ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Októberi rituálé
Betűméret:
Pontosabban annak nyugati fele, hiszen a kínaiakat nem nagyon érdekli, az oroszok meg közismerten elleneznek mindenféle pussy riotot.
Szerbiában egyáltalán téma lenne-e a Büszkeség Napja, ha a Nyugat nem tartaná ezt fontosnak? Persze, hogy nem. Lenne-e melegfelvonulás? Persze, hogy nem. Lesz-e az idén?
Még azt se zárnám ki, hogy lesz.
Ezek a balga nyugatiak ugyanis meg vannak arról győződve, hogy alapvető emberi és demokratikus jog, hogy bárki annak vallja magát, aminek akarja, és hogy ezt akár nyilvánosan is megteheti. Egy szabad országban - feltéve, hogy nem veszélyezteted mások szabadságát és más alapvető jogait - lehetsz „meleg” is, „hetero” is, muzulmán is, keresztény is, zsidó is, jobboldali, sőt urambocsá még baloldali is, magyar, albán, szerb, horvát, punk, metal, pártonkívüli, vagy „amannak a pártnak” a tagja, sőt a hajadat is befestheted lilára - anélkül, hogy megvernének, de ha mégis megvernek, a munkahelyről kidobnak, a munkahelyre nem vesznek fel vagy másmilyen módon veszélyeztetnek, akkor a tetteseket megbünteti a jogállam.
Hogy a szerbiai (és nemcsak szerb) többségnek felfordul a gyomra a szivárványos zászlótól (messze van még az itteni felvonulás vizuális részleteket illetően a berlini parádétól)? Hát, kérem, nem mindig a többségnek van igaza.
Az ókori Athén óta kissé módosult a demokratikus társadalom definíciója: ma már nem tartják demokratikusnak és szabadnak azt a társadalmat, vagy közösséget, amelyben a bármilyen kisebbségnek kuss. Ezt a többség diktatúrájának nevezik. Nem mellékesen, a többség néha valójában nem is többség, de hatalom van a kezében.
Szerbiának meg kell tanulnia, rá kell szoknia a másság tolerálására – üzenik Vučićnak és Dačićnak az amerikaiak meg a nyugat-európaiak. Ez is egy vizsga az új kormány előtt, amelyet nem sok szimpátia övez Európa nyugati részében. Ezért nem tartom kizártnak, hogy esetleg mégis megrendezhetik azt a néhány száz méteres sétát.
Mindezt Dačić úgy próbálta röhej tárgyává tenni, hogy „sz..k abba az EU-ba, amelybe a belépő a Pride”. Gondolom, így vélekednek rajta kívül még sokan Szerbiában.
Szerencsére vagy sajnos (nézőpont kérdése), az EU elvben nemcsak egy feneketlen zsák, amelyből kap a csatlakozni méltóztató csóró, hanem valamiféle értékeken is alapszik. Még akkor is ha ezen értékeket elég lagymatagon kérik számon, de előbb-utóbb valamilyen formában mégis megkövetelik. Erről már máshol is meggyőződhettek.
Egyébként, érdekes választ adott Németország új belgrádi nagykövete Tomislav Nikolić szerbiai elnök kijelentésére, hogy nem kell fejvesztve rohanni az EU-ba, mert a „10 éves rohanás koldusbotra juttatta Szerbiát”. (Ezek tényleg azt hiszik, hogy nem emlékszik „a nép” a második évezred utolsó évtizedére? Lehet, hogy jól hiszik.) Nikolić pártja választási közgyűlésén (igen, tudom, hogy lemondott a tagságáról...), ahol 100%-os támogatással választották meg utódját, azt is beleharsogta a lelkes párttag-tömeg fülébe, hogy „ezúttal Szerbiának is lesznek feltételei”.
Minderre a német nagykövet: Szerbiának előbb el kell döntenie, hogy tényleg akar-e EU-taggá válni. Vagyis, ki akar itt kihez csatlakozni?
Dačić egyrészt arról beszél, hogy az állami szerveken kívül más nem tilthat be semmiféle összejövetelt (így a „szurkolók” se, gondolom), másrészt viszont arról, hogy az állam (értsd: ő meg Vučić, vagyis az egyenruhás és az egyenruha nélküli biztonsági szervek főnökei) a biztonsági kockázat alapján dönt arról, hogy megtartható-e a felvonulás. Akkor végül mégis ki dönt?
Arról nem is szólva, hogy egy jogállam hogyan tolerálhat erőszakszervezeteket, amelyek más állampolgárokat fenyegetnek, amelyek tagjai bizonyítottan követtek el bűntényeket? Azért, mert erős a politikai hátterük?
Dačić érdekes húzása lenne, ha szombaton a párszázas félénk menetoszlop élére állna – ő is, a kormány is, azonnal belopózna a Nyugat szívébe. Őt, a dél-szerbiai férfiasság megtestesítőjét, aki oda-odamond (még ha néha nehezen is forog a nyelve) és igazi hazafi, senki se vádolhatná „buzisággal”.
Számára nem lenne sok az az ezer lépés, de Szerbia számára igencsak nagy lépések lennének azok (Neil Armstrong után szabadon). Hogy lenne politikai ára?
Kérem, vannak nagy államférfiak és vannak populisták.
Márton Attila
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
Egy bizonyos Dragan Kolarević összeállította az általa (?) a „szerb kultúra számára végzetes politika zászlóvivőinek” titulált művészek és előadók listáját.
A tekintélyes nevekkel teletűzdelt lajstromra azok kerültek fel, akik Tadićot vagy Čedomir Jovanovićot támogatták választási kampányokban.
Mivel...
2012. SZEPTEMBER 12.
[ 9:22 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!