Az Antalfalváról (Kovačica) származó naiv festészet, Szerbia szellemi kulturális örökségének egyik eleme, ma felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára – jelentette be ma este a szerbiai kulturális minisztérium.

A döntést az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzésével foglalkozó kormányközi bizottsága hozta meg Paraguayban, a 19. ülésszakán.

A kovačicai naiv festészet 2012-ben került be Szerbia nemzeti szellemi kulturális örökség nyilvántartásába. Ez a festészet és tárgyfestés ismereteit és készségeit foglalja magában, amelyek a népi élet, a vidéki környezet és a mindennapok kifejező ábrázolását mutatják be. Sajátos naiv művészeti formaként a 20. század harmincas éveiben alakult ki Antalfalván.

Antalfalváról ez a festészet más településekre is átterjedt, főként Vajdaságban, mint például Padina, Aradác, Hertelendyfalva és Pancsova, és a 20. század második felében országos és nemzetközi elismertségre tett szert, írja a FoNet. Ugyanakkor, a kovačicai naiv festészetet megelőzően a Topolyán és környékén tevékenykedő Nagyapáti Kukac Péter Bela Duranci művészettörténész szerint megelőzte őket, s az egykori jugoszláv térség első naiv festőjének tekinthető. "Kukac Péter nagy festő volt. Ma ezt senki sem tudja, és senki sem beszél róla, csak a hlebinjei iskoláról, mert 1932-ben Martin Paluška naiv festő Antalfalván (Kovačica) díjat kapott, Kukac pedig már 1926-ban olyan képet festett, ami a jugoszláviai naiv festészet kialakulásának kezdetét jelenti. Akkoriban tehát nagy dolgok történtek Topolyán, és létezett egy kreatív légkör, ami kedvező lett volna egy művésztelep létrehozására is", írta Duranci.

Az antalfalvai naiv festészet felvétele az UNESCO reprezentatív listájára jelentősen hozzájárul a szellemi kulturális örökség láthatóságának növeléséhez nemzeti és helyi szinten, valamint Szerbia „élő örökségének” nemzetközi népszerűsítéséhez.

Szerbia eddig öt elemmel szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján: a családi szlava (2014), a kolo, a hagyományos néptánc (2017), a guszlás éneklés (2018), a zlakusai fazekasság (2020) és a szilvapálinka készítésével és használatával kapcsolatos társadalmi gyakorlatok és ismeretek (2022).