Életének kilencvenedik évében Limában meghalt Mario Vargas Llosa, a latin-amerikai irodalom meghatározó alakja. A Nobel-díjas író a perui fővárosban, Limában hunyt el családja körében, békében – közölte fia, Álvaro Vargas Llosa az X-en.
Vargas Llosa 1936. március 28-án született a perui Arequipában. Gyakran merített saját élményeiből és családjából, szereplői között sokszor megjelentek az életéből ismert alakok. Első regénye, A város és a kutyák egy katonai akadémián töltött fiatalkori időszakát dolgozta fel. Egy hal a vízben című önéletrajzi könyvében az 1990-es elnökjelöltségéről írt.
1990-ben elindult Peru elnöki posztjáért, mert szerette volna megmenteni az országot a gazdasági válságtól és a marxista felkeléstől. A második fordulóban azonban vereséget szenvedett Alberto Fujimoritól, aki akkor még ismeretlen agronómus és egyetemi tanár volt. Fujimori később leverte a lázadókat, majd elnöki ciklusai után börtönbe került emberi jogi visszaélések és korrupció miatt.
A választási vereség után Vargas Llosa Spanyolországba költözött, de továbbra is hatással volt a latin-amerikai közéletre. Élesen bírálta a baloldali vezetőket, köztük Hugo Chávezt is. Egy korábbi nyilatkozatában így fogalmazott: „Valójában sosem volt politikai pályám. Nagyon különleges körülmények között vettem részt a politikában... és mindig is úgy nyilatkoztam, hogy akár nyerek, akár veszítek, visszatérek az irodalmi, szellemi munkámhoz, nem maradok a politikában.”
Műveiben gyakran foglalkozott a vezetők és alattvalóik közötti kapcsolat feszültségeivel. A Háború a világ végén a 19. századi Brazíliában játszódik, ahol egy fanatikus prédikátor és követői szembekerülnek a hadsereggel. A kecske ünnepe című regénye Rafael Trujillo dominikai diktátor rendszerét mutatja be.
A hatvanas években több latin-amerikai íróval együtt új lendületet adott a régió irodalmának. 2010-ben irodalmi Nobel-díjat kapott olyan műveiért, mint a Júlia néni és a tollnok, a Halál az Andokban vagy a Háború a világ végén. Számos regényében és esszéjében kísérletezett a formával, időben előre-hátra haladt, különböző elbeszélőket váltogatott. A rossz kislány csínytevései című, 2006-ban megjelent regénye szerelmi történetként aratott sikert.
A hetvenes években elhatárolódott Fidel Castrótól, amit sok korábbi baloldali írótársa nehezményezett. 1976-ban Mexikóvárosban összeszólalkozott Gabriel García Márquezzel, és az eset tettlegességig fajult.
Az író a szabad piacot és a libertariánus eszméket támogatta. „Egy író munkáját saját tapasztalatai táplálják, és ezek az évek során egyre gazdagabbá válnak” – mondta 2001-ben a Reutersnek adott interjúban Madridban.
Magánélete is figyelmet kapott. 19 évesen feleségül vette a nála tíz évvel idősebb Julia Urquidit, aki korábban az anyja bátyjának felesége volt. Második felesége unokatestvére, Patricia lett, akitől három gyermeke született, köztük Álvaro. 2015-ben, 50 év házasság után elvált Patriciától, és kapcsolatot kezdett Isabel Preyslerrel, Enrique Iglesias édesanyjával. Ez a kapcsolat 2022-ben véget ért, írja a szmo.hu.
Dina Boluarte perui elnök az X-en azt írta: „Szellemi zsenialitása és hatalmas életműve örök örökséget jelent a jövő nemzedékei számára”, majd bejegyzése végén „minden idők legragyogóbb peruiaként” emlékezett meg róla.



Nincs hozzászólás. Legyen az első!