Az 1849. február eleji tragikus zentai események áldozataira emlékeztek ma Zentán, a Felsővárosi köztemetőben, ahol az egybegyűltek megkoszorúzták az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc emléksírhelyét is.

A megemlékezésen elsőként Juhász Lassú Kornélia könyvtáros üdvözölte az egybegyűlteket, ezt követően pedig Szabó Lívia történelemtanár idézte fel a közel 170 évvel ezelőtti történéseket, és beszédében felhívta a figyelmet az emlékezés fontosságára is. Kiemelte, a szerb hadoszlop, amelynek 1500 katonáját 500 szerbiai önkéntes támogatta, február elsején érte el a várost, megadásra szólítva fel a lakosságot. A zentai helyőrség illetékesei azonban visszautasították ezt, és megölették a küldötteket, aminek hatására megindult a szerb támadás. Mint mondta, a véres és elkeseredett harc után a gyengén felfegyverzett és igencsak demoralizált nemzetőrség megfutamodott, a városban rekedtekre pedig borzalmas események vártak: a szerb vezetők 48 órás szabad rablást engedélyeztek a csapataiknak, amiből a helybeliek is kivették a részüket, majd amikor a szerb csapatok továbbvonultak, a helyi szerb lakosság folytatta az erőszakos cselekedeteket. Hangsúlyozta, a mészárlás során hozzávetőlegesen 2000-2800 embert öltek meg, legtöbbjüket különös kegyetlenséggel. Hozzáfűzte, március 22-én a magyar honvéd csapatok visszafoglalták a várost, vésztörvényszéket állítottak fel, és meghallgatták a túlélők tanúvallomásait, amelyek alapján 47 zentai szerb személyt találtak bűnösnek és ítéltek halálra.

A Zenta község önkormányzata és a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre szervezésében megtartott megemlékezés zárásaként az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés virágait az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc emléksírhelyénél, amelyet Zenta község önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség zentai helyi szervezete, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Magyar Mozgalom és a Magyar Polgári Szövetség képviselői is megkoszorúztak.

H. A.