Szombaton zárult Badacsonytomajon a Határtalan magyar irodalom elnevezésű konferencia, amelyet az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Napló Kiadó szervezett meg immár hatodízben Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, az Országgyűlés volt elnöke védnökségével, aki ugyancsak megtisztelte jelenlétével az esemény megnyitóját.

A négynapos rendezvényen harminchét előadás hangzott el, az előadók pedig a Kárpát-medence minden részéből érkeztek, első alkalommal a Délvidékről is. A vajdaságiak az itteni magyar irodalom Trianon utáni kialakulásáról, Sziveri János költészetének színházi adaptációiról értekeztek, illetve Pomogáts Béla hatásáról a vajdasági irodalomra.

A találkozó első napja tematikus volt, az Andreanum 800 éves évfordulójának szentelték. Andreanum a neve annak a kiváltságlevélnek, amelyet II. András király 1224-ben adott a Szászváros és Barót közötti területen lakó erdélyi szászoknak, akik addig különböző ispánok fennhatósága alá tartoztak, ismerteti a Wikipedia. Az okmányt a német történészek goldener Freibriefnek, azaz arany szabadságlevélnek nevezik, s valójában egyféle autonómia volt ez már a XIII. század elején. Az Andreanum kapcsán értekezés hangzott el a többi között a nyelvi önrendelkezés természetes és kodifikált formáiról a magyar Királyságban, a szász-magyar együttélésről Kolozsváron, vagy már a szászok nélküli erdélyi táj tragédiájáról.

A konferencia további napjain a többi közt szó volt a magyar irodalom megújulásának kezdeteiről, arról, hogy Kárpátalján a naplók, feljegyzések, irodalmi és folklór alkotások hogyan őrizték meg az I. világháború emlékezetét. Számos magyar alkotó munkássága elemzésre került, Radnóti Miklós halálának 80. évfordulója alkalmából a költővel kapcsolatban több előadás is elhangzott.

A badacsonyi irodalmi konferencia megálmodója Pusztay János nyelvész, egyetemi tanár, az uráli nyelvek és népek kutatója, műfordító. A rendezvény társszervezője az Anyanyelvápolók Szövetsége, amelynek elnöke Juhász Judit egykori kormányszóvivő, illetve a Magyar Napló Kiadó, amelynek főszerkesztője, Jánosi Zoltán irodalomtörténész, szerkesztő. Velük beszélgettünk a konferencia történetéről és annak jelentőségéről.

Hogyan jött létre hat évvel ezelőtt a konferencia? - kérdeztük Pusztay Jánostól.

- Az ötlet abból fakadt, hogy annak idején Kodály Zoltán, Pomogáts Béla, Lőrincze Lajos és mások létrehoztak egy anyanyelvet és kultúrát védő társaságot, amely, mondjuk így, nemzetstratégiai jelentőségű volt, különös tekintettel arra, hogy a Kárpát-medencében szanaszét van tördelve a magyarság. Különböző elnökváltások voltak, és az utolsó évtizedekben, főleg azután, hogy Pomogáts Béla koránál fogva leköszönt az elnökségről, a társaság profilja egyre inkább áttevődött a nyelvi, nyelvészeti területre. Az alapítók, meg a korai időszakban csatlakozó határon túli, diaszpórabeli magyarok, de akár a magyarországiak is nehezményezték, hogy egyre inkább visszaszorult az irodalom. Ekkor javasoltam én, úgy öt-hat évvel ezelőtt, hogy csináljunk egy kifejezetten irodalmi konferenciát. Akkor találtam ki a Határtalan magyar irodalom elnevezést is, és kerestem partnert a szervezéshez. Az Anyanyelvápolók Szövetsége azonnal kijelentette, hogy támogatják a kezdeményezést, mind a mai napig ők finanszírozzák az eseményt, és akkor megszerveztük Badacsonyban az első konferenciát. Jól sikerült, s mindenki azon a véleményen volt, hogy ezt folytatni kellene. Egy laza baráti társaság alakult ki. A résztvevőknek a 80 százaléka ismétlődik, és mindig örülünk annak, hogyha újak is jönnek a találkozóra. Az idei konferenciára végre a Vajdaságból is tudtak jönni, mert eddig onnan nem érkeztek résztvevők, sőt még választ se kaptunk, hadd ne mondjak neveket, hogy mely szakmabelieknek küldtünk meghívót, értesítést, körlevelet.

Az irodalom megóvhatja a beszélt nyelv romlását, véli Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke. A szövetség ezért a badacsonytomaji Határtalan magyar irodalom elnevezésű konferencia szervezéséből is kiveszi a részét.

Miért tartja fontosnak, hogy támogassák a konferencia fennmaradását? - kérdeztük Juhász Juditot.

- Mi szolgálhatná hívebben a magyar nyelvet, mint az irodalom, a költészet, az a határokat nem ismerő kulturális szövedék, amely a legfőbb összetartója a magyar nyelvnek és a magyar nemzetnek. Hat éve, amikor Pusztay János professzor először tervezte ezt a gyönyörű badacsonytomaji közeget, környezetet a konferencia helyszínéül, úgy éreztem, hogy az Anyanyelvápolók Szövetségének feladata, szívesen vállalt küldetése, hogy sajátjának tekintse ezt a konferenciát. Tudjuk, hogy a trianoni döntés szétzúzta azt a kulturális folyamatosságot, amely addig eggyé ölelte és együtt tartotta a magyar nemzetet a magyar nyelv használatával. És azt hiszem, hogy azóta minden egyes megmozdulás, akár ez a konferencia is, ezt a kulturális széttöredezettséget akarja orvosolni, a folyamatosságát visszaállítani. Hihetetlen élvezet számomra végighallgatni az előadásokat, annyiféle színt, annyiféle megközelítést hoznak az elszakított területekről érkező előadók Badacsonytomajra. Irodalomtörténészek, kultúrtörténészek, művelődéstörténészek idézik meg azt a világot, amelytől mi otthonosabban érezhetjük magunkat e hazában, a nyelvi hazában. A köznyelv, a naponta használt nyelv nemcsak Magyarországon, hanem a Kárpát-medence többi országában is nagyon sokat romlott, sőt azt mondom, hogy kétségbeejtően silányodik, szegényedik, durvul. Tehát rendkívül nagy szerepe lehet az irodalmi nyelvnek, a tiszta irodalomnak, az értékes irodalomnak abban, hogy visszataláljunk egy magasabb szintre. Fölemel a művészet, fölemel a szépirodalom, ráadásul a magyar irodalom színe-java mindig a nemzeti függetlenség eszményétől élt és túlélt, és segített túlélni. Tehát, amit egy-egy ilyen konferencia egy kis szellemi központot alkotva itt, Badacsonytomajban összeállít, az tovább visz bennünket, gazdagít bennünket. Nagyon hálás vagyok a Magyar Napló Kiadónak, hogy kiadják az összegyűjtött és szerkesztett előadásokat. Tehát megőrizzük nemcsak a könyvtáraink, hanem a kutatók számára is azokat az eredményeket, amelyeket itt bemutatnak az előadók, hiszen levéltári kutatások, az egykori sajtó átböngészésével olyan új adatokat, olyan új tényeket mutatnak be, amelyek eddig ismeretlenek voltak előttünk.

A konferencia anyaga nyomtatott formában is megjelenik. A könyveket Jánosi Zoltán szerkeszti.

Miért tartja fontosnak a konferenciát és az ott elhangzott értekezések közkinccsé tételét?

- Találkoztam itt az Egyesült Államokból, Norvégiából, Svédországból, Ausztriából érkező irodalmárokkal is, nem beszélve az utódállamokban élő magyarság képviselőiről. Így tehát az előadásokban körképet tudunk adni egyetemes irodalmunknak és irodalmi életünknek is természetesen az egyetemes állapotáról, hiszen akik megszólalnak, azok mindig friss eredményeket, értékeket mondanak el, amelyekről esetleg még a kritikai életünknek, vagy irodalomtudományunknak nincs tudomása. Mindennél fontosabbnak tartom azt, hogy a könyvek anyaga bekerül a közkönyvtárakba. Ahogyan Kányádi Sándor fogalmazott egy versében, hogy az utolsó szavakat, igekötőket is be kell hordanunk, meg kell örökítenünk, hogy kik vagyunk és kik voltunk. Ez a küldetés tükröződik ezekben a könyvekben. És természetesen az a bizalom, hogy nemcsak majd emlékezni fogunk arra, hogy kik voltunk, hanem hogy kik vagyunk, tehát jelen leszünk az elkövetkező évtizedek, évszázadok Európájában és világirodalmában is.