Horgoson megtartották a tehetséges fiatalok újabb találkozóját. A második rendezvényre olyan fiatalokat hívtak meg, akik képzőművészetet tanulnak, azzal foglalkoznak. A helybeli művelődési ház és a József Attila fiókkönyvtár szervezi a tribünsorozatot azzal a céllal, hogy bemutatkozási lehetőséget adjanak a fiataloknak. A rendezvényen Herédi Károly fiatal tanár faggatta vendégeit, szó volt tervekről, álmokról, arról, hogy ki kacsingat más művészeti ágak felé is.

Öt fiatal tudott eleget tenni a meghívásnak, igaz, egyikük csak a technika segítségével vehetett részt a beszélgetésen.

Jelen voltak a Szabó nővérek: Margit, Kinga és Franciska. Nyugodtan mondhatni, hogy családjukban évszázados hagyománya van a képzőművészetnek, családtagjaik közül többen is foglalkoztak, foglalkoznak festészettel, nem volt kérdéses, hogy ők is ezen a pályán indulnak el. Margit ötödéves a Pécsi Tudományegyetemen, a festészeti szakon. Már középiskolában is festett, a zentai Bolyai tehetséggondozóban tanult. Kinga Szegeden jár a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolába, a grafika szak végzőse. Franciska Margithoz hasonló pályát futott be eddig. Másodéves Pécsett, festészeten. Előtte ő is a Bolyaiba járt.

Szalma Antónia a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium másodikosa, természetesen képzőművészeti tagozatra jár. Mindig is érdekelték a művészetek, s nemcsak a festés, hanem a színjátszás és az írás is. Az új dolgok megalkotása az, ami mindig is vonzotta. Gyermekkorában szívesen nézegetett festményeket, amelyeken rejtett szépségeket keresett. Egy virágcsendélet annyira elbűvölte, hogy annak hatására kezdett el festeni ő is. Kedvence, példaképe Vincent van Gogh, akinek a festményei mindig hangulatot teremtenek, függetlenül attól, hogy milyen kedve is van az embernek.

Sárkány Balázs online vett részt a tribünön, jelenleg ugyanis Spanyolországban van, egy kis településen, mint fogalmazott, igazából követ farag, azaz szobrokat készít. Egy ismerősének ismerőse révén jutott el oda, egy idős művészetpártoló úrnak segít megvalósítani szoborterveit. Az ő családjában is hagyománya van már a képzőművészetnek.

Herédi Károly első kérdése beszélgetőtársai bemutatkozása után arra vonatkozott, hogy az esteleges családi hagyományokon kívül mi inspirálta a fiatalokat arra, hogy művészi pályára lépjenek.

Margit elmondta, hogy nagyon érdekelte a belsőépítészet, a lakberendezés is, de azután rájött, hogy a festészet az, amiben igazán otthon tud lenni. Biztosan nagy szerepet játszott az is, hogy édesanyjuk otthon festett, olajfestékszagú volt a műterem, meg sunyiban bele is festtetek egy-egy képébe, amit nem lett volna szabad. A szülők nm ellenezték a pályaválasztásukat, hagyták, hogy kiteljesedjenek. Kinga és Franciska is megerősítették, hogy korán kezdték a rajzolást, hamarabb volt ceruza a kezükben, mint ahogyan elkezdtek beszélni. Kinga szerint még keresik magukat a képzőművészeten belül, ő inkább a grafikában érzi otthon magát, a festés csak a hobbija marad.

Balázs szerint nem volt más választása, mint a képzőművészet, de nem is akarta volna, hogy más választása is legyen. Óvodás koráig édesapjával rajzoltatott meg mindent, amit elképzelt. Az óvónéninek azonban nem tetszett, hogy ő maga nem akart rajzolni, s ezért neki is munkához kellett látnia. Volt egy időszak, amikor édesanyja kétségbeesett, amikor a fia tetoválóművész akart lenni, végül rájött, hogy a rajzolás az, amiben otthon tud lenni, s eszerint választott iskolát. Van Gogh őrá is hatott, ő volt az etalon. Portfóliójában van egy Vincent van Gogh-hommage, az ecsetvonásait rakta össze pici fadarabokból.

Minden fiatal alkotónak volt egy mestere, vagy a családon belül volt egy stílus, mennyire volt nehéz eltávolodni ezektől? Mikor érezték azt, hogy megtalálták a képzőművészetben azt, ami a sajátjuk? - érdeklődött a beszélgetés moderátora.

Balázs szerint nem biztos, hogy ő 30 éves korára megtalálja saját stílustát. Schiele 27 éves korára már mindent letett az asztalra, ránéz az ember egy festményére, s megmondja, hogy az egy Schiele. Az ő szobrairól, grafikáiról nem fogják megmondani, hogy az ő munkái. Egyelőre még nincs egy meghatározó karaktere a művészetének.

Margit szerint nem könnyű az, hogy a fiatal művész önmagára találjon. Volt egy időszak, amikor be volt feszülve, hogy saját stílust találjon ki, de azután rájött, hogy a művészeknél korszakok vannak, amik változnak. Inkább a téma volt az, amire rátalált, az elkészült alkotások viszont nem hasonlítottak egymásra. A koncepció alakult ki, s ahhoz ragaszkodik. Szeret kísérletezni még most is.

Kingának sincs még saját stílusa, próbál mindenbe belekóstolni remélve, hogy valamire rátalál. Margit ezzel nem ért egyet, szerinte Kinga régebbi képein is fellelhető már egyféle kézjegy, ami húgánál alapból jön.

Franciska még teljesen nyitott, mindent kipróbál, de még nagyon az elején van az útkeresésnek, de nehéz elszakadnia attól, amit a középiskolában tanult meg, pedig jó lenne, hogy lendületesen tudjon dolgozni.

Antónia is úgy fogalmazott, hogy az iskolában szeretné megtanulni az alapokat, hogy azokat azután áthághassa, amivel mások is egyet értettek. A tanultak szükséges gátat jelentenek, amik fontosak az indulásnál, például, hogy majd egyszer egy absztrakt munkát elkezdjen, de azután le kell vetkőzni azokat, hogy az ember tovább léphessen.

Antóniát több művészeti ág is érdekelte, s nehezen tudott közülük választani. Egy pillanat elhatározása volt csupán, hogy a Kosztolányi gimnáziumból átiratkozik a Bolyaiba. A felkészítőkön nem vett részt, a felvételi előtt öt nappal hívták fel az iskolát, de sikeresen vette az akadályt. Most rengeteget rajzol az iskolában, viszont a színészet is érdekli. Díjként nyerte el a lehetőséget, hogy részt vegyen a Tanyaszínház idei produkciójában. Ez gyermekkori álma volt, sok mindent megtanult a próbák folyamán.

Az alkotás folyamatártól is faggatta a műsorvezető a fiatal művészeket. Könnyen jön az ihlet, vagy hosszú vajúdás, mire egy-egy mű megszületik?

Balázs szerint az egyetemi évek alatt könnyebb dolgozni, van műhely, műterem. A tanulmányok befejezése után viszont kirántják a talajt az ember lába alól a szobrászok esetében, mert az poros meg hangos, gépek kellenek hozzá, meg szerszámok. Volt egy időszak, amikor grafikával, linóleummal foglakozott, tusrajzokat készített. Amikor az ideje engedte, fát farigcsált, de azzal nem volt túl termékeny.

Margit szerint is ijesztő, hogy lassan befejezi egyetemi tanulmányait, mert most még biztos lábakon áll. Amikor úgy tartja kedve, megfest egy háromméteres képet. Viszont nem tudja, mit hoz a jövő. A műterem bérlése drága, s valamiből meg is kell élni. Gondolkodik az alternatívákon, hogy esetleg tanítson, vagy teljesen mást csináljon a későbbi életében. Mindenestere a művészethez közeli dolgokkal szeretne majd foglalkozni. Az egyetemi műteremben azért jó dolgozni, mert ott több ember van, közösen alkotnak, több inger éri a művészt, segítenek egymásnak. Hogy hogyan találja fel magát a művész az életben, azt nem tanítják az egyetemen, mindenki csak önmagára hagyatkozhat, hogy mennyire ügyes. Balázs tapasztalata szerint más európai egyetemeken sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az önmenedzsmentre, Magyarországon a szakmaiság elsajátíttatására fektetik a hangsúlyt.

Franciska álma az, hogy fessen, bár gondolkodik azon, hogy jó lenne elvégezni még egy szakot.

Kinga grafikát tanul, azzal a szakmával könnyebb az elhelyezkedés, sok a lehetőség, bár kacérkodik a gondolattal, hogy látványtervezéssel foglalkozzon.

A beszélgetés folyamán Herédi Károly feltette a kérdést, hogy mennyire tartják fontosnak, hogy a munkáikkal provokálják a nézőt? Balázs szerint a művészet eszköz, arra használjuk, amire akarjuk. Provokálni is lehet vele, de ő nem akarja erre a célra használni. Franciska szereti a humoros képeket, nem akar túl mély mondanivalót belevinni a képekbe.

Beszéltek az esten a kísérletezésről. Balázsék egy nyáron összehordtak mindenféle kacatot, s azokat próbálták képzőművészeti alkotásokhoz felhasználni, de ez ma már nem foglalkoztatja. Margit szívesen fest régi fotók alapján. Ez akkor kezdődött, amikor nagymamájánál régi családi képeket talált. Még ma is jó témának tartja, mert szeret embereket festeni. Szereti kiragadni az alakot a fotón látható kontextusból és áthelyezni egy másik helyzetbe. Kinga szeret “szöszölni” a képekkel, szereti apróra kidolgozni a részleteket. Antónia még nagyon a pályája elején jár, és sok minden nehézséget okoz neki. A portrékészítést még nem tanulták. Egyelőre tájképeket fest szívesen. Nem biztos, hogy szabályosan csinálja, de azt szereti csinálni.

A fiatal horgosi képzőművészek néhány alkotása megtekinthető a helybeli művelődési ház állandó tárlatán. Reméljük, hogy az elkövetkező években még több festményük, grafikájuk, szobruk kerül ide annak bizonyítékaként, hogy elismert művészekké váltak, a szülőfalujuk pedig a munkáik kiállításával tiszteleg művészi teljesítményük előtt, jelezve, hogy mennyire büszke rájuk. Sok jó ötletet, jó munkát, kitartást mindannyiuknak, hogy ez megvalósulhasson!