Kertelés nélkül
Déjà vu
Betűméret:             
Egy bizonyos Dragan Kolarević összeállította az általa (?) a „szerb kultúra számára végzetes politika zászlóvivőinek” titulált művészek és előadók listáját.
A tekintélyes nevekkel teletűzdelt lajstromra azok kerültek fel, akik Tadićot vagy Čedomir Jovanovićot támogatták választási kampányokban.
Mivel Szerbiában jelenleg nincs komoly ellenzék, ha valaki magánellenzékiségét demonstrálná, tetszés szerint választhat a listáról: pl. Bajagát vagy Čolát hallgat hangosan vagy Basarát olvas az utcán, vagy megnézi Stevan Filipović Šišanje c. filmjét, netán megtapsolja Lena Bogdanovićot. Egyéni szimpátiák szerint tovább is lehet szemezgetni: http://www.standard.rs/dragan-kolarevic-vreme-je-za-prvi-srpski-kulturni-ustanak.html.
Meglepő újdonság? Nem, hiszen ilyen listákat mindenfelé állítanak össze „nemzetvédők”. Réges-régi és szinte folyamatos hagyománya van ennek.
Miért ne tenné ezt Kolarević, főleg miért ne egy „nemzetileg elkötelezett” médiumban (Novi Standard)?
Azért, mert ezzel lincshangulatot teremthet? Teremthet vagy beilleszkedik a már létezőbe?
A lincshangulat sem újdonság. Talán vannak még, akiknek még jó a memóriájuk, akik a „pragmatizmus” (értsd: mindig a győztesek mellé kell állni, mert csak onnan csordulhat) nevében nem felejtették el, hogy Šešelj felolvasta a „nemzetellenes” újságírók neveit, de azt sem, hogy ezt követően elbocsátották eme „árulókat”. Kik is voltak ennek a hágai vádlottnak a fő „munkatársai”? Ja, hogy nem szabad a múltban élni...
De hasonló példa sok van, ezek voltak a kilencvenes évek, amelyekre, ugyebár, most fátylat borítunk. Meg se történt.
Erre jön Kolarević és fellebbenti a fátylat. Követeli az „Első Szerb Kultúrfelkelés” megkezdését. Úgy mint Fekete György (Karađorđe) vagy úgy mint Mao és a Kultúrforradalom? Vagy a kettő ötvözete - az ellenséges Nyugattól való elhatárolódás és a Nagy Kelet felé való fordulás jegyében?
Kolarević (SNS) egyébként csupán egy az új kormány „érdekes” káderei közül. Mivel a lista terebélyes, a részletekről és a többiekről talán majd egy következő alkalommal...
Kolarević ama kilencvenes években az RTS egyik üdvöskéje volt. Most a kultuszminiszter segédje, sőt ő kapta meg a médiaszektort.
Munkaadói kétféleképpen védelmezik: egyrészt azzal, hogy amikor a szöveget írta (nem amikor megjelent!) még nem volt kormánytisztviselő, másrészt azzal, hogy a véleményszabadság szent és különben is, Teofil Pančić (újságíró) „sértegette” Vučićot és Nikolićot, az utóbbit háborús bűnösnek nevezve. Ha szabad Teofilnak, akkor szabad Dragannak is, nemde? Hiszen ugyanazt tette a kettő...
Ez utóbbit maga Vučić mondta, a többit Dačić kormányfő és Petković kultuszminiszter, aki nem mellékesen az idén januárban részt vett Milan Lukić elítélt háborús bűnös könyvének bemutatóján. M. Lukićot Hágában életfogytiglanira ítélték, de, mint tudjuk, ez is egy „nemzetellenes” bíróság: Szerbiában és a Srpskában szerbellenesként tartják nyilván, Horvátországban és nyugat-Hercegovinában horvátellenesnek.
Érdekes érv, miszerint Kolarević nem volt minisztersegéd, amikor megírta. Ennek ellenére kinevezték. És miután kinevezték, maradhatott a poszton. Lehet ezt másként is értelmezni, vagy csak úgy, hogy munkaadói is ugyanígy gondolják, de Kolarević az, aki kimondja – miképp a kilencvenes években is?
De ezek nem a kilencvenes évek, most már minden más. Tényleg?
Márton Attila
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Oly távol, s mégis közel - illusztráció
2012. OKTÓBER 31.
[ 17:39 ]
„A Kolléga” - illusztráció
2012. OKTÓBER 24.
[ 13:00 ]
Milyen társadalmat akarunk? - illusztráció
2012. OKTÓBER 14.
[ 15:16 ]
Farkasra bízott bárány - illusztráció
2012. OKTÓBER 9.
[ 14:31 ]
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”. Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül. Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
Beolvasás folyamatban