ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Politikai pénzcsapon a közmédia?
Betűméret:
A hatalom ugyanis legalább két legyet üthet egycsapásra. Egyrészt jó propagandahúzás, hiszen az embereknek azt lehet mondani, hogy havi néhány száz dinárral több marad a zsebükben (2-3 „nagyágyú” avagy „big brother” sör ára), másrészt tovább csökkentheti a közmédia függetlenségét.
Ha ugyanis a szerbiai (RTS) és a vajdasági (RTV) köztévé és közrádió pénzelése a költségvetésből történik majd, akkor ez sokféleképpen hathat majd ki a mindenkori hatalom (és ez a jelenlegi igencsak azon van, hogy mindenkorivá váljon...) a szerkesztés- és műsorpolitikára.
Megtörténhet például, hogy pénzhiányra hivatkozva lefaragja a parlament (értsd: a kormány) az RTS és az RTV költségvetési keretét, emiatt sokakat el kell bocsátani és ugyan kiket fognak? Természetesen a politikailag „nem megfelelőket”. És ez csupán csak egy a lehetséges forgatókönyvek közül. Másik lehetséges forgatókönyv, amely az előzőt nem zárja ki, az RTV elsorvasztása, mivel annak léte nem biztos, hogy szívügye a jelenlegi szerbiai kormányt alkotó pártoknak, de más pártoknak sem.
Éppen az ilyen és hasonló forgatókönyvek ellehetetlenítése érdekében fogadták el 2002-ben, tehát a Đinđić-kormány idején, a műsorszórási törvényt és azon belül az előfizetés intézményét. Az előfizetés intézménye elvben biztosította a közmédia gazdasági függetlenségét a mindenkori parlamenttől. Abból indultak ki a nevezett szakasz szerzői, hogy régen rossz, ha politikusok és pártjaik döntenek médiumok pénzeléséről. Abban az időben a szakmát is bevonták a törvények megszövegezésébe, habár a politikai hatás jelen volt.
A parlament nevezi ki a Műsorszórási Intézmény (RRA) Tanácsát, amely dönt az RTS és az RTV igazgatóbizottságának összetételéről, az igazgatóbizottságok viszont a vezérigazgatókat nevezik ki. A politikai függetlenséget tehát nem biztosítja a törvény.
Érdekes, hogy az SNS állítólag letett arról, hogy leváltsa Tijanićot az RTS éléről. 2004 óta van a poszton és második mandátuma 2014-ben telik le, tehát a jelenlegi kormány megbízatásának a felén. Utána még bőven lesz idő „megfelelőbb” kádert odarakni.
Maga Tijanić, aki megválasztása idején a DSS-hez közelállónak számított, de a demokraták nem bántották, két hónapja azt mondta, hogy ő maga is az előfizetés eltörlését szorgalmazza, hiszen ezáltal megszűnnének a különféle lobbik támadásai, meg a polgárok elégedetlensége is alábbhagyna. Feltételezem, hogy a vén róka egy nagy adag cinizmussal nyilatkozott ilyet, hiszen az általa készített számadás szerint az RTS-nek évi szinten 83 millió euróra van szüksége – 60 millió az előfizetésből és 23 millió a marketingből. „Az állam egyharmadot elvesz adó formájában, egyharmad megy el a műsorokra és egyharmad marad a fizetésekre” - tette hozzá. 2011-ben maximális spórolással többletet sikerült megvalósítani, ám az idén ez nem fog sikerülni – véli Tijanić.
Ő maga mondja, hogy a szerbiai és a vajdasági közmédiát valójában a belgrádiak és az újvidékiek tartják el. Ismert tény, hogy milyen alacsony a megfizettetési arány szűkebb Szerbiában. A vajdasági közmédia pénzügyi helyzete még inkább problematikus. A tartomány területén beszedett pénzek előbb a belgrádi kasszába kerülnek, és onnan a törvény értelmében 70% járna vissza. Járna...
Valamit változtatni kell a közmédia pénzelési rendszerén, a jelenlegi ugyanis papíron jól mutat, de az állam hallgatólagosan lehetővé teszi a polgároknak törvényes kötelezettségük mellőzését. Nem megoldás az se, hogy az RTS végrehajtók által hajtsa be, ami a törvény szerint jár neki (és az RTV-nek). Az viszont végképp nem jó megoldás, hogy a hatalom tartsa a kezét a pénzcsapon, ás ez által a szerkesztés- és műsorpolitikán.
A (köz)médiával szembeni politikai pretenziók története errefelé hosszú és nagyobbrészt sikertelen a professzionalizmus szempontjából. Az újságírók, akik nem szeretnének médiamunkásokká degradálódni önmagukban bízhatnak, „néma gyereknek az anyja se hallja a szavát” alapon. Esetleg nemzetközi szervezetek meg az országos szakmai szervezetek verbális támogatására is számíthatnak. Hathatós professzionális szolidaritásra nemigen, hiszen maga a szakma is kihalóban van nálunk.
Az „egyszerű emberek” pedig talán fontosabbnak tartják a havi plusz 7-8 üveg sörnyi pénzt, mint a közmédia gazdasági függetlenségét.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!