Július végén látott napvilágot a hír, mely szerint az EU elmarasztalta Szerbiát a kisebbségi intézmények kapcsán mostanában történtek miatt. Azt az Európai Unió felé egyre inkább elköteleződő országnak is érzékelnie kell, hogy a korábban visszhang nélkül zajló belpolitikai játszmái immár egyre erőteljesebb nemzetközi hatást váltanak ki. Ez az EU aktuális ország-jelentéséből is látszik. (A vonatkozó EU-s dokumentum 18-19. és a 36-37. oldala foglalkozik a kisebbségekkel: http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2014/140729-screening-report-chapter-23-serbia.pdf.) Az EU meglátásai következő képen foglalhatóak össze: Szerbia számára előirányozza a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosítását, hogy tisztázzák az ezek összetételére, hivatali idejére, jogköreinek megszüntetésére és tagjainak megválasztására vonatkozó szabályokat. A jogi környezetet, beleértve a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt is, további módosításra szorul, hogy figyelembe vehessék a független testületek választási keretrendszert érintő ajánlásait, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény (FCNM) tanácsának tanácsadó bizottsága 2014. évi 3. Véleményét, valamint a szerbiai alkotmánybíróság 2014-es határozatát. Figyelmet kell fordítani a kisebbségek védelmét hivatott rendelkezések hatékony és következetes végrehajtására, beleértve az oktatást, a nyelvhasználatot, a médiához való hozzáférést és kisebbségi nyelven folyó vallási szolgálatot. A nemzeti kisebbségek képviseletét a közigazgatási testületekben, különös tekintettel a helyi szervekre, még minden tekintetben javítani kell.

Most csak felsorolom a legfontosabb kifogásolt eseményeket, s értékelem azoknak a kisebbségi intézményrendszerre, s az EU-val való kapcsolatra tett hatásait. A sorban az első, bár kisebb visszhangot kiváltó esemény a 72/2009-es ún. Nemzeti Tanács-törvény tervezett módosításainak közvitára bocsájtása volt 2013 végén. A Szerb Igazságügyi Minisztériumnak ez a dicsérendő lépése nem érte el a remélt hatást. Nem igazán alakult ki disputa a törvény módosításának irányai kapcsán. (A közvitát megelőzte egy szakértői fórum és egy tudományos találkozás, ahol már kialakultak a módosítás lényegi elemei.) Ebben a kisebbségi közösségek relatív felkészületlensége (csak a nagyobb közösségek képviselői, így a magyarság képviselői is, vettek részt a közvitát megelőző szakmai egyeztetéseken), a közvita bonyolításának sajátosságai (csak a többségi társadalom nyelvén voltak elérhetőek a vitát alakítani hivatott nyomtatványok), s a vele párhuzamosan napvilágot látott AB-döntés a tartomány statútumával kapcsolatos alkotmányos kifogásokról mind az lehetőség marginalizálódását segítette.

Sokkal nagyobb figyelmet váltott ki az Alkotmánybíróság januári határozata. Ez már foglalkozik azon sarkalatos kérdéskörrel, amely a hatáskör alkotmányjogi értelmezése kapcsán kialakult helyzet kisebbségpolitikai vonzatait is körbevette. Sommásan: a belgrádi uralkodó értelmezés szerint hatásköre csak a Skupštinának lehet, a többi intézmény csak ettől alacsonyabb szintű jogosultságokkal rendelkezhet. Ez már nemzetközi téren is elérte a szakmai közvélemény ingerküszöbét. Értelmezésekor azonban nem szabd elfeledkeznünk arról, hogy Szerbiában is a Köztes-Európát jellemző ’hagyomány’ az irányadó: a politikai aktorok hajlamosak a még kevéssé megszilárdult intézményi megoldásokat az aktuális hatalmis konstellációk mentén „újrarendezni”. Egy ilyen, a választói támogatottságból eredeztethető hatalom parlamenten belüli maximalizálására tett – sikeres – kísérlet kulisszájává vált az AB-döntés, s a körülöttük zajló vita. Az új kormány felállásával aztán a kérdést rekord gyorsaság alatt ’oldotta meg’ a Skupština: június 23-ra megszavazták a törvény AB által kifogásolt és a közvitán javasolt módosításait és kiégészítéseit (v.ö.: http://www.parlament.gov.rs/upload/archive/files/lat/pdf/zakoni/2014/1308-14Lat.pdf).

A jelentés legfontosobb következmény, hogy Szerbiának 2015-re akciótervet kell kidolgoznia (http://www.vajma.info/cikk/szerbia/20842/Magyarorszag-udvozli--hogy-Szerbianak-kisebbsegvedelmi-akciotervet-kell-kidolgoznia.html) a kérdéskör EU-s szerveket is megnyugtatni képes rendezésre. Ezen akcióterv függvényében kerül majd megnyitásra az ország csatlakozási tárgyalásain az a kulcsfontosságú, az emberi jogokat is magában foglaló 23. fejezet, mely a horvát csatlakozásnál is sok gondot okozott. (Erről részletesebben Varga László nyilatkozott: http://vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/nagyito-alatt-kisebbsegi-jogervenyesites).

Amit egyelőre sejteni lehet: az immár tagjelölt Szerbiának, ha fenn kívánja tartani jelenlegi elkötelezettségét az EU-csatlakozás iránt, nem lesz módja belpolitikai játszmák mentén taktikázni a kisebbségi és a regionális intézmények (át)alakításával. Ennek fő mérföldköve az alkotmány EU-hoz történő csatlakozás előtt mindenképpen aktuálissá váló módosítása. Egy, a szubszidiaritás érvényesülését elodázó, minden ’hatáskört’ a Skupštinánál tartó, derogáció nem lehetséges. Az országnak dönteni kell, komolyan gondolja-e az európai értékek és megoldások melletti kiállást…

Az sem mindegy, hogy a 2015-ös EU-konstenlációk (az új biztosok és a’megújuló’ apparátus) miként értékelik a majdani akciótervet. Az egyik lehetséges kimenetel szerint elég, ha az ország elismeri Koszovó függetlenségét, s akkor a többi területen elértek kevésbé komolyan kerülnek számonkérésre. Egy másik forgatókönyv alapján egy kompetens és elkötelezett bővítési biztos szigorúan számon kérheti a 23. fejezet amúgy képlékeny (: tételesen eddig rögzítésre nem került) követelményeit.

Nekünk sem mindegy, hogy kinek milyen pozíció jut a nagy őszi osztozkodásnál…

Pap (Peé) Tibor