ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Vagy Koszovó, vagy az EU – majd a nép megmondja
Betűméret:
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a húrt (márpedig feszítik ám Berlinből!), akkor a „nép elé visszük az ügyet” - és feltételezhető, hogy abból mi lesz?
Mintha ott lenne már Szerbia az EU előszobájában, minden feltételnek eleget tett, csak éppen Koszovó ügyében nem enged? Mert az igazságszolgáltatás, a korrupció és az emberi jogok területén minden rendben van?
Ha nincs, majd lesz. Majd Vučić elintézi. Letartóztatja, elítéli. Hát nem erről beszél minden nap? Ez tetszik a népnek, ezt szereti hallani. Ha már úgy él, ahogy, legalább vért és cirkuszt lásson.
Ami viszont az emberi jogokat illeti, itt akad némi gond, mármint azok felfogásában és értelmezésében.
Itt van például ez a melegfelvonulás. Ismét időszerű a téma, közeledünk október elejéhez, meglovagolják a közbeszédet a klerofasiszták. Megszólalt a Dveri, az SNP Naši - ez utóbbi a moszkvai példa követését tartja üdvözítőnek: ahogyan az Impérium fővárosában, úgy a balkáni csücskében is száz évre tiltsák be a „buzik” felvonulását!
Dačić pedig azt mondja, hogy „miféle emberi jogok, itt emberek biztonságáról van szó” - mintha nem az Állam feladata lenne az emberi jogok gyakorlásának biztosítása. Meg hogy „tesz ő arra az EU-ra, ahová a gay-parádé a belépő”.
A különbözőségekkel hadilábon álló szerbiai (nemcsak szerb!) többség persze egyetért a kormányfő-rendőrminiszterrel. A „toleránsabbja” szerint „csinálják otthon, minek mennek az utcára, gusztustalanok” (ezt éppen egy magyar tizenévestől hallottam). A kevésbé toleránsak szerint egyszerűen „halál a buzikra!”.
Dačić ügyesen manipulál: az EU a „buzikat” pártolja, közben el akarja venni Koszovót.
Olyan ez mint a jereváni rádió esete a moszkvai autóosztogatással, amely leningrádi fosztogatás valójában. Mert az EU nem a „buzikat” támogatja, hanem az alapvető jogok betartását és szavatolását kéri számon. Koszovót pedig már nem lehet elvenni, hiszen az már egyszer megtörtént, egy másik olyan kormány idejében, amelyben ott volt Dačić is, Nikolić is, Vučić is.
Szerbia akkor se tudna mit kezdeni a kétmillió albánnal, ha azok egyszerre tudathasadásos állapotba kerülnének és a fekete kétfejű sas helyett a fehérre esküdnének fel. Pontosabban, egy-két ötlet biztosan akadna, de azokat már kipróbálták a kilencvenes években... Tudjuk, mi lett a vége.
Tehát, a „buzi EU” el akarja venni a szerb szent földet – így jön ez valahogy le Dačić szavaiból.
Szerbia az utóbbi huszonvalahány évben mindig úgy szavazott a referendumon, ahogy annak kiírói akarták. Legutóbb (is) furcsa körülmények között ugyan, de az eredmény hivatalosan az volt, amit a „szerzők” óhajtottak. Minden referendum egy-egy jókora szög volt a modernizáció koporsójába.
Általában valami nagyon bűzlik, amikor hatalomtartók a „népet” és annak „akaratát” emlegetik. Mellékesen, kik számolják majd a szavazatokat? Azok, akik ama bizonyos zsákot a Szkupstina elé vitték, majd kiderült, hogy az ő emberük „kötötte el”? Ezt egyébként éppen a mostani koalíciós partnerük deríttette ki...
Jóval a választások előtt, innen is, onnan is olyan információk érkeztek, hogy DS-SNS nagykoalíciót akar a Nyugat – éppen azért, hogy egyszer s mindenkorra le lehessen zárni a koszovói kérdést. Nem ez történt. Igaz, Dačić mintha attól tartana, hogy Vučić csupán arra vár, hogy Đilas átvegye az irányítást a Demokrata Párt fölött és utólag mégis létrejöjjön egy SNS-DS kormány.
Az SNS-SPS-URS kormány egyébként már megtett egy lépést, amelyet Tadić – ne feledjük, a választások előtt! – nem volt hajlandó megtenni: az elhíresült „hópihe” nélkül is hajlandó Koszovó képviselőivel együtt részt venni nemzetközi fórumokon. Hogy ez gyakorlatilag valamiféle elismerés lenne? Á, dehogy.
Közben Nikolić, aki „csak Szerbiát szereti jobban Oroszországnál”, igyekszik minél gyakrabban meglátogatni Vlagyimir Atyuskát, röpködnek a levegőben az orosz hitelek, beruházások, közös fegyvergyártás. Konyuzin, a Gubernátor elment megérdemelt pihenőjére, Szerbiában pedig Orosz Párt alakult. Nem volt belőlük elegendő?
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Egy bizonyos Dragan Kolarević összeállította az általa (?) a „szerb kultúra számára végzetes politika zászlóvivőinek” titulált művészek és előadók listáját.
A tekintélyes nevekkel teletűzdelt lajstromra azok kerültek fel, akik Tadićot vagy Čedomir Jovanovićot támogatták választási kampányokban.
Mivel...
2012. SZEPTEMBER 12.
[ 9:22 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!