Immár hatodszor lép fel a mindig nagy sikert arató Szegedei Szimfónikus Zenekaraz őszi koncertszezonban csütörtökön 19,00 órától a helyi Művészetek Házában.

A zenekar nagy hangsúlyt fektetve a hagyomány tiszteletére, a lehetséges folytonosságra törekedve a magyar hagyomány és a kortárs életérzés összeegyeztethetőségét tűzte ki célul három ősbemutató megvalósításával.

A három szerző darabjait, a májusi szegedi ősbemutató után hallhatjuk Magyarkanizsán.

A különös címek sejtetik, hogy a hagyományból fakadó muzsikákat fogunk hallani.

A zenekart ezúttal nem Gyüdi Sándor, hanem Dubóczky Gergely vezényli.

A szervező: A Szegedi Szimfonikus Zenekar és a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely.

Brandenburg Ádám: Prières nocturnes (Esti imádságok)

Mezei Szilárd: Ismét sótól kásás a hó - zenemű szopránhangra és szimfonikus zenekarra (a mű az NKA alkotói támogatásával valósult meg)

Csiky Boldizsár: A hegy - szimfonikus költemény

Szólista: Somogyvári Tímea Zita – szoprán

Vezényel: Dubóczky Gergely

Brandenburg Ádám:

„Első nagyzenekari darabomat – Prières nocturnes – 2017-ben azzal a céllal írtam, hogy különböző éjszakai imádságok impresszióit, élményeit zeneileg illusztráljam. A nagyzenekari apparátust találtam alkalmasnak arra, hogy minél érdekesebb színeket, zenei szöveteket hozzak létre a szakrális téma ábrázolásához. A darab egy nehezen verbalizálható programzene, olyan formával, ami egy lineáris utat jár be különböző állapotok között, három nagyobb formai egységre bontva azt.

Mezei Szilárd:

A darab helyett B. Pap Endre költő barátomról írnék. Az ő költészete régtől fogva meghatározó számomra. Egy városból származunk, ő, többszöri próbálkozás után végül nem maradt Zentán, s nagyon rég Budapesten él. Korábban aktívan írt, verset, azonkívül drámát, prózát is, manapság kevesebbet, de mindig is költő maradt, és ha kell, akkor ma is ír egy-két verset, drámát. Kötete nem jelent meg (hiába szorgalmaztam, őt ez nem érdekelte), folyóiratokban is csak keveset publikált. Zeneszerző-szakos egyetemista éveim során, a kilencvenes évek második felében, Belgrádban, nem lévén internet, kiterjedt postai levelezésben álltam a barátaimmal. Endre rendszeresen küldte Óbudáról helyzetjelentéseit (ritkábban új verseit is), egyfajta zárkózott költői prózában, és ezek a gépelt oldalak hónapról hónapra tartották bennem a lelket a sötét, háború árnyékolta, depressziós Belgrádban. Később, lemezeim jelentős részének borítójára felkerült egy-egy verse. Barátságunk azóta is töretlen, folyamatos. Több mint 10 éve fogalmazódott meg bennem egy operaterv, amelyet egy versciklusa ihletett, és amelynek librettóját megírta. Ezt az operát idén kezdtem el írni, és ebben az évben fog elkészülni. B. Pap Endre két versére íródott az ismét sótól kásás a hó c. kompozíció.

Csíky Boldizsár:

„A hegy című, 1979-ben írt szimfonikus költeménye például, amely – s ez nem szójáték – valóban az egyik csúcsa a zeneszerző alkotói pályájának, alig több mint 8 perc. Ám ez alatt bejárjuk vele az erdélyi havasokat: érezzük a hegy körvonalait a ködben, elfog bennünket a mélységiszony, elragad bennünket a csúcs vonzása, s a mű végén valóban határtalan nosztalgiát érzünk. (A tételcímek: Körvonalak ködben, Mélységiszony, A csúcs vonzása, Nosztalgia) Mielőtt valaki arra gondolna, hogy Csíky Boldizsár afféle romantikus programzenét ír, ki kell, ábrándítsam. A zeneszerző nem illusztrál, hanem kifejez. Nem a külsőt, a természetet írja le, hanem a belső világ, a lélek hangjait szólaltatja meg. S teszi ezt magabiztos szakmai tudással, magasrendű zenekarkezelési technikával, de mindenekelőtt a legmélyebbről fakadó érzelmi telítettséggel.” (Király László: A 70 éves Csíky Boldizsár köszöntése – Pannon Tükör 2007/6)

Az est támogatója a Nemzeti Kulturális Alapprogram, Budapestről. www.nka.hu

A belépés díjtalan