Mától a világháló használói számára elérhetőek a szerbiai nemzeti tanácsok választásainak hivatalos eredményei. Az albán és a bosnyák közösség képviseleteinek kivételével, amelyek estében ki kell várni a jogorvoslati/egyes körzetekben a szavazási eljárás megismétlésének kimenetelét, immár tudható, hogy ’kik’ (mely listák tagjai s milyen számban) hozhatnak a következő négy évben döntéseket a kulturális autonómia szakterületeivel kapcsolatban. (Hogy mindez kikre lesz kötelező érvényű, s kikre nem, azaz politikai vagy csak szimbolikus döntések kapcsán lesznek-e illetékesek a nemzeti tanácsok, az még nem dőlt el.) Az eredmények Köztársasági Választási Bizottság honlapján olvashatóak. L.: http://www.rik.parlament.gov.rs/latinica/propisi_frames.htm. A hétfőn megismert előzetes eredményközlést illetően nem lehet sok változást találni. A ’jó hír’, hogy szinte mindegyik lista (egy bosnyák, egy bolgár, egy román és két albán kivételével) mandátumot tudott szerezni. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a napokban – még a hivatalos végeredmények kihirdetése előtt – beindult a legitimáció-diskurzus a vajdasági magyar nyilvánosságban is.

A választások másik közös jellemzője, amely minden közösség esetében érdektelenség figyelhető meg. Ez a részvételi arányok alacsony voltán látszik. És erre hivatkozva indult be a frissen megválasztott képviseleti szervek legitimitását elvitató közbeszéd. A választók érdektelenségét nem lehet szó nélkül hagyni. Annak oka van és következményei is lehetnek. A magyar közösség tekintetében mindenképpen. Ám ezen okok és következmények a politikatudomány felől szemlélve az eseményeket egészen máshol látszanak kőrvonalazódni, semmint azt a választások során közvetlenebbül érintett (induló és/vagy kevéssé jól szereplő) megszólalók feltételezik.

A választások eredményeinek legitim voltát soha nem a győztesek és a vesztesek kiléte határozza meg. Ahogy a részvételi arány sem egy-egy pártról/listáról ’fogalmaz meg’ sarkos véleményt, hanem a választható paletta egészéről. Egy választási helyzet politológiai szempontból akkor közelít a tökéletes felé, ha a választók szinte minden önmagát jól artikuláló/a szociális- és értékközösségek tekintetében nagy bizonyossággal bemérhető csoportjai számára kínál választható opciót. Ebben a tekintetben a mostani szavazás is messze elmaradt az elvárhatótól. De ezt nem a perszonális autonómia elégtelenségével magyarázható illetve a központi források (e célra felcímkézett kampánypénzek/felületek) hiányára vezethető vissza. Ezek a körülmények is szerepet játszottak a jelen helyzet kialakulásában. (Soha és sehol nincsenek teljesen „egyenlő erőviszonyok.) De nem ez volt a döntő. A közgazdasági elméletek egyik kedvenc tézise a választói racionalitás. E szerint nem éri meg elmenni szavazni, mert a ráfordított költség (energia, alternatív tevékenység, pl. tévézés) nem arányos a döntés meghozatalában betöltött szavazati befolyással. Ha ez az elmélet a gyakorlatban is érvényesülne, akkor azt kellett volna, hogy eredményezze, hogy a magyarok menjenek el a legkisebb és a reziduális (pár ezer fős) kisebbségek a legnagyobb arányban szavazni október 26-án. Hiszen egy-egy magyar szavazat befolyásolja a legkisebb mértékben a végső döntést, mivel ez a legnépesebb közösség Ám éppen fordítva történt. Tagadhatatlan, hogy a 40%-os magyar részvétel alacsony, főleg az előző 55%-hoz képest, de még mindig ez az egyik legkiemelkedőbb (pontos adatokkal majd az összes közösség végső adatainak az összevetését követően tudok számolni).

A magyar részvétel nagyjából az amerikai szintjén mozog. Ez az európai átlagokhoz képest rettentően alacsony. (Ám másod és harmad rangú [: pl. EU-s választásoknál, ahol nem látja át a szavazó a saját szerepét a bejáratottabb demokráciákban sem,] szintén előfordul.) De nem okozója a legitimitási válságnak. A Magyar Nemzeti Tanács elnökének a választói akartból következő legitimitása így Obama elnök úréval ’vetekszik’. Az erejük (a cselekvési potenciáljuk) azonban már nem sorolható azonos politikai dimenzióba.

Az minden bizonnyal jót tesz a vajdasági magyar pártrendszernek, hogy a VMSZ-től jobbra tisztulni látszik a kép. A VMDK lehet a következő négy évben a jobboldali kihívó, s nem csupán a nemzeti tanács tekintetében. A többségi pártok gyámkodása mellett induló listák mögül időközben elillant az politikai hitel, amellyel komolyabb szavazati arányra számíthattak volna. Nincsenek hatalmon, így már nem vár tőlük senki pótlólagos forrásokat a központi újraelosztásból (ezek eddig sem tartoztak az nt-k hatáskörébe, de a választók ilyen irányú tisztán látása több, mint kérdéses). A baloldali proteszt szavazatok begyűjtésére azonban továbbra is alkalmasnak látszanak. És ez így is marad mindaddig, amíg a baloldali/liberális értékeket a nyilvánosság terrénumán harcosan képviselő kis körei a ’szabdságnak’ be nem merik vállalni a közvetlen – választások útján történő – megmérettetést. Ha ez elmarad, akkor még futhatnak néhány kört a ’ligások’ és a ’demokráták’ csendestársaiként szerveződő listák. (Ami ugyan ellentétes a törvény betűjével, de megfelel a társadalmi állapotoknak: Magyar baloldali párt/lista hiányában, növeli a politikai értelemben vett alkalmasságát a pártrendszernek a vélemények megjelenítésére.) A választástól távolmaradó, annak bojkottjára felszólító pártok azonban hiába értelmezik úgy az alacsony részvételi arányt, hogy az el nem mentek ’rájuk szavaztak’. Azt – lévén tapasztalt politikusok – maguk sem hihetik igazán.

Persze a legitimitás kérdése továbbra is terítéken marad.

Ám az az egész közösségre nézve hozhat kevésbé üdvös következményeket.

A szerbiai kisebbségi intézményrendszer további alakulásakor hiányozni fog egy skót típusú (97%-os feliratkozási, 86%-os részvételi arány) kiállás a többségi társadalom felé megfogalmazandó követelések mögül.

A politikai siker – akarjuk, nem karjuk – erő kérdése is.

Pap (Peé) Tibor

^{* A szerző Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíjas. A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásá}