Az önkormányzati alapítású Magyarkanizsa Községbeli Szociális Védelmi Szolgáltató Központ keretében működő Fénybárka napköziben 32 középsúlyos, súlyos valamint halmozottan sérült személlyel foglalkoznak. Mivel a napközi nem fedi le a község szükségleteit, sokan vannak még olyan fogyatékkal élők, akikre otthonukban a szüleik vigyáznak, így nem is tudnak bekapcsolódni a szocializálódásukat elősegítő foglalkozásokba. Ennek okán a községi önkormányzat kutatni kezdte annak a lehetőségét, hogy Horgoson is létrehozzon egy hasonló napközit, tudtuk meg Csikós Lászlótól, a Községi Tanács szociális- és egészségvédelmi megbízottjától, de közben felmerült egy lakóotthon építésének a gondolata is.

Egy korábban, néhány évvel ezelőtt kísérleti jelleggel létrehozott lakóotthon példája is igazolta, hogy érdemes lenne egy állandóan működő lakóotthont kialakítani, hogy a különböző szintű fogyatékkal élők önálló, szüleiktől legalább részben elkülönített életet éljenek együtt társaikkal, ami nagyban segítené őket a közösségbe történő bealakulásukban. Az akkori lakóotthonban élők, természetesen megfelelő szakmai felügyelet mellett főztek, mostak, takarítottak, eljártak bevásárolni a boltba, a piacra, megismerték a pénz értékét, megtanultak vele bánni, voltak moziban, színházban, más rendezvényeken.

A téma kapcsán Tolnay Csaba, a Központ igazgatója elmondta, hogy a szociális minisztériumnál már kérelmezték egy 60 négyzetméteres, 10-11 személy befogadására alkalmas lakóotthon építésének pénzelését. Az épület a Fénybárka udvarában kapna helyet, értéke mintegy 7 millió dinár lenne. A leglényegesebb, hogy a minisztérium már meg is küldte a pozitív visszajelzést a magyarkanizsai elképzelés támogatására.

A sérült gyermekek szülei is támogatják az ötletet, hiszen ők is korosodnak és szeretnék biztonságban tudni gyermeküket, ha netán velük valami történne.

„Idén már 65 éves leszek. Sérült gyermekem otthon van velem, egyedül gondozom és nagyon szeretném, ha lakóotthonba kerülhetne, mert ha netán megbetegszem vagy éppen el kell utaznom valahova, bizony gondban vagyok, az otthonban viszont tudnám, hogy jó helyen van, ahol vigyáznak rá, törődnek vele. A gyermekem már benn volt a korábbi, kísérleti lakóotthonban is, és nagyon pozitívak a tapasztalataim, ahogyan magának a napközinek a működésével kapcsolatban is. Amikor benn volt a lakóotthonban, bár az első, nélküle töltött éjszakán nem aludtam, másnapra megnyugodtam, és ki tudtam pihenni azt a fáradságot, ami egy sérült gyermek gondozásával jár, pedig akkor jó néhány évvel fiatalabb voltam.” mondta a magyarkanizsai Konc Etelka Mónika.

A Központ 2017-es munkatervét több bírálat érte a községi képviselő testület legutóbbi ülésén, sőt olyan is elhangzott, hogy gondok vannak a Fénybárka foglalkoztatóval. Amint azt az igazgató elmondta, egyetlen gondjuk van, mégpedig a szakemberhiány. A 32 védenc felügyelete és foglalkoztatása négy szakembert és öt kisegítőt igényel, a közszférára vonatkozó létszámstop miatt azonban az alkalmazottakat a központ nem tudja felvenni. A hiányt úgy pótolja, hogy különféle munkapályázatokon, egyesületeken, civil szervezeteken keresztül foglalkoztatja az embereket, a szakemberhiányt az ott lévő sérült személyek tulajdonképpen észre sem veszik.

Fehér Anikó gyógypedagógus elmondta, hogy a felhasználóknak a Fénybárka olyan hasznos foglalkozásokat nyújt, amelyek kézügyességüket és kreativitásukat is fejlesztik, ugyanakkor az együtt elvégzett munka során szocializálódnak és megismerik a legalapvetőbb emberi értékeket. A sérült fiatalok eladható gölöncsér- és papírtermékeket, használati- és dísztárgyakat készítenek és drámapedagógia foglalkozásokban is részt vesznek. Utóbbi során bemutatkoznak a községi rendezvényeken, fellépnek az ünnepségeken, ami hatalmas sikerélmény számukra és azt a célt szolgálja, hogy egy befogadó közösségre találjanak egészséges kortársaikban és a község polgáraiban is.

„A Fénybárkában a célzott, konkrét terméket eredményező, munkajellegű foglalkozások mellett vannak szabadidős tevékenységek is, amelyek a relaxációt, a kapcsolatteremtést szolgálják, amire védenceinknek nagyon nagy szükségük van. Fontos, hogy olyan aktivitásokat találjunk ki, amelyekben az értelmileg sérült felhasználóink is hasznosan, aktívan részt tudnak venni. A mosolyukból, örömükből tudunk arra következtetni, hogy jól érzik magukat. Nem is a munkajellegű tevékenységek a legfontosabbak számukra, hanem azok az emberi kapcsolatok, amelyek itt köttetnek meg, amelyeket itt tudnak ápolni, amihez mi is a lehető legnagyobb segítséget igyekszünk nekik nyújtani.” mondta el a gyógypedagógus.

Az elmúlt hat hónap alatt a Központ két sikeres pályázatot valósított meg. Egyiket a Szerbiai Kőolajipari Részvénytársaságnál, a másikat pedig az Igazságügyi Minisztériumnál. Összértékük mintegy egymillió dinár volt, amit teljes egészében a Fénybárka foglalkoztató napközi fejlesztésére fordítottak. A pénzből különféle eszközöket és berendezési tárgyakat vásároltak, ezzel is javítva a napköziben foglalkoztatott védencek munka- és életfeltételeit.

Bödő Sándor