Reprezentatív kiállításon mutatja be tíz esztendő legszebb munkáit a Tisza-folt társaság, amely egy évtized elteltével is önfenntartó csoportként működik, mindenféle támogatás nélkül, csupán egyének, a csoporttagok barátai, ismerősei sietnek olykor a segítségükre. Az egyetlen biztos támaszt a Tisza Néptáncegyesület jelenti számukra, amely saját helyiségeit bocsátotta a foltvarrók rendelkezésére teljesen bérmentve, hogy havonta egyszer összejöjjenek és együtt dolgozhassanak. A szép gesztusért hála a csoport felvette a Tisza-folt nevet.

A lelkes kézimunkázó asszonyokat az alapító Mák Erika pedagógus vezeti.

“Baráti társaságként kezdtük, baráti társaság maradtunk tíz esztendő elteltével is. Nem csak szeretünk, de merem állítani, hogy tudunk is varrni, hisz néhányan a csoportból eljárunk különböző magyarországi foltvarró táborokba, ugyanis itt Szerbiában ezzel nem sokan foglalkoznak, ott fejlesztjük tudásunkat és bízom benne, hogy ez a kiállított munkákon látszik is. De nem csak mi megyünk, hiszen a Magyar Foltvarró Céh (MFC) képviselői az elmúlt két évben már négy alkalommal jártak nálunk és tanítottak bennünket az új technikákra. Mivel a kiállításunkra is eljöttek, a holnapi napra is szerveztünk velük egy közös varrást. Hogy miért nevezik foltvarrásnak ezt a foglalatosságot? Évszázadokkal ezelőtt kapta a nevét, amikor valóban különböző foltokat varrtak össze az asszonyok, de ez ma már nem erről szól. Mi azonos minőségű anyagokat vásárolunk, szabunk ki, majd meghatározott, konkrét nevekkel bíró minták alapján összevarrjuk. Ez már tudatos munka, mindannyiunknak megvan a kedvenc technikája, a kedvenc területe, ami a kiállítás anyagán is jól kivehető.”

A reprezentatív kiállításon elsőként Čobanov Márta, a képtár vezetője köszöntötte a megjelenteket, aki képzőművészként sokat segített a kiállítási anyag esztétikus elrendezésében. A képtár két szintjén egyebek mellett asztali- és falidíszeket, táskákat, párnákat, takarókat, babákat, képkompozíciókat láthattak a megjelentek, amelyek mindenkit elkápráztattak. A MFC képviseletében Kacsuk Évi vezetőségi tag köszöntötte a jubiláló társaságot nagyra értékelve a magyarkanizsaiak munkáját, de a MFC és a Tisza-folt között kialakult gyümölcsöző kapcsolatot is.

“Két éve járok viszonylagos rendszerességgel Magyarkanizsára és azt tapasztalom, hogy a Tisza-folt nem csak egy igazi baráti társaság, hanem kivétel nélkül valamennyien remek foltvarrók is. A kiállítás is igazolja, hogy milyen sokrétű és gazdag a munkásságuk. Elsősorban a közös munkákra hívnám fel mindenki figyelmét, hiszen azon túl, hogy a foltvarrók nagyszerű egyedi munkákat készítenek, a foltvarrás csúcsa a közös munka, ami eggyé kovácsolja a társaságot. Nagyon szép a kiállítási anyag, engem elsősorban a gyönyörű, harmonikusan összedolgozott színek fognak meg, de a paletta technikailag és kivitelezésben is páratlanul gazdag. Személy szerint nagyon hálás vagyok, hogy - ha nem is túl gyakran – de lehetőségem van eljönni ide, nagyon szeretek itt, és köszönöm a lányoknak, asszonyoknak, hogy ilyen szorgalmasan és odaadóan dolgoznak. Nézzék meg jól az alkotásokat, faggassák ki készítőiket, mert a foltvarrók nagyon szeretnek munkáikról beszélni, mivel azok mindegyikének története van!”

Szabó Borbála, a társaság egyedüli törökkanizsai tagja már az alapításkor csatlakozott a csoporthoz. Mák Erikával közösen próbáltak minél több érdeklődőt maguk köré gyűjteni. Míg 2007-ben tízen, addig ma már 17-en hódolnak ennek a szép foglalatosságnak. A kiállításra mindenki a legszebb munkáit hozta el. Borbála is több alkotással mutatkozott be, a legpazarabb mégis az a takaró volt, ami nem kevesebb, mint 1.030 darabból állt össze.

“Az anyagot évekig gyűjtögettem. Az otthoni 10x10 centis, mindenféle színű anyagdarabokból már volt vagy 700, amikor úgy döntöttem, másoktól is kérek segítséget. Nagyon sokfelé vannak ismerőseim, nem volt gond összeszedni a kellő mennyiséget. Azt szoktuk mondani, hogy minden foltvarrónak egyszer meg kell varrnia egy 999 darabból álló takarót. Nos, ezt én már bőven túlteljesítettem. Egyébként is legszívesebben éppen az apró darabokból álló munkákkal szeretek foglalkozni, mondjuk táskavarrásban nem vagyok valami jó. Ezt a nagy takarót is nehezebb volt összegyűjteni, mint összevarrni, de megérte. Nagyon szeretnék Törökkanizsán is létrehozni egy foltvarró csoportot, egy évtized után azt hiszem, már tanítani is tudnám őket, de sajnos nincs iránta érdeklődés.”

Tisza-folt csoport kiállítását december elsejéig tekinthetik meg az érdeklődők a Dobó Tihamér Képtárban.

Bödő Sándor