Alig néhány nappal a tanév vége előtt, csütörtökre virradó éjjel, eltört az oromhegyesi Arany János Általános Iskola sportpályája alatt húzódó fő vízvezetékcső. A hatalmas mennyiségű víz alapján legalábbis erre gondolnak az iskola dolgozói, mivel a baj forrását egyelőre nem tudták felderíteni.

Azon a bizonyos kétcolos fővezetéken percenként 4 köbméter víz áramlik át. Ha a csőtörés mondjuk éjfélkor következett be, nem nehéz kiszámítani, hogy reggel 6 óráig, amikor a bajt vélhetően felfedezték, legalább 1.440 m3 (!) víz folyt az épület alá. Reggelre fél méteres víz árasztotta el a parkettázott tornatermet és az alagsori kazánházat. A hatalmas mennyiségű víz miatt a talaj megsüppedt, a falakon 10-15 centis repedések keletkeztek, néhány ablak is kimozdult a helyéről, megroggyant a tornaterem felőli tartófal, megsüllyedt az üvegezett bejárati rész, sőt maga a betonplató is lejtőssé vált, ezért a diákokat be sem engedték az épületbe. Az elsődleges helyszíni szemlét követően az illetékes felügyelő bezáratta az életveszélyesnek minősített objektumot.

Az oromhegyesi iskolaépülettel korábban is voltak gondok. Már több mint egy évtizede megállapították, hogy süllyed a dombon álló épület. Ennek oka vélhetően a löszös talajban keresendő, amire az iskolát építették. Ez a talajréteg víz nélkül sem eléggé stabil, ennyi víz hatására pedig, amennyit most kapott, nyilván az eddigieknél is komolyabb mozgásnak indult, minek következtében bekövetkezett az, amitől – ha nem is egy csőtörés okán – már egyébként is tartottak a helybeliek.

Ottjártunkkor természetesen üres volt az iskola. A diákokat mától autóbuszokkal szállítják az intézmény oromi kihelyezett tagozatára, oda járnak az osztálytanítók és a tanárok és oda pakolták át az iskola legfontosabb dokumentumait a szakszolgálat dolgozói is. Az épületben csak a karbantartókat találtuk, akik óvatosan pakolgatták össze, amit lehetett, a megroggyant épületrészbe nem merészkedtek be és természetesen minket sem engedtek annak közelébe. Elmondták, hogy a vizet természetesen azonnal elzárták, amint felfedezték a bajt, de az éjszaka kifolyt óriási mennyiség akkorra megtette a magáét. Ahogy dolgozgatnak ott, néha még hallják, amint félelmetes hangon megreccsen, megroppan egy-egy fal.

Vajda Attilát, az iskola igazgatóját is az oromi épületben értük utol.

„Miután tegnap reggel hazaküldtük a gyerekeket, azonnal leültünk megbeszélni, mit tegyünk. Első lépésként meg kellett oldanunk, hogy a mintegy 110 tanulóval hol fejezzük be ezt az iskolaévet. Némi szerencse, hogy a nyolcadikosok már elballagtak, így annyival is kevesebb diák oktatását kellett megszerveznünk. Iskolánknak Tóthfaluban és Oromon is van kihelyezett tagozata, elsősorban rájuk próbáltunk fókuszálni, bár a falu is felajánlotta segítségét, rendelkezésünkre bocsátotta volna az üres oromhegyesi helyiségeket, de mi végül az oromi iskola mellett döntöttünk. Sajnos megalapozottnak bizonyult korábbi aggodalmunk, amit az iskolaépület folyamatos süllyedése okozott, arra azonban nem gondolhattunk, hogy ezt egy csőtörés fogja felgyorsítani. Pillanatnyilag nem tudunk mit tenni. Keresni kell egy céget, amelynek mérnökei felmérik a helyzetet és javaslatot tesznek arra, hogy mit lehet tenni és hogyan lehetne mindezt szanálni. Szakmai terv, ötletterv nélkül nem tudjuk mire alapozni a támogatásra irányuló kérelmünket sem, hiszen azt sem tudjuk, melyik megoldás mennyibe kerülne. Csak reménykedni tudunk, hogy szeptemberben minden gond nélkül megkezdhetjük majd az új tanévet” - hallottuk Vajda Attila igazgatótól.
Ettől függetlenül az iskola vezetése nem ül ölbe tett kézzel, hisz már a mai nap folyamán segítségért fordult a magyarkanizsai községi önkormányzathoz, de a tartományi illetékesekhez is, noha tisztában vannak azzal, hogy mindaddig semmit sem tehetnek, amíg a hivatalos szakértői vizsgálat meg nem állapítja, hogy pontosan mi történt, mi okozta a csőtörést és mekkora is a baj valójában.

Bödő Sándor