Volt egyszer az a bizonyos kisebbségi lét, amibe nagyon bele lehetett születni. Hát Karola aztán nagyon bele is született. Olyannyira, hogy még a többségi nyelvet sem tudta megtanulni, akárhogyan is erőltették tanítók, szülők, illetékesek és illetéktelenek. Nem ment. Nem fordult rá a nyelve. A nagy igyekezetben érettebb korára csak annyi ragadt rá, hogy "nustyu". Emiatt aztán a munkából is az alja maradt neki, amihez elég volt az anyanyelv. Reggel, amikor kiengedték a tyúkokat a közös udvarra s kukoricát hintettek eléjük, akkor damná Mákávejjel elkezdtek povegyálni valami földöntúli nyelven, amitől a hallgatóság - ha lett volna - összeesik a röhögéstől, ők azonban tökéletesen megértették egymást. A hivatalosságokkal azonban nem ment az értekezés, ott csak addig jutottak, hogy "nustyu". Amikor aztán a Kárpátok Géniusza gondolt egy merészet és nagyot, hogy tudniillik "nemzeti homogenizáció", ami annyit jelentett, hogy nemzetileg is mindenkinek eggyé kell válni s beleolvadni a többségbe, akkor Karola úgy döntött, hogy ezt nem várja meg. És dobbantott: meg sem állt az anyaországig.

Na, ott aztán boldog lehetett, hogy mindenki megértette őt. Sőt, akadt olyan is, aki rácsodálkozott, hogy honnan ismeri a nyelvet. Erre ő büszkén mondta, hogy hát ez az anyanyelve. Na, jó, hát így teltek, múltak a napok, amikor aztán a zöldségesnél (ami "odaát" az aprozár volt) megkapta az első nyelvleckét. Kért egy kiló gogosárt, mire a zöldséges elcsodálkozott:

- Gogo miit?

- Nem gogomit, hanem gogosárt - mondta Karola és rámutatott a paprikára.

- De hiszen az pritamin - mosolygott a zöldséges.

- Magának - mondta Karola. - Nekem gogosár!

- A néni honnan jött? - kérdezte kedélyesen a zöldséges. Karola mondta, s mivel nem volt rajtuk kívül senki a boltban, hát jól elbeszélgettek. Miután kilépett a bolt ajtaján, a zöldséges összekacsintott a feleségével, s azt mondta, hogy "jó fej ez a Gogó Sári", s ezen jót derültek.

A következő bevásárlásra aztán felkészült Karola. "Elégszer megreguláztak engem odaát a nyelvficamaim miatt, hát majd én megmutatom ennek a Prita Minyának, milyen a fuszulyka, amikor nem bab, s hol fő a krumpli pityóka korában!"

Illedelmesen pálinkás jó reggelt kívánva lépett a boltba s magához intette a zöldségest.

- Na ide süssön, fiam - mutatott egy magos tasakra, amelyet a zöldséges egyik polcáról emelt le. - Mit ír ez itt?...

- Hát azt, hogy murok - mosolygott a zöldséges. Karola ugyanonnan levett egy másik tasakot is. - Hát ide mi vagyon írva?

- Petrezselyem - olvasta a boltos.

- Na - mondta Karola -, akkor maga ne akarjon eladni nekem sárgarépát és gyökeret, amikor én murkot és petrezselymet kérek!... Jó?

A zöldséges, jó humorú ember lévén, egyet pördült a sarka körül.

- Igenis, mennyi murkot és mennyi petrezselymet tetszik, asszonyom?

Karola elmosolyodott s azt mondta:

- Adjon egy kiló gogosárt.

_(Vége)

_2010.06.21.