Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a kurta farkú malac túr, hallgatott az ország népe egy rádiót. A rádiónak pediglen volt egy olyan reggeli műsora, amelybe be lehetett szólni, hogy ez meg az, hol mérnek a zsernyákok egy fehér Skodában, vagy hogy a negyvenegyesen megint egy román kisbusz okozott tömeges balesetet, meg ilyenek, és akkor ezeket a műsorvezetők beolvasták. A műsorvezető páros, mert ketten voltak, legfennebb hárman, néha négyen-öten. Ez zavaros, de így igaz: volt két fő műsorvezető, meg egy mellék, aztán még bele-bele kontárkodott itt-ott, többé-kevésbé indokoltan egy-egy hívott vagy hívatlan vendég.

Itt szusszanjunk egyet, mert ránk fér. Az köztudott ugye, még ott is, ahol a kurta farkú malac túr, hogy a média a negyedik - vagy hányadik - nagyhatalom, azzal nevelni, de az utóbbi időben főleg manipulálni lehet. Amit nem is mulasztanak el bizonyos körök... Már annyi mindent elszenvedtek szegény népek, hogy egy kis manipulálás - vigye kánya! - meg se kottyan nekik. Csak fáradtan hazaér a munkából az alany, s boldogan, hogy nem kell egy ideig látnia a ronda főnök ótvaros képét, lerogy a hintaszékbe tévét nézni vagy rádiót hallgatni, és észre sem veszi, hogy mikor feláll fogat mosni lefekvés előtt, már sokkal hülyébb, mint volt. Már nem azt hiszi, amit azelőtt, hanem egészen mást, de leginkább semmit. S ez a jó a manipulátoroknak. Mert akkor kitalálhatnak az alanynak egy új hitet! Zárójel bezárva.

A két műsorvezető - aki három - addig-addig jópofizott, amíg valaki betelefonált, hogy isteniek vagytok királyok, mert itt már snassz magyarul azt mondani, hogy jó a műsor, fiúk. Máig tisztázatlan okból a két műsorvezető ezt úgy értette, hogy "istenek vagytok, királyok". Istenek! Királyok! Ez aztán nagyon megtetszett nekik. Olyannyira, hogy kezdték azt hinni: ők valóban istenek. És királyok. Belső hatalmi harcokról nem szivárgott ki információ (bulváriasan szólva), egyszer csak a nyilvánosság elé lépett a fő műsorvezető, mint isten, a másodhegedűs, mint király, a mellék pedig mint professzor. Ők voltak az istenek. Zavaros? Na, akkor... Egy napon úgy kezdték szólíttatni magukat, hogy "Sziasztok, istenek!" Már csak azokat a betelefonálókat fogadták, akik így illették őket. Isteneknek. A fő műsorvezető olvasta be agyonbagózott hangján, hogy "Halihó, istenek, az emnulláson torlódás van, egy kisbusz keresztben áll, király a műsor!..."

Hogy miről szólt a műsor, ami isteni? Hát például arról, hogy nőnek hogyan lehet vezetés közben depillálni... Közelebbről: gyantázni... Eltávolítani a fanszőrzetet. Itt aztán szabadon szárnyalhat a fantázia! Hárman, a főisten, a király és a professzor egymásra licitálva szellemeskedte agyon a témát, miközben halálra röhögték magukat. Hogy a csaj az egyik lábát a gázpedálon tartja, a másikat felteszi a műszerfalra, a barátja pedig begyantázza neki... Ott... Aztán a részletezés, hogy meddig gyantázza be neki.... És amikor lerántja!... Na, ez a poén. Bruhaha, röhög az ország. Nő a hallgatottság! Betelefonáló kamionsofőr: "Üdv, istenek! Eztet frankóul összehoztátok, naná!... Nekem má´ sírhatnákom van, ha nem hallak tikteket, az utódom, aki hat éves, reggel aval kukiz, hogy a kakaó után szólítsa az annyát, hogy rádijó!...Kiiirály ...zd meg!" Reklámszünet: gombaölőszer, tisztítószer, óvszer, egyéb vegyszer, hogy közben az istenek kiröhöghessék magukat a stúdióban. Szünet után rászállnak egy kolleganőre, aki mindeddig szingli volt, de most bepasizott, azonban még nem teljes mélységében. Főisten: "Szóval még nem jutottatok el odáig?..." Kolleganő: "Nem, dehogy, még nem..." Király: "De - Hannibál ante portáz... Az esemény dörömböl a kapun..." Kolleganő: "Hát...dörömböl..." Professzor: "És mikorra ígérhetjük a hallgatóknak, hogy lesz bebocsáttatás?..." Kolleganő: "Hát ti kukkolni akartok...?" Főisten: "Már be van poloskázva a hálószobád!...Ha-ha-ha!..."

Itt tartottunk, amikor a kamionos kisfia fogta a játéktelefonját, s tárcsázott.

- Halihó istenek! - mondta. - Király a műsor!

_{Kolozsvár, 2010.03.23.}