Csütörtök kora délután elkezdődött a 13. Ünnepi Kolozsvári Könyvhét, számolt be róla a transtelex.ro.

Az alkalomból öten is beszédet mondtak, illetve két díjat is átadtak. A megnyitó főszónoka Markó Béla volt, akit most nem egykori politikusként, hanem költőként szólítottak színpadra. A szervezők nevében H. Szabó Gyula, az Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke beszélt, míg a várost Oláh Emese alpolgármester képviselte. A támogató intézmények képviseletében Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője köszöntötte a rekkenő hőségben összegyűlt közönséget, míg a Petőfi Kulturális Ügynökség részéről Demeter Szilárd tartott beszédet, akit viszont már legújabb tisztségében, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnökét szólítottak színpadra.

Markó Béla a szabadság témája köré fűzte a beszédét, mert – mint érvelésében mondta – aki bemegy egy könyvtárba vagy könyvvásárba, tulajdonképpen a szabadságot keresi. „Lehetsz ezernyi kényszernek kiszolgáltatva a mindennapokban, amikor egy könyvet olvasol szabad vagy” – fűzte hozzá.

Felidézte, hogy az idei könyvheti köszöntőkben majdnem mindenki a szabadságról beszélt, majd azt is hozzátette, hogy általában akkor emelgetünk gyakran valamit, amikor hiányzik nekünk. Érvként a fiatalokat hozta fel, akiknek eszébe se jut az egészségről beszélni, mert az az idősek kedvenc témája, „és a tiszta környezet is azóta kerül naponta szóba, amióta nincsen”.

Megjegyezte, az ifjúkora zsarnoki rendszeréhez képes valóban van szabadság, hiszen akkor csak Verne Gyula egyszemélyes utazási irodája tette lehetővé, hogy bejárják az egzotikus tájakat, ma pedig nem csak képzeletben, hanem a valóságban is láthatjuk ezeket.

„Nehéz időkben az író mindenképpen szabadulóművész, és főleg szabadító művész, mert nemcsak önmagát, hanem minket is megszabadít legalább addig, amíg a könyv tart. Ennek ellenére a könyv nem maga a szabadság, hanem tankönyv a szabadsághoz. Nem maga az élet, hanem bédekker az élethez. Nem maga a történelem, hanem legfeljebb kalauz ahhoz, hogy miképpen kell történelmet csinálni. Tankönyv élethez, halálhoz, békéhez, háborúhoz, szerelemhez, tisztességhez, bátorsághoz. Nem helyettesíti egyiket sem, csak segít megérteni mindazt, ami körülöttünk zajlik” – mondta, majd azt is mellé tette, hogy „akkor van igazi szabadság, amikor nem kell emlegetni”.

„Ma ismét túl sok szó esik a szabadságról, a könyvek szabadságáról is. Hogy mit szabad olvasni, és mit nem? Ártalmas-e egy vers? Vajon nem veszélyes-e a költő, ha éppen beleszól a politikába? Petőfi év volt a tavaly, tényleg nem árt beszélni arról, hogy mi lehet egy versből, például a Nemzeti dalból tanulni. Vagy árthat-e egy mese a gyerekeknek? Mondjuk a Grimm-mesék tele vannak gonosz boszorkákkal” – terelte a szót politikusabb témákra, majd úgy fogalmazott, hogy tényleg vannak jó és rossz könyvek, lehet róluk véleményt mondani, de „bízzuk az olvasóra, hogy eldöntse, mit akar olvasni”.

Markó szerint, amikor értékválság van, akkor nagyon sokat kellene olvasni, és úgy látja, hogy most az van. „Félünk a demokráciától, sokalljuk a szabadságjogokat és a toleranciát, kételkedünk abban az Európában, amelyet több mint egy évezreden át mi magunk is gyarapítottunk. Erős kézre vágyunk, mintha elfelejtettünk volna, hogy éltünk már egy ilyen világban” – érvelt.

Oláh Emese köszöntőjében arról beszélt, hogy miként lehet a könyvekkel keresztül megszólítani a fiatalságot egy olyan korszakban, amikor a képernyő az úr. Az alpolgármester beszédben a tárgyilagos és száraz digitális világot állította ellentétbe a könyvhét kreatív szellemiségével, és köszönte a szervezők munkáját, hogy évről-évre elősegítik a kreatív párbeszédet a városban.

Hasonló gondolat mentén beszélt Brendus Réka is. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője amellett érvelt, hogy „ne elektronikus félisteneket kérdezgessünk, hanem olvassunk, sokat olvassunk”. Brendus úgy látja, „világunk az olvasás által tágul a legegészségesebb módon”. Szerinte a 13. Kolozsvári Ünnepi könyvhét megerősíti, hogy még távol vagyunk attól, hogy a csúcstechnológia elvegye az olvasás élvezetét. „Éppen ezért ünnepeljünk meg minden könyvet, mert van, és bízunk benne, hogy mindig is lesz” – mondta még.

H. Szabó Gyula is az olvasás esetleges válságáról beszélt, illetve Supka Géza gondolatát idézve elevenítette a fel a budapesti és más városok ünnepi könyvhetek 95 éves történetét. „Azt hiszem, meg kell tudjuk győzni egymást, hogy az ismeretszerzéshez, töprengéshez, mérlegeléshez, bizony elmélyült figyelem, olvasás szükséges” – mondta, és köszönte meg a támogatást és a szervezők hitét, hogy segítenek az olvasás iránti érdeklődés fenntartásában, és „a baljós jelek legyőzésében”.

Demeter Szilárd pedig Platón Phaidroszát idézve jelentette ki, hogy bár temetik a könyvet, a Gutenberg-galaxist, mégis vannak mániákusok, akik könyvet írnak, mert el akarnak jutni azokhoz, akik könyvet olvasnak, és erre a legjobb alkalom az, amit azok a mániákusok biztosítanak, akik könyvvásárokat szerveznek.

Az ünnepi beszédek után a Kolozsvár Társaság adta át a Kolozsvár büszkesége díjakat, amit idén megosztva Maier Orosz Judit szenior úszóbajnok, képzőművész, illetve T. Veress Éva biológus kapott.