A 20. századi magyar líra egyik legnagyobb alakjára, a 80 évvel ezelőtt elhunyt Radnóti Miklósra emlékeztek ma Borban.

A megemlékezés keretében koszorút helyezett el az emlékműnél, Varga Imre magyarországi szobrász alkotásánál Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, a bori önkormányzat nevében Aleksandar Milikić polgármester.

Radnóti Miklós élete utolsó hónapjait töltötte Bor mellett, a Heidenau munkatáborban. Innen indult el az "erőltetett menet", amely számára a Győr melletti Abdánál ért véget, ahol a háborút követően egy tömegsírből kerültek elő maradványai, ruhája zsebéből pedig a notesz, amelyben ceruzával feljegyezve ott sorjáztak a magyar líra legmegrázóbb versei, összesen tíz darab.

A Magyar Nemzeti Tanács szervezésében a bori Radnóti emlékművénél művészeti műsort is tartottak a zentai Mécsvirág együttes kiváló Radnóti előadásából adott elő részleteket. A költő tragikus halálának és az általa megélt időszaknak emléket állítva egy diófát is ültettek az egykori munkatábor közelében.

Dr. Pásztor Bálint és Fremond Árpád, a magyar nemzeti közösség képviseletében szólaltak fel, köszönetet mondva Bor városának, amely évtizedek óta ápolja Radnóti emlékét.

„A boriak évtizedek óta emlegetik őt, és úgy hívják: a mi Miklósunk. Ma a szerb–magyar kapcsolatok történelmi csúcson vannak, Radnóti pedig a két nép közti megértés egyik legelső szimbóluma” – mondta Pásztor, hozzátéve, hogy Radnóti nemcsak a magyar, hanem a 20. századi európai irodalom egyik óriása.

Pásztor megjegyezte, hogy Radnóti Bori noteszét Danilo Kiš fordította szerbre és Aleksandar Tišma írt hozzá előszót, vagyis a huszadik századi szerb irodalom legnagyobb alakjai foglalkoztak a tragikus sorsú magyar költő műveivel.

Bor polgármestere, Aleksandar Milekić elmondta, a boriak számára Radnóti az ő költőjük, vagyis ahogy fogalmazott, a "mi Miklósunk". Mint rámutatott, Borban 21 különböző nemzetiség él együtt, és nyitott szívű emberek alkotják a közösséget, akik együtt élték át és írták meg a közös, nehéz történelmüket.

„Radnóti örökségül hagyta ránk a Bori noteszt, hogy emlékezzünk rá, olvassuk és mélyen átgondoljunk minden egyes verssort, amelyet a táborban töltött nehéz élete során írt” – mondta Milekić.