Csúrogon, a település határában, a sintérgödörnél felállított emlékhelynél gyűltek össze ma délután az emlékezők, azon a helyen, ahol 1944 őszén a környékről összegyűjtött több ezer magyar férfit lemészárolták a szerb partizánok.

A Megtépázott Krisztus című szoborcsoport előtt a magyar–szerb megbékélés jegyében megtartott kegyeleti ünnepség a magyar és a szerb himnusszal kezdődött, majd a történelmi egyházak képviselőinek szavai után Teleki Júlia, a csúrogiak kálváriájának egyik túlélője mondott beszédet. - Hetvenkét évvel ezelőtt Csúrog utcáin vér folyt, apáink vére. 1944 őszén összeszedték a magyar férfiakat, és bármiféle bírósági végzés nélkül kivégezték őket. Azok az emberek nem voltak harcosok, nem volt puskájuk, egyszerű földműves emberek vagy iparosok voltak. Egy bűnük volt, hogy magyarok voltak. Erről az eseményről ötven évig nem volt szabad beszélni. Az ötven éves évfordulóra kijöttünk néhányan és letettünk egy keresztet. A keresztet eltüntették, újra és újra elhelyeztük, de a nemzetgyűlölet mindig tönkretette. Ma már méltóságteljesen emlékezhetünk, de a túlélőknek ez még mindig nem elég, még mindig hiányzik a bocsánatkérés, a vagyon visszaszármaztatása - emelte ki a kegyeleti ünnepség egyik szervezője.

A Razzia 1942 Emlékegyesület évek óta élharcosa a történelmi igazságtételnek, a nemzetek közötti békés együttélésnek. Az egyesület nevében Jasmina Mina Jurasin titkár mondott beszédet. Az emlékegyesület tagjai nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy a közvélemény tárgyilagosan megismerje az 1944-45-ös események előzményét, a történéseket és a következményeket.

Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője emlékező beszédében kijelentette: eljöttünk ma is, hogy odaálljunk Teleki Júlia és a többi hozzátartozó mellé, akik hét hosszú évtized során sem adták fel a reményt, hét hosszú évtizedig várták, hogy ártatlan hozzátartozóikra méltó módon emlékezhessenek. Hosszú út vezetett a végtisztesség kiharcolásához, amíg a kollektív bűnösség vádját sikerült halottainkról lemosni, míg a fájdalom keresztjét maradandó biztonságban tudhattuk nemzetünk gyászhelyén. Magyarország Kormánya és a Nemzetpolitikai Államtitkárság éveken át támogatta a vajdasági kutató, rendszerező, dokumentáló, archiváló és emlékállító tevékenységet. Hittük, hogy a magyar vértanúk becsülete helyreállítható. Hittük, hogy el fog érkezni a mai nap is, amikor zavartalanul lehet emlékezni - hangsúlyozta a főosztályvezető.

A magyar-szerb megbékélési folyamatnak köszönhetően 2013 óta méltó körülmények között emlékezhetünk, hangsúlyozta dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete. - A megbékélési folyamatnak köszönhetően szembenézhettünk a magyar-szerb közös múlt legérzékenyebb időszakával. Rá kellett döbbennünk, fel kellett ismernünk, hogy a két népet sokkal több dolog köti össze, mint ami elválasztja. A jövőre nézve nem lehet más a célunk, mint az, hogy a magyar-szerb kapcsolatokat az együttműködés, ne pedig a konfliktusok uralják - emelte ki a nagykövet.

A történelmi megbékélés kapcsán Pásztor István, a Vajdasági Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a következőket mondta: Amikor az előttünk álló napokban majd meggyújtjuk az emlékezés gyertyáit Vajdaság szerte, ahol magyar áldozatok nyugszanak, mint, ahogyan ezt ma tesszük Csúrogon is, emlékeznünk kell arra, hogy az ember legfőbb vágya, hogy otthon legyen a világban, hogy békében és jószomszédságban éljen, hogy lássa felnőni az unokáit, hogy megmutathassa gyermekkorának színhelyeit. Ezért voltunk képesek kitartani, mi, vajdasági magyarok hetven éven keresztül.

A legfőbb vágyunk nem egyéb, mint jó szomszédként élni a szülőföldünkön, magyarként, hitünk és nyelvünk szokásai szerint - hangoztatta Pásztor.

A megemlékező beszédeket követően a Zentai Magyar Kamaraszínház színészei Az utolsó szó jogán címmel alkalmi műsort adtak elő, majd a megjelent testületek, szervek, pártok, szervezetek és intézmények vezetői elhelyezték az emlékezés koszorúit. A csúrogi kegyeletes ünnepség a Szózattal zárult.

Ádám Csilla