A folyamatosan alakuló EU-csatlakozási törekvések ismét új kontextusba helyeződtek a 2012-es választásokat követően. A 2014-es esztendő, magyar szempontból is felemásra sikeredett. (A VMSZ szerint is: http://www.vmsz.org.rs/hirek/sajtofigyelo/az-integracios-folyamat-szempontjabol-felemas-volt-az-ev.)

A Szerb Haladó Párt vitán felüli vezető kormányerővé válásával nem maradt olyan, az EU-csatlakozást ténylegesen is megkérdőjelező politikai aktor a belpolitikai porondon, amely tényleges politikai alternatívaként jöhetne rövid távon számba. Ugyanakkor az EU-nak is számolnia kell azzal, hogy bár megnyilatkozásaiban a kormányzat a mielőbbi csatlakozást szorgalmazza, azért a szerb szakértői diskurzus komolyan számol a hosszan elnyúló, a szerb nemzeti érdekeket figyelembe vevő folyamattal. (L.: Slobodan Samardžić – egykori Koszovó-miniszter – tudományos kiadványait a Službeni glasniknál: pl. Srbija u procesu pridruživanja Evropskoj uniji.) E mögött az húzódik meg, miszerint egy magát újraszervező, az „erős állam” jegyeit felmutatni képes Szerbiának sokkal komolyabb esélyei lennének nemzeti érdekeinek az elfogadása mellett csatlakozni az EU-hoz.

Mindeközben az EU sem tisztázta még a csatlakozás tényleges feltételeit. Annyi bizonyos, hogy az EU számára a 23., a 24., (’a két jogállami’) és a 35. fejezet (utóbbi szól a Koszovóval való viszony rendezéséről) kiemelt fontosságú. Ezen fejezetek elsőként kerülnének megnyitásra, s utolsóként lezárásra: azaz az itt elérendő eredmények fogják dominálni a csatlakozási tárgyalások menetét. Hallani lehet egy, Koszovóra kidolgozandó szerb kisebbségvédelmi modellről is, amely – a Stanislava Paktól, Nikolić elnök tanácsadójától származó információk szerint “specifikus és nem a világban már alkalmazott megoldások szó szerinti átvétele lesz” (l.: http://www.vajma.info/cikk/szerbia/21560/Szerbia-Brusszelt-megelozve-kivanja-eloterjeszteni-Koszovoval-kapcsolatos-tervet.html.).

A 35. fejezetet illetően új fejlemény, hogy Nikolić elnök – a dolgok előzetes tisztázása, meg önmaga marginalizálódó helyzetének eseteges megerősítése céljából – felvetette a Koszovóról való népszavazás kérdését. Ez a provizórikus ’demokratikus aktus’ arról lenne hivatott dönteni, hogy a mindenkori szerb kormányok kaphatnak-e a jövőre vonatkozóan felhatalmazást ahhoz, hogy az EU-csatlakozás oltárán feláldozzák Koszovót. (Elismerjék Koszovó függetlenségét, hogy ’cserébe’ az ország az EU tagja lehessen.) Az elnök állásfoglalása egyértelműnek látszik: Egy ’Ön Koszovót vagy az EU-t választaná?’ népszavazás esetén az EU-ra adott igenek esetleges győzelmét követően ő lemondana – ezzel is előre ’dramatizálva’ a majdani népszavazást.

A bizonytalanságot a kisebbségi kérdések ilyetén történő tematizálása vélhetőleg nem fogja csökkenteni. A szerb modell megalkotása csak akkor lehet konstruktív, a folyamatot előbbre vivő eleme a csatlakozási tárgyalásoknak, ha azt, a helyi sajátosságokat figyelembe véve, ám normatív alapon, s nem csak a helyi (koszovói) kisebbségek helyzetének javítása céljából szövegezik meg. A jelen politikai konstellációban ugyan a szerbiai kisebbségek domináns pártjai felismerték a számukra megteremtődött szereplési lehetőségeket a csatlakozás folyamatában, de nem valószínű, hogy az eddigi – az együttműködés jegyében a saját kisebbségi pozícióikat is erősítő kompromisszumaik – fenntarthatók lesznek, ha a koszovói szerbeknek kiharcolni kívánt státust a szerb állam egyedinek, a saját kisebbségei viszonylatában megvalósításra nem célszerű megoldásának gondolják. Egy ilyen kimenetele az eseményeknek markánsan felülírná a kisebbségi politika erőviszonyait: mind az egyes etnikai pártok támogatottsági mutatói, mind a kisebbségi közösségek követeléseinek érvrendszerei átalakulnának.

E tekintetben csak az EU lenne képes elébe menni az eseményeknek. Már amennyiben – hosszú évtizedek tétovaságát követően – igen rövid idő alatt képes lenne kialakítani egy normatív, mindenkire egyformán vonatkozó, kisebbségpolitikai stratégiát. Ám nem igazán várható, hogy a Deli Andor által említett EP-s szándék (l: http://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/deli-andor-gazdasagi-reformok-mellett-kisebbsegi-temak-fontosak) – amely jelen állás szerint a FIDESZ-KDNP mellett legfeljebb FUEN-be tömörült EP-s pártok támogatását bírhatja, s melynek célja, hogy „a kisebbségi témakör is felzárkózzon a nagypolitikai kérdések mellé” – az EU napirendjére kerüljön.

A Szerbiával 2015. február 9-ére ütemezett, következő tárgyalás időpontjára szinte biztos, hogy nem fog bekövetkezni egy ilyen EU-s fordulat a 23. fejezet elvárásait illetően. Ilyetén pedig Szerbia, s a szerbiai pro Koszovó politika egy időre ismét lépéselőnybe kerülhet. S ez nem feltétlenül fogja elősegíteni a térség stabilizálódását.

Pap (Peé) Tibor