A járeki tömegsír közelében lévő emlékhelynél gyűltek össze ma az emlékezők, hogy elhelyezzék a kegyelet virágait annak a több ezer német, magyar és más származású ártatlan áldozatnak az emlékére, akik 1944 és 1946 között a gyűjtőtáborrá átalakított településen veszítették életüket.

Járekon hat és fél ezer ember, közülük ezer gyermek vált áldozatává az akkori gyűlöletnek és esztelenségnek, illetve az éhezésnek. Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke megemlékező beszédében kiemelte, hogy hosszú ideig nem lehetett a táborról nyilvánosan beszélni: - Később egy-két történész, kutató és helytörténész kíváncsiskodását már elviselték, ám lépten-nyomon gátolták a munkájukat. Nehezen ment az emlékezések legalizálása is, kezdetben eltűrték, később már helyet is adtak erre a célra, mondani sem kell, hogy az illegális szeméttelep mögött, méltatlan, az idelátogatók számára megalázó helyen. Ezen a tarthatatlan állapoton Guszton András változtatott polgármesteri mandátuma idején, elvi megegyezés született a németekkel egy emlékhely megépítéséről, ennek megvalósítását azonban ezerféle módon gátolták, s az ezzel kapcsolatos politikai intrikák a magyar polgármester által vezetett községi irányítás megbuktatásában kulminált. Ma már a történet nem arról szól, hogy legyen-e emlékmű Járekon, az egykori tömegsíroktól ugyan odébb, de mégsem túl távoli helyen, hanem az, hogy ez emlékeztessen-e az itt nyugvó magyar áldozatokra is, vagy csak a németekre. Ebben a kérdésben a VMDP álláspontja egyértelmű: noha örülünk a tervezett német emlékműnek, hiszen kezdettől fogva támogattuk, azt nem fogadhatjuk el, hogy a magyar áldozatok emlékét megpróbálják kitörölni - tette hozzá Csorba.

A megemlékezés végén a VMDP, és a VMSZ községi szervezetének képviselői, valamint a hozzátartozók elhelyezték a kegyelet koszorúit.

Ádám Csilla