Végzős középiskolások, akik már saját, megjelent könyvvel büszkélkedhetnek, vagy költeményeiket antológiákba válogatták be. Olyan horgosi fiatalok mutatkoztak be hétfő este a helyi művelődési ház színpadán, akikre jogosan lehet büszke a falu.

Tehetséges fiatalok találkozója címmel hirdették meg az eseményt, a beszélgetés témája pedig az írás és a könyvkiadás volt. Hat olyan fiatal volt az est vendége, akik az elmúlt években regényeket, verseket írtak, vagy szakkönyveket adtak ki. Ők hatan név szerint: Calbert Anikó, Császár Dominik, Rác Petra, Szél Gréta, Szögi Klaudia és Varga Márk. Aki a fiatalokat kérdezte, az Kozma Rita, a szegedi Délmagyarország horgosi származású újságíró-szerkesztője volt.

Szél Gréta szerint gimnáziumi magyartanárának köszönheti, hogy eddig eljutott. Ő buzdította, hogy írjon verseket a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjére. Harmadikosként sikerült elérnie, hogy második díjat szerzett a KMV-n. Versei most bekerültek egy antológiába.

Hasonló irodalmi pályát mondhat magáénak Calbert Anikó is. Ő is a Kosztolányi gimnáziumba járt. Harmadikban harmadik lett a KMV-n a versével, a negyedikben második. Azt mondja, a vetélkedőn a versét is sikerült jól elmondania, ami annak volt köszönhető, hogy erős fény világította meg a színpadot és így nem látta a közönséget, mert eléggé lámpalázas.

Rác Petra négy éve kezdett verseket írni. Azért vágott bele, mert meg akarta hódítani kiszemelt múzsáját. Az interneten felfigyeltek költeményeire, s segítettek neki, hogy azok idén magánkiadásban megjelenjenek. Igaz, csak harminc példányban.

Szögi Klaudia versei is több irodalmi lapban megjelentek már, például az Előretolt Helyőrségben. Nem tarja számon a megjelenések számát és helyét, mert számára az alkotás folyamata a fontos, s nem az, hogy később a verseit nyomtatásban lássa.

Császár Dominik igazi csodabogár. Ő egy regényt jelentetett meg - dacból. Az iskolában ő írta osztálytársai dolgozatát is. Azok ötöst kaptak, ő a sajátjára viszont csak hármast. Kérdőre vonta tanárát, aki azt mondta, majd akkor lesz ötöse, ha könyvet jelentet meg. Dominik tehát nekilátott a regényírásnak, amit többször abbahagyott, majd újra kezdett. Végül mégis elkészült a kézirat. Az első kiadó bár nem fogadta el a munkáját, útba igazította, hogy hol próbálkozzon. A másodiknál viszont célba ért, megjelenhetett a könyv, amit büszkén mutatott meg tanárának. A könyvet saját maga illusztrálta, persze azért, mert korábban azt mondták neki, hogy nem tud rajzolni. Évekbe telt, de a képzőművészet rejtelmeibe is belejött.

Varga Márk picit kilóg a sorból. Neki is megjelent ugyan egy könyve, de tankönyvről van szó. Megunta, hogy középiskolás évei alatt nem volt megfelelő tankönyvük programozásból. Összeállított tehát egyet, ami nagyon jól sikerült. Tanára javasolta, hogy adja ki. Márk Szegeden járt iskolába, a könyv a magyar tanterv alapján íródott, de diákbarát nyelven. Bemutatókat tart, de különórákat is ad.

A beszélgetés folyamán elhangzott, hogy mindnyájan máshol képzelik el a jövőjüket. Legtöbben Magyarországon fognak majd egyetemre járni, de lesznek olyanok is, akik Újvidéken. Vágynak a pezsgésre, az igazi kihívásokra, a városi életre. Az írást nem fogják abba hagyni, ígérik.

A közönség soraiban ült egykori tanárnőjük is, aki az est lezárásaként nagyon fontos mondatokat fogalmazott meg: el kell hagyniuk szülőfalujukat egy időre ahhoz, hogy rájöjjenek, mit adott nekik az a közösség, ahonnan származnak. Bárhol is éljenek majd, biztos, hogy a szívükben örökre horgosiak maradnak.