanak dobolni, de megtanuljanak keresztényekhez illő lelki alázattal dobolni, úgyhogy ez használható legyen istentiszteleti alkalmon, misén vagy keresztény összejövetelen, vagyis, hogy el tudják fogadni az idősebb és a fiatalabb generációk is – vélekedett a dobtanár.

A tábor múltjáról Keiper Attilától, az Ébredés zenekar zenészétől tájékozódtunk:

- Kilenc évvel ezelőtt a Fáklya ifjúsági szervezet elkezdett azon gondolkodni, hogy az ifjúságot valahogy össze kellene szedni. Az első alkalom gitártábor cím alatt indult Zentán, kis részvevői létszámmal, utána a Domus Pacisban Tóthfalun folytatódott, és most már ötödik éve itt vagyunk, Doroszlón, a Kegyhelyen, ahol végül teljes egészében bevezettük a doboktatást is. Eddig a gitároktatáson volt a hangsúly, de a fiatalok nemcsak gitároznak, hanem más hangszeren is tudnak és szeretnek játszani. Gyakorlatilag zenekart szerettünk volna összeállítani. Ez az első év, hogy a már visszatérő diákjainkból egész jó zenekart tudunk összeállítani, amelynek tagjai reményeink szerint Isten áldásával tovább fogják vinni ezt az egyházi zenét. A tábor mottója, ahogyan az Ébredés zenekaré is, hogy nem saját magunkért, hanem Isten dicsőségére zenélünk – hallottuk Keiper Attilától.

A megkérdezett résztvevők legtöbbje nem először vett részt az Egyházmegyei Zenetáboron, ami magáért beszél. Érthető, hogy a gitár és a dob a kedvenc, de a megkérdezettek között volt hegedűs, furulyás is. Mint mondták, az év során ez az alkalom ad lehetőséget az újbóli találkozásra és együtt zenélésre. A délelőttök ugyan kemény munkával, gyakorlással telnek, de délután jut idő focizásra, futásra, beszélgetésre, viszont, akinek gyakorolhatnékja van, akár a pihenés idején is folytathatja. Esténként filmvetítés, zenehallgatás gazdagítja a programot. Az idei tábor fénypontja Csiszér László és zenekarának koncertje volt.

A kemény gyakorlás és tanulás gyümölcseként a táborzárás nemcsak az évszázados fák árnyékában felállított sátorok bontását jelenti, hanem egy közös koncertet, amelyen minden résztvevő megmutathatja, mit sikerült elsajátítatnia az elmúlt napok során.

F.Cirkl Zsuzsa