Szerda délután színültig megtelt a magyarkanizsai József Attila Könyvtár emeleti Koncz István-terme. Ekkor rendezték meg ugyanis a hagyományos, költészetnapi szavalóversenyt. Az előselejtezők után itt már a legjobb versmondók léptek a Jerasz Anikó elnök, Mikuska Judit és Nikoleta Karačonji összetételű zsűri elé. A szülők is kíváncsiak voltak csemetéik teljesítményére, csendben, de annál nagyobb izgalommal szurkoltak a közönség soraiban. Nem is jutott mindenki számára hely, pótszékeket kellett biztosítani.

Mennyire sikerült megszerettetni a gyerekekkel az évek alatt a verset és a versmondást? Elsőként a szervezőt, Vörös Anna könyvtárost kérdeztük a tapasztalatokról.

- Már sok-sok évtizede, hogy megrendezzük a szavalóversenyt. A könyvtárunk névadója József Attila, április 11-e pedig a magyar költészet napja. Minden évben e dátum köré szervezzük a versenyt, ami községi szintű. Ez azt jelenti, hogy az itt fellépő diákok túlestek az osztályselejtezőkön, az iskolai bajnokságokon, s most a győztesek mutatkoznak be nekünk. Ugyanakkor idén Petőfire is emlékezünk, hiszen Petőfi emlékév van, ezért megemlékezünk a 200 éves jubileumról is.

Ha visszatekintünk az elmúlt évek versenyeire, milyen tapasztalatot lehet levonni?

- A gyerekek versmondása évről évre jobb. Mindig is gondban van emiatt a zsűri. Hozzáteszem azonban, hogy itt nincs helyezés, csak könyvjutalmak azzal, hogy minden fellépő diák eleve kap egy elismerő oklevelet, ajándékkönyvet, könyvjelzőt, tehát ahogyan erőnkből telik, díjazzuk őket. Ezen felül még külön könyvjutalomban részsülnek a ma legjobbak. Azt mindig kihangsúlyozzuk, hogy a mai délutánon ennek a zsűrinek ezek a diákok voltak a legjobbak. Próbáljuk motiválni őket és én azt gondolom, hogy sikeresen, mert olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy nagyon sokat jelentkeztek az osztályokban, akik verset mondtak. Ami egy kicsit szomorúvá tesz bennünket, hogy középiskolások már nem ilyen érdeklődőek.

Mikuska Judit, a zsűri egyik tagja. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mire figyel oda a szavalók értékelésekor.

- Mindenféleképpen fontos már a gyerekeknél is az emelvényre való kiállás, az, hogy hogyan értelmezik magát a szöveget, bár nem előadóművészek, fontos, hogy jól értelmezzék a szöveget, hogy ténylegesen értsék azokat a verseket, amiket mondanak, hogy tisztában legyenek azzal, hogy egy-egy szónak mi a jelentése. Petőfi is nagyon sok olyan szót használ, amit mi ma, a mai gyerekek már nem használnak, nem ismernek.

Milyen a jó versválasztás?

- Minden gyerekhez más illik. Minden gyereknek más a temperamentuma, a személyes élményei, amihez tud kapcsolódni. Szerintem nagyon fontos, hogy megtalálják azt a verset, amiben valahol ők maguk is benne vannak. Egyénenként ez teljesen változó.

Nikoleta Karačonji is egyetértett mindazzal, amit Mikuska Judit elmondott. Tőle arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a szerb ajkú gyermekek mondanak-e magyar verseket természetesen szerb nyelvű fordításban.

- Igen, volt már erre példa, s ezek nagyon érdekesek, mert gyakran a fordítás azért egy picit más lehet, mint az eredeti szöveg. Más élmény meghallgatni az eredeti vagy a fordított szöveget.

Miután megkezdődött a verseny, a gyerekek egymás után léptek a pódiumra. Nagyon változatos volt az elszavalt versek listája, hisz nem volt kötelező Petőfi költeményt választani az emlékév ellenére sem. Volt, aki arról mondott verset, hogy kisöccse született. Egy kisfiúnak az édesanyja ajánlott három költeményt, aki azután megszavaztatta egy alkalmi közönséggel, hogy melyiket adja majd elő élesben, immár a versenyen is.