ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Farkasra bízott bárány
Betűméret:
Reakció pedig nem nagyon volt. A szakszervezetek megszólaltak, már amelyik, de igazi felzúdulás nem történt.
A napilap, amelynek – saját állítása szerint – többségi tulajdonosa egy belföldi mágnás (nem mellékesen, jó viszonyt ápol a jelenlegi hatalommal), egyébként úgy vezette fel a hírt, hogy a törvényt „az európai szabványokkal és az IMF ajánlásai alapján” fogják módosítani. Mint a cikkből kiderül, az idézet valójában a munkaügyi minisztérium egyik államtitkárától származik.
Az ember önkéntelenül is gyanút fog, amikor a hatalomhoz közel állók európai szabványokról beszélnek egy olyan országban, amely rohamos léptekkel tart az ellenkező irányba.
Melyek is azok az „európai szabványok”? Gyanítom, hogy ebben a témakörben is sok minden belefér az „európai szabványokba”, országa válogatja – miként pl. a kisebbségvédelem, a regionalizmus, az egyház és az állam viszonya és sok más kérdés esetében. Persze, vannak az EU-ban alapvető normák, de a konkrét megoldások között jelentős különbségek is vannak egyes tagállamok között.
A tőke, mint mindig és mindenhol, a „munkaerőpiac liberalizációját” követeli, vagyis a munkavállalók jogainak további csökkentését. Egész egyszerűen: azt szeretnék, ha a dolgozót könnyebb lenne elbocsátani, mint most, kevesebb beleszólása lenne pl. saját évi szabadságának az ütemezésébe... Ellenkező esetben nincsenek új munkahelyek, érvelnek és egyben fenyegetnek.
Közben a feketén foglalkoztatottak száma egyes becslések szerint (Demokrácia Központ Alapítvány) „300 ezer és egymillió közötti” és közben „több mint 60.000 alkalmazott hónapok óta nem kapott fizetést, valamint visszaélnek a próbamunka intézményével, és így biztosítanak maguknak a munkaadók ingyen munkaerőt". Ha jól értelmezem, ehhez kérnek a munkaadók még több szabadságot?
Egyben állítólag egyetértenek a szakszervezetek és a munkaadók egyesületei: be kellene iktatni a részleges munkaidőt a törvénybe.
A Novosti értesülései szerint a módosító javaslatok egyike, hogy legyen egy Ügynökség, amely akár egy-két napra „bérbe adná” a munkaerőt az érdeklődőknek. Vajon miért jut erről eszembe az ókori Róma?
Érdekes, hogy a munkaügyi, foglalkoztatási és szociális minisztérium egyik államtitkára azt mondja, hogy az IMF javaslatait igyekeznek beleírni a törvénybe, többek között azt is, mely szerint a meghatározott időre szóló munkaviszony felső időhatára ne egy, hanem három év legyen. A szakszervezetiek erre úgy válaszolnak, hogy ebben nincs semmi új, Szlovéniában is bevezették. Ott az lett a következménye, hogy az újonnan felvett munkaerő 90%-át foglalkoztatják meghatározott időre, tehát csupán minden tizedik kapott „állandó” munkahelyet.
Talán fölösleges ecsetelni, hogy miközben a munkaadó számára az „állandóra szóló” szerződés gondot jelent, mert nehezebben tud megszabadulni a számára teherré vált dolgozótól, ez utóbbinak, esetleg családjának pszichikailag és egzisztenciálisan is mit jelent a szerződés lejártától való félelem. A meghatározott időre felvett dolgozó nem nagyon mer élni jogaival, mert fél a bosszútól Sok esetben nem vehet fel banki hitelt sem.
Ahogyan a keserű szállóige is szól: „A kapitalizmusban mindenki szabad, mégpedig így: fogd a munkakönyved és szabad vagy!”. Munkahelyhez nálunk általában legalább egy kell a három közül: pártkönyv, kapcsolat és/ vagy kenőpénz.
A minisztérium által szorgalmazott tervezetben többek között az áll még, hogy az évi szabadság első része nem háromhetes lenne, hanem csupán kettő, továbbá a legtöbb hét fizetett szabadnap helyett csupán öt járna, a végkielégítés pedig csak azok után az évek után járna, amelyeket az időszerű munkaadónál töltött a dolgozó. A szülési szabadságon levő visszatérhetne ugyan annak lejárta előtt, de kizárólag fél munkaidőre. Az új cégtulajdonos pedig többé nem egy éven át, hanem fél éven át lenne köteles betartani az érkeztekor érvényes kollektív szerződést...
Közben készül a sztrájktörvény is, amely ugyancsak nem ígérkezik munkaerő-barátnak.
Erősebb szakszervezetek nélkül, amelyek kiharcolnák azt a jogukat is, hogy magáncégekben is létezzenek, amelyek meg tudják szorongatni a mindenkori hatalmat, a munkások, dolgozók jogai tovább fognak csökkenni. A hatalom mindig jóba akar majd lenni a nagytőkével (lásd a DS legutóbbi választási szereplésének „intő példáját”).
Igaz, a szavazatok nem onnan érkeznek, hanem zömében a melóstól, a nyugdíjastól meg a munkanélkülitől – ám azoknak mindig be lehet adni valamilyen „nagy” mesét (nemzeti érdek, korrupcióval való leszámolás) vagy cirkuszt kenyér helyett.
Márton Attila
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
Egy bizonyos Dragan Kolarević összeállította az általa (?) a „szerb kultúra számára végzetes politika zászlóvivőinek” titulált művészek és előadók listáját.
A tekintélyes nevekkel teletűzdelt lajstromra azok kerültek fel, akik Tadićot vagy Čedomir Jovanovićot támogatták választási kampányokban.
Mivel...
2012. SZEPTEMBER 12.
[ 9:22 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!