ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Oly távol, s mégis közel
Betűméret:
Mi közünk hozzá, kérdezhetné – és talán kérdezi is – a mindennapi megélhetés kényszerében vergődő?
Márpedig van közünk hozzá. Hiszen az Amerikai Egyesült Államok elnöke annak ellenére is a világ legnagyobb hatalmú tisztségviselője, hogy – paradox módon – a valamikor hidegháború vége óta fokozatosan csökken az Államok nemzetközi tekintélye és befolyása.
E csökkenés sok mindennek a következménye, de talán a legfrappánsabb magyarázatot Biden jelenlegi alelnök adta a tévévitában: G.W. Bush hitelkártyára tett két háborút.
A meglehetősen vitatható körülmények (így kell szépen mondani azt, hogy „valószínűleg választási csalás”) között elnökké lett ifjabb Bush elnöki 8 éve Afganisztán majd Irak lerohanását hozta magával. A G.W. Bush-éra közutálat tárgyává tette az Államokat, olyannyira, hogy Nyugat-Európában sem maradt igazi szövetségese.
Két háború, amelyből az Államok esetleg megpróbálhat elegánsan távozni. Győzni nem lehet, ezt sokan tudták már akkor, amikor G.W. Bush belekezdett valamibe, amit „terrorellenes háborúnak”nevezett el.
Obama kivonta a hadsereget Irakból, maga mögött hagyva a szunnita-síita háborút. Afganisztán a következő: onnan szintén megnyugtató kimenetel nélkül fújt visszavonulót (2014) Obama - kihívója pedig kénytelen-kelletlen (a kampány során) beleegyezett. Mögöttünk a káosz, ugyebár.
Közben az Államoknak egyre erősebb kihívója Kína, nemcsak a Csendes-óceáni térségben, de az USA-t elsősorban az érdekli.
Szóval, mi közünk hozzá?
A nagy kép az, hogy a világ sorsa igenis függ attól, hogy a fura amerikai választási rendszerből mi bújik ki kedden.
Romney ugyan az utolsó tévévitában igyekezett nem annyira harcias lenni, mint korábban, de mindaz, amit Kínáról, Oroszországról, Iránról és Szíriáról mondott az elmúlt hónapok során arra enged következtetni, hogy ő – és akik mögötte állnak – inkább az „odacsapunk, s majd lesz, ami lesz” hozzáállásban hisznek. Ha a Távol-Kelet nem is, de ama Közelebbi (akár a forrósodó Libanon, akár Irán, Szíriáról meg nem is beszélve) robban (ismét), akkor annak mi is megisszuk majd a levét. Alapszinten: kőolaj-árak növekedése, és annak minden létező következménye. Jobban ne is mélyedjünk bele.
Romney már elsütött egy-két bushizmust, nem utolsósorban azt, amikor Malit (Észak-Afrika) a közel-keleti helyzet ecsetelés közben emlegette. Nem ártana, ha világtérképet is mellékelnének az elnökjelölteknek járó biztonsági összefoglalókhoz. Mert akkor talán azt is láthatná Kihívó, hogy – állításával ellentétben – nem tengeri kijáratként van Iránnak Szíriára szüksége.
Ilyen „tudással” is lehet az USA elnökévé válni, láttuk már olyat, főleg ha Floridán a fivér nem annyira ügyesen, mint határozottan, de csal...
Az amerikaiakat nem érdekli a külpolitika, mondják sokan. Felőlük akár lehet is Mali mondjuk Szíria szomszédja, amennyiben és ameddig nem kell oda küldeni a tengerészgyalogosokat. Akkor meg már késő.
Ez a nagy kép leírása -röviden. És a kis kép?
Jött ide Hillary Clintont, pont egy héttel az előtt, hogy eldől majd: marad-e elnök jelenlegi főnöke és egykori vetélytársa. Érdekes időzítés: Szerbia nem egy téma az amerikai választási kampányban, főleg nem olyankor, amikor a hurrikán romba dönti az északkeleti partot.
Hogy miről beszéltek Belgrádban, nem igazán tudni. Dačić mosolygott, viccelt, Nikolić tanácsadója meg igyekezett nem mondani semmit.
Hogy mi érdekli Clintonnét és a kormányt, amelyet képviselt, egy szóban összefoglalható: Koszovó. Na meg talán az is, hogy a NATO keleti határain innen ne legyen orosz csatlós...
Márton Attila
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
Egy bizonyos Dragan Kolarević összeállította az általa (?) a „szerb kultúra számára végzetes politika zászlóvivőinek” titulált művészek és előadók listáját.
A tekintélyes nevekkel teletűzdelt lajstromra azok kerültek fel, akik Tadićot vagy Čedomir Jovanovićot támogatták választási kampányokban.
Mivel...
2012. SZEPTEMBER 12.
[ 9:22 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!